Vitalitas Galéria: Stekovics kiállítása

Stekovics Gáspár legújabb kiállításának méltatását-elemzését is onnan kezdi, hogy a szépemlékű K17 Galéria (az a zsebkendőnyi kis hely a Kossuth utcában) nem túl hosszú, viszont színes és intenzív létezése egyrészt felpezsdítette a szombathelyi képzőművészeti életet - másrészt pedig fölmutatta azt a négyesfogatot, amely a K17-kör magjaként működött, és amelynek tagjai egyenként is markáns képzőművész-egyéniséggé fejlődtek az elmúlt húsz évben. Mindegyikük kalandvágyból tért vissza - ki Pécsről, ki Budapestről - Szombathelyre. Természetesen Oroszy Csabáról, T. Takács Tiborról, Bartek Péter Pálról - és Stekovics Gáspárról van szó.

És ezúttal arról, hogy a máig védjegyként működő K17 galériaként megszűnt (aki nem kereskedik, nem tud megélni ), más kiállítóhelyek szerencsére vannak. Ezek közé tartozik a születésnapos Vitalitas, amelynek szó szerint otthonos környezetébe hamar belesimultak a kiállított Stekovics-képek. (A belesimulás itt és most jelentse azt, hogy ezeknek a Stekovics-kompozícióknak a társaságában jó létezni.)

Rasperger József Steko pályáját is a kezdetektől közelről figyelemmel kíséri. A figuratív képektől jutott el nonfiguratív munkákig, a Vitalitasban látható képei pedig egészen különleges képi-gondolati utat járnak be. A se nem geometrikus, se nem organikus - különleges, izgalmas felüleleteket eredményező - szemlélet a strukturalizmus szellemiségéhez vezet vissza, természetesen alaposan újragondolva, átértelmezve a 70-es években nem csak a képzőművészetet jellemző irányzatot. Steko a saját arcára formálja a strukturalista hagyományt .

Mostanában sok szó esett arról, hogy a festőművész Stekovics Gáspár fotósként is érzékeny alkotó: legutóbb a szigligeti alkotóházban megnyílt portré-kiállításáról számolhattunk be. A Vitalitasban látható munkáin a fotográfus és a festőművész találkozik össze: a képzőművészetben. Akkor is plasztikus, amikor absztrahál . (Vannak portrék itt is, például a természetet szóvá átlényegítő Ágh Istváné, a frissen metszett szőlőtő arcképének szomszédságában.) A természeti formák, jelenségek (fényképezhető, fotó által megragadható) struktúrái (pl. a balatoni hullám, a nád) a jószemű fotós látószögéből, a pillanat rögzítésének nem mindennapi képessége által nemcsak létezésük belső ritmusát fedik fel, hanem megtelnek filozófiai tartalmakkal is. Ahogy Rasperger József fogalmaz: Stekovics Gáspár nem másol, hanem kérdéseket tesz fel a természetnek . Mintha a természet hagyna nyomot ezeken a felületeken: előbb a hullámzás (fotó), aztán a hullámzás átírása . A festőművész Horváth János barázdált arca maga az idő - aztán a gondolatkört a portréval is párbeszédbe lépő ráncok, repedések mélyítik tovább. A balatoni nád természet adta ritmusa az arany csorgásokban köszön vissza, vagy inkább él - titokzatos életet. (Talán ez maga az örökkévalóság.)

Stekovics Gáspár képeiben valóban el kell - és el lehet - mélyülni, hosszan: elgyönyörködni a különös felületekben, amelyek egyszerre számítanak az érzékelésre és a gondolkodásra.

A Vitalitas megnyitóján Kelemen Zoltán, a Weöres Sándor Színház színésze (maga is már többször megörökítve Steko tekintete által) mondott verset. A Párhuzamos struktúrák című Stekovics-tárlat szeptember 15-éig tart nyitva a 11-es Huszár úton. (A végtelenben találkoznak. De a végtelen most mintha itt lenne, egészen közel. Már csak egy lépés. És még egy. És.)

Stekovics Gáspár legújabb kiállításának méltatását-elemzését is onnan kezdi, hogy a szépemlékű K17 Galéria (az a zsebkendőnyi kis hely a Kossuth utcában) nem túl hosszú, viszont színes és intenzív létezése egyrészt felpezsdítette a szombathelyi képzőművészeti életet - másrészt pedig fölmutatta azt a négyesfogatot, amely a K17-kör magjaként működött, és amelynek tagjai egyenként is markáns képzőművész-egyéniséggé fejlődtek az elmúlt húsz évben. Mindegyikük kalandvágyból tért vissza - ki Pécsről, ki Budapestről - Szombathelyre. Természetesen Oroszy Csabáról, T. Takács Tiborról, Bartek Péter Pálról - és Stekovics Gáspárról van szó.

És ezúttal arról, hogy a máig védjegyként működő K17 galériaként megszűnt (aki nem kereskedik, nem tud megélni ), más kiállítóhelyek szerencsére vannak. Ezek közé tartozik a születésnapos Vitalitas, amelynek szó szerint otthonos környezetébe hamar belesimultak a kiállított Stekovics-képek. (A belesimulás itt és most jelentse azt, hogy ezeknek a Stekovics-kompozícióknak a társaságában jó létezni.)

Rasperger József Steko pályáját is a kezdetektől közelről figyelemmel kíséri. A figuratív képektől jutott el nonfiguratív munkákig, a Vitalitasban látható képei pedig egészen különleges képi-gondolati utat járnak be. A se nem geometrikus, se nem organikus - különleges, izgalmas felüleleteket eredményező - szemlélet a strukturalizmus szellemiségéhez vezet vissza, természetesen alaposan újragondolva, átértelmezve a 70-es években nem csak a képzőművészetet jellemző irányzatot. Steko a saját arcára formálja a strukturalista hagyományt .

Mostanában sok szó esett arról, hogy a festőművész Stekovics Gáspár fotósként is érzékeny alkotó: legutóbb a szigligeti alkotóházban megnyílt portré-kiállításáról számolhattunk be. A Vitalitasban látható munkáin a fotográfus és a festőművész találkozik össze: a képzőművészetben. Akkor is plasztikus, amikor absztrahál . (Vannak portrék itt is, például a természetet szóvá átlényegítő Ágh Istváné, a frissen metszett szőlőtő arcképének szomszédságában.) A természeti formák, jelenségek (fényképezhető, fotó által megragadható) struktúrái (pl. a balatoni hullám, a nád) a jószemű fotós látószögéből, a pillanat rögzítésének nem mindennapi képessége által nemcsak létezésük belső ritmusát fedik fel, hanem megtelnek filozófiai tartalmakkal is. Ahogy Rasperger József fogalmaz: Stekovics Gáspár nem másol, hanem kérdéseket tesz fel a természetnek . Mintha a természet hagyna nyomot ezeken a felületeken: előbb a hullámzás (fotó), aztán a hullámzás átírása . A festőművész Horváth János barázdált arca maga az idő - aztán a gondolatkört a portréval is párbeszédbe lépő ráncok, repedések mélyítik tovább. A balatoni nád természet adta ritmusa az arany csorgásokban köszön vissza, vagy inkább él - titokzatos életet. (Talán ez maga az örökkévalóság.)

Stekovics Gáspár képeiben valóban el kell - és el lehet - mélyülni, hosszan: elgyönyörködni a különös felületekben, amelyek egyszerre számítanak az érzékelésre és a gondolkodásra.

A Vitalitas megnyitóján Kelemen Zoltán, a Weöres Sándor Színház színésze (maga is már többször megörökítve Steko tekintete által) mondott verset. A Párhuzamos struktúrák című Stekovics-tárlat szeptember 15-éig tart nyitva a 11-es Huszár úton. (A végtelenben találkoznak. De a végtelen most mintha itt lenne, egészen közel. Már csak egy lépés. És még egy. És.)

És ezúttal arról, hogy a máig védjegyként működő K17 galériaként megszűnt (aki nem kereskedik, nem tud megélni ), más kiállítóhelyek szerencsére vannak. Ezek közé tartozik a születésnapos Vitalitas, amelynek szó szerint otthonos környezetébe hamar belesimultak a kiállított Stekovics-képek. (A belesimulás itt és most jelentse azt, hogy ezeknek a Stekovics-kompozícióknak a társaságában jó létezni.)

Rasperger József Steko pályáját is a kezdetektől közelről figyelemmel kíséri. A figuratív képektől jutott el nonfiguratív munkákig, a Vitalitasban látható képei pedig egészen különleges képi-gondolati utat járnak be. A se nem geometrikus, se nem organikus - különleges, izgalmas felüleleteket eredményező - szemlélet a strukturalizmus szellemiségéhez vezet vissza, természetesen alaposan újragondolva, átértelmezve a 70-es években nem csak a képzőművészetet jellemző irányzatot. Steko a saját arcára formálja a strukturalista hagyományt .

Mostanában sok szó esett arról, hogy a festőművész Stekovics Gáspár fotósként is érzékeny alkotó: legutóbb a szigligeti alkotóházban megnyílt portré-kiállításáról számolhattunk be. A Vitalitasban látható munkáin a fotográfus és a festőművész találkozik össze: a képzőművészetben. Akkor is plasztikus, amikor absztrahál . (Vannak portrék itt is, például a természetet szóvá átlényegítő Ágh Istváné, a frissen metszett szőlőtő arcképének szomszédságában.) A természeti formák, jelenségek (fényképezhető, fotó által megragadható) struktúrái (pl. a balatoni hullám, a nád) a jószemű fotós látószögéből, a pillanat rögzítésének nem mindennapi képessége által nemcsak létezésük belső ritmusát fedik fel, hanem megtelnek filozófiai tartalmakkal is. Ahogy Rasperger József fogalmaz: Stekovics Gáspár nem másol, hanem kérdéseket tesz fel a természetnek . Mintha a természet hagyna nyomot ezeken a felületeken: előbb a hullámzás (fotó), aztán a hullámzás átírása . A festőművész Horváth János barázdált arca maga az idő - aztán a gondolatkört a portréval is párbeszédbe lépő ráncok, repedések mélyítik tovább. A balatoni nád természet adta ritmusa az arany csorgásokban köszön vissza, vagy inkább él - titokzatos életet. (Talán ez maga az örökkévalóság.)

Stekovics Gáspár képeiben valóban el kell - és el lehet - mélyülni, hosszan: elgyönyörködni a különös felületekben, amelyek egyszerre számítanak az érzékelésre és a gondolkodásra.

A Vitalitas megnyitóján Kelemen Zoltán, a Weöres Sándor Színház színésze (maga is már többször megörökítve Steko tekintete által) mondott verset. A Párhuzamos struktúrák című Stekovics-tárlat szeptember 15-éig tart nyitva a 11-es Huszár úton. (A végtelenben találkoznak. De a végtelen most mintha itt lenne, egészen közel. Már csak egy lépés. És még egy. És.)

És ezúttal arról, hogy a máig védjegyként működő K17 galériaként megszűnt (aki nem kereskedik, nem tud megélni ), más kiállítóhelyek szerencsére vannak. Ezek közé tartozik a születésnapos Vitalitas, amelynek szó szerint otthonos környezetébe hamar belesimultak a kiállított Stekovics-képek. (A belesimulás itt és most jelentse azt, hogy ezeknek a Stekovics-kompozícióknak a társaságában jó létezni.)

Rasperger József Steko pályáját is a kezdetektől közelről figyelemmel kíséri. A figuratív képektől jutott el nonfiguratív munkákig, a Vitalitasban látható képei pedig egészen különleges képi-gondolati utat járnak be. A se nem geometrikus, se nem organikus - különleges, izgalmas felüleleteket eredményező - szemlélet a strukturalizmus szellemiségéhez vezet vissza, természetesen alaposan újragondolva, átértelmezve a 70-es években nem csak a képzőművészetet jellemző irányzatot. Steko a saját arcára formálja a strukturalista hagyományt .

Mostanában sok szó esett arról, hogy a festőművész Stekovics Gáspár fotósként is érzékeny alkotó: legutóbb a szigligeti alkotóházban megnyílt portré-kiállításáról számolhattunk be. A Vitalitasban látható munkáin a fotográfus és a festőművész találkozik össze: a képzőművészetben. Akkor is plasztikus, amikor absztrahál . (Vannak portrék itt is, például a természetet szóvá átlényegítő Ágh Istváné, a frissen metszett szőlőtő arcképének szomszédságában.) A természeti formák, jelenségek (fényképezhető, fotó által megragadható) struktúrái (pl. a balatoni hullám, a nád) a jószemű fotós látószögéből, a pillanat rögzítésének nem mindennapi képessége által nemcsak létezésük belső ritmusát fedik fel, hanem megtelnek filozófiai tartalmakkal is. Ahogy Rasperger József fogalmaz: Stekovics Gáspár nem másol, hanem kérdéseket tesz fel a természetnek . Mintha a természet hagyna nyomot ezeken a felületeken: előbb a hullámzás (fotó), aztán a hullámzás átírása . A festőművész Horváth János barázdált arca maga az idő - aztán a gondolatkört a portréval is párbeszédbe lépő ráncok, repedések mélyítik tovább. A balatoni nád természet adta ritmusa az arany csorgásokban köszön vissza, vagy inkább él - titokzatos életet. (Talán ez maga az örökkévalóság.)

Stekovics Gáspár képeiben valóban el kell - és el lehet - mélyülni, hosszan: elgyönyörködni a különös felületekben, amelyek egyszerre számítanak az érzékelésre és a gondolkodásra.

A Vitalitas megnyitóján Kelemen Zoltán, a Weöres Sándor Színház színésze (maga is már többször megörökítve Steko tekintete által) mondott verset. A Párhuzamos struktúrák című Stekovics-tárlat szeptember 15-éig tart nyitva a 11-es Huszár úton. (A végtelenben találkoznak. De a végtelen most mintha itt lenne, egészen közel. Már csak egy lépés. És még egy. És.)

Rasperger József Steko pályáját is a kezdetektől közelről figyelemmel kíséri. A figuratív képektől jutott el nonfiguratív munkákig, a Vitalitasban látható képei pedig egészen különleges képi-gondolati utat járnak be. A se nem geometrikus, se nem organikus - különleges, izgalmas felüleleteket eredményező - szemlélet a strukturalizmus szellemiségéhez vezet vissza, természetesen alaposan újragondolva, átértelmezve a 70-es években nem csak a képzőművészetet jellemző irányzatot. Steko a saját arcára formálja a strukturalista hagyományt .

Mostanában sok szó esett arról, hogy a festőművész Stekovics Gáspár fotósként is érzékeny alkotó: legutóbb a szigligeti alkotóházban megnyílt portré-kiállításáról számolhattunk be. A Vitalitasban látható munkáin a fotográfus és a festőművész találkozik össze: a képzőművészetben. Akkor is plasztikus, amikor absztrahál . (Vannak portrék itt is, például a természetet szóvá átlényegítő Ágh Istváné, a frissen metszett szőlőtő arcképének szomszédságában.) A természeti formák, jelenségek (fényképezhető, fotó által megragadható) struktúrái (pl. a balatoni hullám, a nád) a jószemű fotós látószögéből, a pillanat rögzítésének nem mindennapi képessége által nemcsak létezésük belső ritmusát fedik fel, hanem megtelnek filozófiai tartalmakkal is. Ahogy Rasperger József fogalmaz: Stekovics Gáspár nem másol, hanem kérdéseket tesz fel a természetnek . Mintha a természet hagyna nyomot ezeken a felületeken: előbb a hullámzás (fotó), aztán a hullámzás átírása . A festőművész Horváth János barázdált arca maga az idő - aztán a gondolatkört a portréval is párbeszédbe lépő ráncok, repedések mélyítik tovább. A balatoni nád természet adta ritmusa az arany csorgásokban köszön vissza, vagy inkább él - titokzatos életet. (Talán ez maga az örökkévalóság.)

Stekovics Gáspár képeiben valóban el kell - és el lehet - mélyülni, hosszan: elgyönyörködni a különös felületekben, amelyek egyszerre számítanak az érzékelésre és a gondolkodásra.

A Vitalitas megnyitóján Kelemen Zoltán, a Weöres Sándor Színház színésze (maga is már többször megörökítve Steko tekintete által) mondott verset. A Párhuzamos struktúrák című Stekovics-tárlat szeptember 15-éig tart nyitva a 11-es Huszár úton. (A végtelenben találkoznak. De a végtelen most mintha itt lenne, egészen közel. Már csak egy lépés. És még egy. És.)

Rasperger József Steko pályáját is a kezdetektől közelről figyelemmel kíséri. A figuratív képektől jutott el nonfiguratív munkákig, a Vitalitasban látható képei pedig egészen különleges képi-gondolati utat járnak be. A se nem geometrikus, se nem organikus - különleges, izgalmas felüleleteket eredményező - szemlélet a strukturalizmus szellemiségéhez vezet vissza, természetesen alaposan újragondolva, átértelmezve a 70-es években nem csak a képzőművészetet jellemző irányzatot. Steko a saját arcára formálja a strukturalista hagyományt .

Mostanában sok szó esett arról, hogy a festőművész Stekovics Gáspár fotósként is érzékeny alkotó: legutóbb a szigligeti alkotóházban megnyílt portré-kiállításáról számolhattunk be. A Vitalitasban látható munkáin a fotográfus és a festőművész találkozik össze: a képzőművészetben. Akkor is plasztikus, amikor absztrahál . (Vannak portrék itt is, például a természetet szóvá átlényegítő Ágh Istváné, a frissen metszett szőlőtő arcképének szomszédságában.) A természeti formák, jelenségek (fényképezhető, fotó által megragadható) struktúrái (pl. a balatoni hullám, a nád) a jószemű fotós látószögéből, a pillanat rögzítésének nem mindennapi képessége által nemcsak létezésük belső ritmusát fedik fel, hanem megtelnek filozófiai tartalmakkal is. Ahogy Rasperger József fogalmaz: Stekovics Gáspár nem másol, hanem kérdéseket tesz fel a természetnek . Mintha a természet hagyna nyomot ezeken a felületeken: előbb a hullámzás (fotó), aztán a hullámzás átírása . A festőművész Horváth János barázdált arca maga az idő - aztán a gondolatkört a portréval is párbeszédbe lépő ráncok, repedések mélyítik tovább. A balatoni nád természet adta ritmusa az arany csorgásokban köszön vissza, vagy inkább él - titokzatos életet. (Talán ez maga az örökkévalóság.)

Stekovics Gáspár képeiben valóban el kell - és el lehet - mélyülni, hosszan: elgyönyörködni a különös felületekben, amelyek egyszerre számítanak az érzékelésre és a gondolkodásra.

A Vitalitas megnyitóján Kelemen Zoltán, a Weöres Sándor Színház színésze (maga is már többször megörökítve Steko tekintete által) mondott verset. A Párhuzamos struktúrák című Stekovics-tárlat szeptember 15-éig tart nyitva a 11-es Huszár úton. (A végtelenben találkoznak. De a végtelen most mintha itt lenne, egészen közel. Már csak egy lépés. És még egy. És.)

Mostanában sok szó esett arról, hogy a festőművész Stekovics Gáspár fotósként is érzékeny alkotó: legutóbb a szigligeti alkotóházban megnyílt portré-kiállításáról számolhattunk be. A Vitalitasban látható munkáin a fotográfus és a festőművész találkozik össze: a képzőművészetben. Akkor is plasztikus, amikor absztrahál . (Vannak portrék itt is, például a természetet szóvá átlényegítő Ágh Istváné, a frissen metszett szőlőtő arcképének szomszédságában.) A természeti formák, jelenségek (fényképezhető, fotó által megragadható) struktúrái (pl. a balatoni hullám, a nád) a jószemű fotós látószögéből, a pillanat rögzítésének nem mindennapi képessége által nemcsak létezésük belső ritmusát fedik fel, hanem megtelnek filozófiai tartalmakkal is. Ahogy Rasperger József fogalmaz: Stekovics Gáspár nem másol, hanem kérdéseket tesz fel a természetnek . Mintha a természet hagyna nyomot ezeken a felületeken: előbb a hullámzás (fotó), aztán a hullámzás átírása . A festőművész Horváth János barázdált arca maga az idő - aztán a gondolatkört a portréval is párbeszédbe lépő ráncok, repedések mélyítik tovább. A balatoni nád természet adta ritmusa az arany csorgásokban köszön vissza, vagy inkább él - titokzatos életet. (Talán ez maga az örökkévalóság.)

Stekovics Gáspár képeiben valóban el kell - és el lehet - mélyülni, hosszan: elgyönyörködni a különös felületekben, amelyek egyszerre számítanak az érzékelésre és a gondolkodásra.

A Vitalitas megnyitóján Kelemen Zoltán, a Weöres Sándor Színház színésze (maga is már többször megörökítve Steko tekintete által) mondott verset. A Párhuzamos struktúrák című Stekovics-tárlat szeptember 15-éig tart nyitva a 11-es Huszár úton. (A végtelenben találkoznak. De a végtelen most mintha itt lenne, egészen közel. Már csak egy lépés. És még egy. És.)

Mostanában sok szó esett arról, hogy a festőművész Stekovics Gáspár fotósként is érzékeny alkotó: legutóbb a szigligeti alkotóházban megnyílt portré-kiállításáról számolhattunk be. A Vitalitasban látható munkáin a fotográfus és a festőművész találkozik össze: a képzőművészetben. Akkor is plasztikus, amikor absztrahál . (Vannak portrék itt is, például a természetet szóvá átlényegítő Ágh Istváné, a frissen metszett szőlőtő arcképének szomszédságában.) A természeti formák, jelenségek (fényképezhető, fotó által megragadható) struktúrái (pl. a balatoni hullám, a nád) a jószemű fotós látószögéből, a pillanat rögzítésének nem mindennapi képessége által nemcsak létezésük belső ritmusát fedik fel, hanem megtelnek filozófiai tartalmakkal is. Ahogy Rasperger József fogalmaz: Stekovics Gáspár nem másol, hanem kérdéseket tesz fel a természetnek . Mintha a természet hagyna nyomot ezeken a felületeken: előbb a hullámzás (fotó), aztán a hullámzás átírása . A festőművész Horváth János barázdált arca maga az idő - aztán a gondolatkört a portréval is párbeszédbe lépő ráncok, repedések mélyítik tovább. A balatoni nád természet adta ritmusa az arany csorgásokban köszön vissza, vagy inkább él - titokzatos életet. (Talán ez maga az örökkévalóság.)

Stekovics Gáspár képeiben valóban el kell - és el lehet - mélyülni, hosszan: elgyönyörködni a különös felületekben, amelyek egyszerre számítanak az érzékelésre és a gondolkodásra.

A Vitalitas megnyitóján Kelemen Zoltán, a Weöres Sándor Színház színésze (maga is már többször megörökítve Steko tekintete által) mondott verset. A Párhuzamos struktúrák című Stekovics-tárlat szeptember 15-éig tart nyitva a 11-es Huszár úton. (A végtelenben találkoznak. De a végtelen most mintha itt lenne, egészen közel. Már csak egy lépés. És még egy. És.)

Stekovics Gáspár képeiben valóban el kell - és el lehet - mélyülni, hosszan: elgyönyörködni a különös felületekben, amelyek egyszerre számítanak az érzékelésre és a gondolkodásra.

A Vitalitas megnyitóján Kelemen Zoltán, a Weöres Sándor Színház színésze (maga is már többször megörökítve Steko tekintete által) mondott verset. A Párhuzamos struktúrák című Stekovics-tárlat szeptember 15-éig tart nyitva a 11-es Huszár úton. (A végtelenben találkoznak. De a végtelen most mintha itt lenne, egészen közel. Már csak egy lépés. És még egy. És.)

Stekovics Gáspár képeiben valóban el kell - és el lehet - mélyülni, hosszan: elgyönyörködni a különös felületekben, amelyek egyszerre számítanak az érzékelésre és a gondolkodásra.

A Vitalitas megnyitóján Kelemen Zoltán, a Weöres Sándor Színház színésze (maga is már többször megörökítve Steko tekintete által) mondott verset. A Párhuzamos struktúrák című Stekovics-tárlat szeptember 15-éig tart nyitva a 11-es Huszár úton. (A végtelenben találkoznak. De a végtelen most mintha itt lenne, egészen közel. Már csak egy lépés. És még egy. És.)

A Vitalitas megnyitóján Kelemen Zoltán, a Weöres Sándor Színház színésze (maga is már többször megörökítve Steko tekintete által) mondott verset. A Párhuzamos struktúrák című Stekovics-tárlat szeptember 15-éig tart nyitva a 11-es Huszár úton. (A végtelenben találkoznak. De a végtelen most mintha itt lenne, egészen közel. Már csak egy lépés. És még egy. És.)

A Vitalitas megnyitóján Kelemen Zoltán, a Weöres Sándor Színház színésze (maga is már többször megörökítve Steko tekintete által) mondott verset. A Párhuzamos struktúrák című Stekovics-tárlat szeptember 15-éig tart nyitva a 11-es Huszár úton. (A végtelenben találkoznak. De a végtelen most mintha itt lenne, egészen közel. Már csak egy lépés. És még egy. És.)