2013.05.02. 05:44
Siker Shakespeare-rel
Celldömölk - A Soltis színház diákstúdiója több különdíjat is begyűjtött a Pápán megrendezett Országos Diákszínjátszó Találkozón, amelynek zsűrijében Schilling Árpád rendező elnökölt.
A Soltis Lajos Színház évek óta sikerrel működteti diákstúdióját: itt nevelődik folyamatosan az utánpótlás. A stúdiósok három év alatt elsajátítják a mesterség alapjait, komoly szakmai felkészítésben van részük. Hogy jó úton járnak, jelzi a legfrissebb fesztiválsiker is. A Soltis színház a Vagy amit akartok... címmel Shakespeare és mások szövegeire épülő előadást nevezte az idei (a huszonnegyedik), felmenő rendszerű Országos Diákszínjátszó Találkozóra, amelynek döntőjét Pápán rendezte meg az Országos Diákszínjátszó Egyesület.
Mesteremberek: Piller Ádám, Hajba Beatrix, Marton Mercédesz. Fotó: Benkő Sándor
A Vagy amit akartok... négy különdíjat kapott a Schilling Árpád rendező elnökletével értékelő – a hagyományoknak megfelelően szigorú és szakmai – zsűritől. Egy különdíjat ért a minőségi vokális zene alkalmazása, még egyet az eredeti szövegkezelés; valamint a zsűri kiemelt két egyéni színészi teljesítményt is: Hajba Beatrix a Szentivánéji álomból kölcsönzött és továbbgondolt Mesteremberek-jelenet rendezőjének alakításáért részesült különdíjban, Szabó Balázs a Hamlet-monológért kapott elismerést. (Az előadásban mindenkinek több szerepe van, és fordítva: adódnak duplázások, triplázások is.)
A Vagy amit akartok... erős rendezői figyelem mellett, valódi összmunkában készült. Felszabadító élmény (minél több „felnőttnek” is át kellene élnie), ahogy Shakespeare drámarészletei a tizenévesek által életre kelnek. A celli stúdiósok előadása fényes bizonyítéka annak, hogy Shakespeare ma is egyértelműen „kortársunknak” tekinthető. Sőt: kortársa a tizenéveseknek is, akik értőn és érzőn, saját világlátásuknak megfelelően adnak új értelmet a gazdagon rétegzett Shakespeare-szövegeknek. Képesek megszólítani a „veretes, nehéz klasszikust”, aki éppen ezért boldogan, naprakészen válaszol. Pedig Shakespeare-drámából könnyű „holt színházat” csinálni: a felnőtteknek sajnos gyakran nem is futja többre. A celli stúdiós-előadás viszont: él.