Élhető életet itt lelt

A rumi Indóházban az életművét a 70-es évektől a közelmúltig áttekintő kiállítás látható.  A kiállításon a Vas megyében létrehozott köztéri művek kicsiny másai is szerepelnek, így a rábatöttösi millenniumi és a világháborús emlékmű, a zsennyei Békássy emlékmű, a sorkifaludi háborús emlékmű, a gutaházi millenniumi emlékmű terve, a szombathelyi Császárkő és a sokat vitatott Fő téri szökőkút a táncoló párral és a faunnal.  

– 26 éve vagyok itt Zsennyében, szerettem volna, ha a barátaim, ismerőseim látják, hogy mit is csinálok, csináltam az elmúlt évtizedekben. Eddig itt nem volt kiállításom. Az Indóházban látható anyag a győri nagy tárlatból válogat az adott térben. Nagyon örültem, hogy sokan eljöttek a kiállításmegnyitóra, mert újabb bizonyítéka számomra annak, hogy engem itt befogadtak – mondja a Budapestről idetelepült művész, aki csak félig tartotta meg fővárosi identitását, félig már falubelinek érzi magát. 

– Amikor idejöttem, megnéztem, mik itt a szokások, hogy felvegyem azokat, be tudjak illeszkedni. Nagyon tisztelem az itt élő embereket, sokat beszélgetek velük, mert ők őrzik igazán a nyelvemet, a kultúrámat, én csak megörökítem egy-egy műben. Kötődöm Budapesthez, mert ott vannak azok az intézmények, amik szakmai szempontból kihagyhatatlanok, ott zajlik az ügyintézés, de élhető életet itt találtam Zsennyében. Amikor idejöttem, az volt a tét, hogy a nagyvárosi szobrok után olyan műveket alkossak, amelyek szervesen illeszkednek a környezetükbe, a faluképbe, az volt a célom, hogy ne újnak látszódjanak, hanem olyannak, mintha mindig is itt lettek volna. Így születtek a falusi emlékművek. A most 69 éves Blaskó János 1983-ban vette a zsennyei házát, 43 éves kora óta jár ide. Kiss Sándor szobrászművész motiválta az ideköltözésben, akit atyai jóbarátjaként tisztelt. A budapesti képzőművészeti főiskola mellett volt a műterme Kiss Sándornak és Lesenyei Mártának, a fiatal szobrász hallgatók bejártak hozzájuk a műterembe. Először Kiss Kovács Gyula, majd Scholz Erik jött utánuk Zsennyébe, majd Blaskó János, Dárday Nikolett, Molnár Edit...

Balaskó János kiállítása Rumban . Boda Barbara a szombathelyi Császárkő kicsinyített másánál (Fotó: Szendi Péter)

– Ha Pesten vagyok is más látok, ha vidéken vagyok, is mást látok. Mikor idejövök, azt tapasztalom, hogy nagyon sok egészséges gondolkodású ember van, de sokan átverhetők. Én megnyugszom itt. Ha Pestre készülök és elindulok, egyre idegesebb leszek Rendszeresen járok Erdélybe – Tibódba, Csíksomlyóra –, ott is nagyon szeretek lenni. Egy székely barátomtól azt kérdeztem, hol vagy otthon? Azt felelte: útközben. Valahogy én is így vagyok.  

Blaskó János meghatározó műve Árpádházi I. Géza király szobra a váci várfalon, a 3,15 méter magas alak az ég felé tárja a karjait, egyik kezében a település alapítólevele összecsavarva, így ajánlja a várost és a népét Isten oltalmába. Egy másik na jelentős alkotás Székelyudvarhelyen az Emlékezés parkja, ahol 13 portré található a magyar történelem neves emberei közül Csaba királyfitól Kós Károlyon át Wass Albertig. Csaba királyfi portréja is itt van a rumi kiállításban.

– Csaba királyfihoz fűződik a székelyek egyik nagy legendája, miszerint Attila három fia közül ő, a legkisebbik mentett ki háromezer harcost abból a véres csatából, ahol a németek a hunokkal megütköztek, és letelepítette őket a Csigla mezején. Innentől kezdve hívták magukat székelyeknek és nem hunoknak. Csaba elment Közép-Ázsiába, és rávette az ott élő hunokat és magyarokat, hogy térjenek vissza a Kárpát-medencébe és foglalják vissza Attila birodalmát. Ha bajban vannak a székelyek, ma is Csabát várják vissza a Hadak Útjáról, hogy mentse meg őket.  2012-es alkotás Esterházy János szobra, akinek édesanyja lengyel grófnő volt.

A szobor Varsóba került – egy katolikus templom elé –, amikor Magyarország átadta az EU-s elnökséget a lengyeleknek, az ország ezt adta ajándékba. 2012-es a legutóbbi nagy mű is, gróf Tisza István emlékműve, amelynek terve szintén itt van Rumban: Tisza István egy eltörött egész egyharmadán áll, lovaglópálcájával a leszakadó kétharmadra mutat – „őt még a haza egészéért érzett felelősség vezérelte” – fűzi hozzá Blaskó János. 

Az Indóházban megtekinthetjük még Blaskó János csepeli Petőfi-szobrát, a váci Madách Imre Művelődési Központ előtt álló Emberpárt. Nagyon szép a 70-es években készült Táncolók – ehhez a kedélyhez és mozgáshoz nyúlt vissza a művész, amikor a szombathelyi Fő téri szökőkút szobrát készítette, amit megszerettek az itt élők.

Középpontban az ember áll

Blaskó Jánosnak 2013 elején nyílt retrospektív kiállítása a győri Esterházy-palotában, ahol több mint öt évtized munkájának eredményeit összegezte. Blaskó klasszikus szobrász, aki a modern plasztikai forma-képzés továbbfejlesztésével alakította ki egyéni hangját. Művészetének központja az ember.