Bodorkós András tárlata Képek a búzamezőről címmel a művelődési központban

- Két évvel ezelőtt már volt egy hasonló kiállítás, ami nagy sikert aratott a helyiek körében. Nehéz volt a témát másképpen elmondani, de több ezer képemből válogathattam tudjuk meg Bodorkós Andrástól, aki tíz évig felelős szerkesztője volt a büki lapnak, ezeket a képeket a munkája részeként készítette. De a fesztiválok felejthetetlen élményeket adtak számára, az aratók közt számos barátra lelt, mint mondja, rabja lett annak, hogy fotókon megörökítse őket.

- Ez a kiállítás a szándékom szerint több kell, hogy legyen, mint eseményfotók egymás mellé tétele a falra. Úgy fogalmaztam meg, hogy ülünk egy időtengelyen, aminek egyik vége a 19-20. század fordulóig nyúlik vissza, abba a régi világba, aminek szinte minden emlékét elvitte az 1964-es árvíz, a másik máig ér.

Bodorkós András a saját gyűjteményéből hozott a kiállítótérbe tárgyakat: bútorokat, fotóapparátusokat, korsókat, köztük őrségi éthordó is van. A népi sarokban az asztal fölött egy olyan csoportkép van kinagyítva, aminek szereplői közül többen ma már nem élnek, pedig a büki aratások meghatározó alakjai voltak, így például a fekete kalapos Pusker Ferenc, aki a fesztivál motorja volt, valóságos showman, mindenki őt akarta fényképezni. De itt van Boda Dezsőné Magdi néni is, aki az arató bandát ma is összefogja, és ő akasztja a koszorút a mindenkori polgármester nyakába. A hátsó részen a bálafal le is zár egy történetet, és utat is nyit egy ismeretlen jövőbe.

- Egy kivágott fa törzsére helyeztem a fekete mohácsi korsót, amivel azok előtt szeretnék tisztelegni, akik már nincsenek köztünk, de közel álltak az aratókhoz. A képek az idős aratókat is bemutatják - mondja Bodorkós András.

- Az aratóbandák a legcivilebb civilek, akiket valaha ismertem. Ők a sajátjukat hozzák és osztják szét a fesztiválon, saját pálinkát, saját szalonnát, saját süteményt. Ehhez a civilséghez teszi hozzá az önkormányzat a magáét. Sokkal szegényebb lennék, ha ezzel a jelenséggel nem találkoztam volna. Mikor a '90-es években elindították, hogy a hagyományápolást , volt egy kis kötelező íze, sok helyen két év alatt kipukkadt a lufi, de Bükön nem ez történt. Itt egy igazi, élettel teli rendezvénnyé nőtte ki magát, ahova a barátságokért is visszajárnak emberek.