Mai mondókázások

A könyvtárban a totyogó kistörpék cipőcskéiktől megszabadulva, fel-felborulva, zokniban tapodták a piros szőnyeget. Zsigri Mária gyerekkönyvtáros köszöntötte Varró Dánielt, aki két kötetnyi mondókát alkotott kis és nagy babáknak. Az Akinek a lába hatos és az Akinek a foga kijött című kötetekbe gyűjtötte e kis verseket a Manó Könyvek Kiadó; az illusztrációkat Maros Krisztina készítette.

Bojnecz Katalin óvodapedagógus ezekből válogatva kezdett közös mondókázásba a jelenlévőkkel.

- Ügyesek a gyerekek? - kérdezte a költőt, aki mosolygott, és egyszerűen azt felelte: - Aha, nagyon.

- Akkor még egyszer! - kiáltott fel vidáman Katalin. A verselés a törpikék kis hadának akkor jó, ha sokszor ismétlődik.

Varró Dániel elmesélte, hogy még pocaklakó volt a kisfia, amikor a Toldi szerelmét olvasta fel neki folytatásokban, habár a felesége ezt kissé túlzásnak találta. Mikor pedig kezében tarthatta egynapos újszülött gyermekét, aki sírt, gondolta, verset mond neki (elsőre énekelni nem akart). Ady Endre Párizsban járt az ősz című költeménye jutott akkor eszébe, ami megint túlzásnak tűnt, de a kisfiú abbahagyta a sírást, és nagy kerek szemekkel az apjára nézett.

- Nagyon felbuzdultam e-zen, hogy a költészet ilyen hatással van. Kerestem és találtam több mondókáskönyvet, de ezek népi mondókásgyűjtemények voltak. És valahogy tőlem idegen az, hogy Hátamon a zsákom, zsákomban a mákom . Talán mert sosem volt a hátamon egy zsák mák. A Komámasszony kéreti a szekerét sem volt az igazi. Ezért gondoltam, jó lenne olyan korszerű mondókákat írni, amiket mai (városi) apukák, anyukák is tudnak mondogatni.

Fejed lágya vajon benő?/ Mit mond erről Ranschburg Jenő?// Mért van az, hogy ez a gyerek/ állandóan nyekereg itt?/ Kérdezzük meg Veyt! (Részlet Varró Dániel Szakirodalom-tanulmányozgató című verséből, amelyet a költői insturkció szerint aggodalmaskodva kell mondogatni .)