Kultúra

2011.07.01. 02:29

Az üvegpoharak titkos élete

Kinn a hétköznapi tapasztalat, benn a létezés esszenciája: a Soltis-tábor az idén - ezen a héten - Mesteri székhellyel működik; egy-egy foglalkozás helyszíne azonban Celldömölk.

Ölbei Lívia

A Koptik Odó utcai kamaraszínház feketedoboz-színpadán asztal, három székkel. Az asztal körül éppen: Nagy Zsuzsi, Ziembicki Dóra, Bruckner Roland. Az asztalon néhány kis üvegpohár. A feladat: elrugaszkodni a mindennapi tapasztalattól, és szabadjára engedni a képzeletet. A pohár praktikus (reális) funkciója az, hogy valamilyen folyadékot kiihassunk belőle. De a színpad törvénye más: Katona Imre rendező most arra kéri a társulat tagjait, hogy találjanak új funkciót - új kontextust - a poharaknak. Így válik a pohár gurigává, két ágaskodó kis szarvacskává, hallókészülékké, szemüveggé - a lehetőségek száma végtelen. A játék váratlanul és hihetetlenül felszabadító - a néző számára is, aki persze az elmúlt években megszokhatta (ha megszokható ez egyáltalán), hogy ilyenkor mindig a kiismerhetetlen, változatos, titokzatos színházhoz kerülhet közelebb. (Katona Imrét hallgatni egy próbaszünetben is olyan, mintha egyetemi előadóban ülne az ember. Körülöttünk az Universitas, az Egyetemi Színpad - az elmúlt ötven év számottevő európai színházának árnyai.)

És hogy mi zajlik most, a Soltis-tábor egy hetében? A téma az abszurd játékmód és dramaturgia lényegének megragadása - mégpedig nem irodalmi szövegekből, hanem improvizációs gyakorlatokból kiindulva. Konkrét szituációs etűdök a képzelet tereiben - a képzelet színházában -, szigorúan egzakt módon. A vizsgálat tárgya az, hogy miképpen működik a színpadi polémia. A polémia elve alapján születik meg az abszurd, amennyiben a polémia elve azt jelenti, hogy egy adott (színpadi) helyzeten belül a dolgoknak egyszerre két, egymással ellentétes, egymással feszültségben lévő logikája érvényesül. Hiszen az abszurd megtagadja a hétköznapi tapasztalatot - vagyis a hétköznapokat elrendező, mederbe terelő formális logikát.

Azért olyan nagyon izgalmas ez a játék, mert a képzelet színháza másra, többre vállalkozik, mint az úgynevezett realista - alapvetően a tapasztalati valóság reprodukálására törekvő - színház. Ahogy Katona Imre egyedülálló elméleti alapvetésében fogalmaz: (...) Az a kérdés tehát, hogy maga az eljárás (ti. a valóság felbontása és a fiktív cselekvés új, sajátos összefüggéseinek megalkotása) mennyire mélyreható, mennyiben képes új struktúra létrehozására, hol leli meg a felbontás archimédeszi pontját, mit ment át az élet realitásaiból, mit torzít, mit hangsúlyoz, mit hagy figyelmen kívül és mit nagyít fel, mit hagy érintetlenül, milyen elemeket szór szét vagy hoz szintézisbe, és hogyan lopja be a drámai struktúrába az ismeretlent, a köznapi értelmű valótlant, a mély-valóságot, vagyis: miként képes feltárni a lét valójában hozzáférhetetlen, ám esszenciális anyagát. (...) Az imaginatív színház (...) arra vállalkozik, hogy átvilágítsa a dolgokat, a létezést és az embert. (...) (A kiemelések Katona Imrétől valók, a szöveg tördelése pedig eredetileg olyan, mint egy szabadversé.)

Kis időre még átmegyünk a KMK-ba, amelynek egyik emeleti kistermében Ecsedi Erzsébet színművész-rendező a gyerekcsoporttal dolgozik. A szombati táborzárón a közönség is megnézheti, mire jutottak a megunhatatlan Karinthy Krigyes-szöveggel: Tanár úr kérem.

Az idei szakmai tábort 500 ezer forinttal támogatta az NKA közművelődési kollégiuma; mintegy 40 fiatal - köztük két rendező-hallgató, akik Katona Imre keze alatt dolgoznak - jelentkezését fogadta a társulat. Nagy Gábor, a Soltis Színház vezetője elmondja azt is, hogy ezúttal öt szakember foglalkozik a táborozókkal; természetesen van énektanár is.

Még néhány perc, és rohanunk tovább - azzal a mégis csak megnyugtató tudattal, hogy van még hely, ahol a lét esszenciája kitapintható.

Három Pilinszky-mondat

És hogy mi zajlik most, a Soltis-tábor egy hetében? A téma az abszurd játékmód és dramaturgia lényegének megragadása - mégpedig nem irodalmi szövegekből, hanem improvizációs gyakorlatokból kiindulva. Konkrét szituációs etűdök a képzelet tereiben - a képzelet színházában -, szigorúan egzakt módon. A vizsgálat tárgya az, hogy miképpen működik a színpadi polémia. A polémia elve alapján születik meg az abszurd, amennyiben a polémia elve azt jelenti, hogy egy adott (színpadi) helyzeten belül a dolgoknak egyszerre két, egymással ellentétes, egymással feszültségben lévő logikája érvényesül. Hiszen az abszurd megtagadja a hétköznapi tapasztalatot - vagyis a hétköznapokat elrendező, mederbe terelő formális logikát.

Azért olyan nagyon izgalmas ez a játék, mert a képzelet színháza másra, többre vállalkozik, mint az úgynevezett realista - alapvetően a tapasztalati valóság reprodukálására törekvő - színház. Ahogy Katona Imre egyedülálló elméleti alapvetésében fogalmaz: (...) Az a kérdés tehát, hogy maga az eljárás (ti. a valóság felbontása és a fiktív cselekvés új, sajátos összefüggéseinek megalkotása) mennyire mélyreható, mennyiben képes új struktúra létrehozására, hol leli meg a felbontás archimédeszi pontját, mit ment át az élet realitásaiból, mit torzít, mit hangsúlyoz, mit hagy figyelmen kívül és mit nagyít fel, mit hagy érintetlenül, milyen elemeket szór szét vagy hoz szintézisbe, és hogyan lopja be a drámai struktúrába az ismeretlent, a köznapi értelmű valótlant, a mély-valóságot, vagyis: miként képes feltárni a lét valójában hozzáférhetetlen, ám esszenciális anyagát. (...) Az imaginatív színház (...) arra vállalkozik, hogy átvilágítsa a dolgokat, a létezést és az embert. (...) (A kiemelések Katona Imrétől valók, a szöveg tördelése pedig eredetileg olyan, mint egy szabadversé.)

Kis időre még átmegyünk a KMK-ba, amelynek egyik emeleti kistermében Ecsedi Erzsébet színművész-rendező a gyerekcsoporttal dolgozik. A szombati táborzárón a közönség is megnézheti, mire jutottak a megunhatatlan Karinthy Krigyes-szöveggel: Tanár úr kérem.

Az idei szakmai tábort 500 ezer forinttal támogatta az NKA közművelődési kollégiuma; mintegy 40 fiatal - köztük két rendező-hallgató, akik Katona Imre keze alatt dolgoznak - jelentkezését fogadta a társulat. Nagy Gábor, a Soltis Színház vezetője elmondja azt is, hogy ezúttal öt szakember foglalkozik a táborozókkal; természetesen van énektanár is.

Még néhány perc, és rohanunk tovább - azzal a mégis csak megnyugtató tudattal, hogy van még hely, ahol a lét esszenciája kitapintható.

Három Pilinszky-mondat

És hogy mi zajlik most, a Soltis-tábor egy hetében? A téma az abszurd játékmód és dramaturgia lényegének megragadása - mégpedig nem irodalmi szövegekből, hanem improvizációs gyakorlatokból kiindulva. Konkrét szituációs etűdök a képzelet tereiben - a képzelet színházában -, szigorúan egzakt módon. A vizsgálat tárgya az, hogy miképpen működik a színpadi polémia. A polémia elve alapján születik meg az abszurd, amennyiben a polémia elve azt jelenti, hogy egy adott (színpadi) helyzeten belül a dolgoknak egyszerre két, egymással ellentétes, egymással feszültségben lévő logikája érvényesül. Hiszen az abszurd megtagadja a hétköznapi tapasztalatot - vagyis a hétköznapokat elrendező, mederbe terelő formális logikát.

Azért olyan nagyon izgalmas ez a játék, mert a képzelet színháza másra, többre vállalkozik, mint az úgynevezett realista - alapvetően a tapasztalati valóság reprodukálására törekvő - színház. Ahogy Katona Imre egyedülálló elméleti alapvetésében fogalmaz: (...) Az a kérdés tehát, hogy maga az eljárás (ti. a valóság felbontása és a fiktív cselekvés új, sajátos összefüggéseinek megalkotása) mennyire mélyreható, mennyiben képes új struktúra létrehozására, hol leli meg a felbontás archimédeszi pontját, mit ment át az élet realitásaiból, mit torzít, mit hangsúlyoz, mit hagy figyelmen kívül és mit nagyít fel, mit hagy érintetlenül, milyen elemeket szór szét vagy hoz szintézisbe, és hogyan lopja be a drámai struktúrába az ismeretlent, a köznapi értelmű valótlant, a mély-valóságot, vagyis: miként képes feltárni a lét valójában hozzáférhetetlen, ám esszenciális anyagát. (...) Az imaginatív színház (...) arra vállalkozik, hogy átvilágítsa a dolgokat, a létezést és az embert. (...) (A kiemelések Katona Imrétől valók, a szöveg tördelése pedig eredetileg olyan, mint egy szabadversé.)

Kis időre még átmegyünk a KMK-ba, amelynek egyik emeleti kistermében Ecsedi Erzsébet színművész-rendező a gyerekcsoporttal dolgozik. A szombati táborzárón a közönség is megnézheti, mire jutottak a megunhatatlan Karinthy Krigyes-szöveggel: Tanár úr kérem.

Az idei szakmai tábort 500 ezer forinttal támogatta az NKA közművelődési kollégiuma; mintegy 40 fiatal - köztük két rendező-hallgató, akik Katona Imre keze alatt dolgoznak - jelentkezését fogadta a társulat. Nagy Gábor, a Soltis Színház vezetője elmondja azt is, hogy ezúttal öt szakember foglalkozik a táborozókkal; természetesen van énektanár is.

Még néhány perc, és rohanunk tovább - azzal a mégis csak megnyugtató tudattal, hogy van még hely, ahol a lét esszenciája kitapintható.

Három Pilinszky-mondat

Azért olyan nagyon izgalmas ez a játék, mert a képzelet színháza másra, többre vállalkozik, mint az úgynevezett realista - alapvetően a tapasztalati valóság reprodukálására törekvő - színház. Ahogy Katona Imre egyedülálló elméleti alapvetésében fogalmaz: (...) Az a kérdés tehát, hogy maga az eljárás (ti. a valóság felbontása és a fiktív cselekvés új, sajátos összefüggéseinek megalkotása) mennyire mélyreható, mennyiben képes új struktúra létrehozására, hol leli meg a felbontás archimédeszi pontját, mit ment át az élet realitásaiból, mit torzít, mit hangsúlyoz, mit hagy figyelmen kívül és mit nagyít fel, mit hagy érintetlenül, milyen elemeket szór szét vagy hoz szintézisbe, és hogyan lopja be a drámai struktúrába az ismeretlent, a köznapi értelmű valótlant, a mély-valóságot, vagyis: miként képes feltárni a lét valójában hozzáférhetetlen, ám esszenciális anyagát. (...) Az imaginatív színház (...) arra vállalkozik, hogy átvilágítsa a dolgokat, a létezést és az embert. (...) (A kiemelések Katona Imrétől valók, a szöveg tördelése pedig eredetileg olyan, mint egy szabadversé.)

Kis időre még átmegyünk a KMK-ba, amelynek egyik emeleti kistermében Ecsedi Erzsébet színművész-rendező a gyerekcsoporttal dolgozik. A szombati táborzárón a közönség is megnézheti, mire jutottak a megunhatatlan Karinthy Krigyes-szöveggel: Tanár úr kérem.

Az idei szakmai tábort 500 ezer forinttal támogatta az NKA közművelődési kollégiuma; mintegy 40 fiatal - köztük két rendező-hallgató, akik Katona Imre keze alatt dolgoznak - jelentkezését fogadta a társulat. Nagy Gábor, a Soltis Színház vezetője elmondja azt is, hogy ezúttal öt szakember foglalkozik a táborozókkal; természetesen van énektanár is.

Még néhány perc, és rohanunk tovább - azzal a mégis csak megnyugtató tudattal, hogy van még hely, ahol a lét esszenciája kitapintható.

Három Pilinszky-mondat

Azért olyan nagyon izgalmas ez a játék, mert a képzelet színháza másra, többre vállalkozik, mint az úgynevezett realista - alapvetően a tapasztalati valóság reprodukálására törekvő - színház. Ahogy Katona Imre egyedülálló elméleti alapvetésében fogalmaz: (...) Az a kérdés tehát, hogy maga az eljárás (ti. a valóság felbontása és a fiktív cselekvés új, sajátos összefüggéseinek megalkotása) mennyire mélyreható, mennyiben képes új struktúra létrehozására, hol leli meg a felbontás archimédeszi pontját, mit ment át az élet realitásaiból, mit torzít, mit hangsúlyoz, mit hagy figyelmen kívül és mit nagyít fel, mit hagy érintetlenül, milyen elemeket szór szét vagy hoz szintézisbe, és hogyan lopja be a drámai struktúrába az ismeretlent, a köznapi értelmű valótlant, a mély-valóságot, vagyis: miként képes feltárni a lét valójában hozzáférhetetlen, ám esszenciális anyagát. (...) Az imaginatív színház (...) arra vállalkozik, hogy átvilágítsa a dolgokat, a létezést és az embert. (...) (A kiemelések Katona Imrétől valók, a szöveg tördelése pedig eredetileg olyan, mint egy szabadversé.)

Kis időre még átmegyünk a KMK-ba, amelynek egyik emeleti kistermében Ecsedi Erzsébet színművész-rendező a gyerekcsoporttal dolgozik. A szombati táborzárón a közönség is megnézheti, mire jutottak a megunhatatlan Karinthy Krigyes-szöveggel: Tanár úr kérem.

Az idei szakmai tábort 500 ezer forinttal támogatta az NKA közművelődési kollégiuma; mintegy 40 fiatal - köztük két rendező-hallgató, akik Katona Imre keze alatt dolgoznak - jelentkezését fogadta a társulat. Nagy Gábor, a Soltis Színház vezetője elmondja azt is, hogy ezúttal öt szakember foglalkozik a táborozókkal; természetesen van énektanár is.

Még néhány perc, és rohanunk tovább - azzal a mégis csak megnyugtató tudattal, hogy van még hely, ahol a lét esszenciája kitapintható.

Három Pilinszky-mondat

Kis időre még átmegyünk a KMK-ba, amelynek egyik emeleti kistermében Ecsedi Erzsébet színművész-rendező a gyerekcsoporttal dolgozik. A szombati táborzárón a közönség is megnézheti, mire jutottak a megunhatatlan Karinthy Krigyes-szöveggel: Tanár úr kérem.

Az idei szakmai tábort 500 ezer forinttal támogatta az NKA közművelődési kollégiuma; mintegy 40 fiatal - köztük két rendező-hallgató, akik Katona Imre keze alatt dolgoznak - jelentkezését fogadta a társulat. Nagy Gábor, a Soltis Színház vezetője elmondja azt is, hogy ezúttal öt szakember foglalkozik a táborozókkal; természetesen van énektanár is.

Még néhány perc, és rohanunk tovább - azzal a mégis csak megnyugtató tudattal, hogy van még hely, ahol a lét esszenciája kitapintható.

Három Pilinszky-mondat

Kis időre még átmegyünk a KMK-ba, amelynek egyik emeleti kistermében Ecsedi Erzsébet színművész-rendező a gyerekcsoporttal dolgozik. A szombati táborzárón a közönség is megnézheti, mire jutottak a megunhatatlan Karinthy Krigyes-szöveggel: Tanár úr kérem.

Az idei szakmai tábort 500 ezer forinttal támogatta az NKA közművelődési kollégiuma; mintegy 40 fiatal - köztük két rendező-hallgató, akik Katona Imre keze alatt dolgoznak - jelentkezését fogadta a társulat. Nagy Gábor, a Soltis Színház vezetője elmondja azt is, hogy ezúttal öt szakember foglalkozik a táborozókkal; természetesen van énektanár is.

Még néhány perc, és rohanunk tovább - azzal a mégis csak megnyugtató tudattal, hogy van még hely, ahol a lét esszenciája kitapintható.

Három Pilinszky-mondat

Az idei szakmai tábort 500 ezer forinttal támogatta az NKA közművelődési kollégiuma; mintegy 40 fiatal - köztük két rendező-hallgató, akik Katona Imre keze alatt dolgoznak - jelentkezését fogadta a társulat. Nagy Gábor, a Soltis Színház vezetője elmondja azt is, hogy ezúttal öt szakember foglalkozik a táborozókkal; természetesen van énektanár is.

Még néhány perc, és rohanunk tovább - azzal a mégis csak megnyugtató tudattal, hogy van még hely, ahol a lét esszenciája kitapintható.

Három Pilinszky-mondat

Az idei szakmai tábort 500 ezer forinttal támogatta az NKA közművelődési kollégiuma; mintegy 40 fiatal - köztük két rendező-hallgató, akik Katona Imre keze alatt dolgoznak - jelentkezését fogadta a társulat. Nagy Gábor, a Soltis Színház vezetője elmondja azt is, hogy ezúttal öt szakember foglalkozik a táborozókkal; természetesen van énektanár is.

Még néhány perc, és rohanunk tovább - azzal a mégis csak megnyugtató tudattal, hogy van még hely, ahol a lét esszenciája kitapintható.

Három Pilinszky-mondat

Még néhány perc, és rohanunk tovább - azzal a mégis csak megnyugtató tudattal, hogy van még hely, ahol a lét esszenciája kitapintható.

Három Pilinszky-mondat

Még néhány perc, és rohanunk tovább - azzal a mégis csak megnyugtató tudattal, hogy van még hely, ahol a lét esszenciája kitapintható.

Három Pilinszky-mondat

Három Pilinszky-mondat

Három Pilinszky-mondat

Három Pilinszky-mondat

Három Pilinszky-mondat

Három Pilinszky-mondat

Katona Imre azt mondja: egy régi, Pilinszky Jánossal folytatott beszélgetés indította arra, hogy továbbgondolja az imaginatív színházzal kapcsolatos alapvetéseit: a költőnek volt három mondata : kulcsfontosságú megállapítások az alkotásról. A képen Katona Imre Bruckner Rolanddal - alkotás közben.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!