Hajnal hasad, csillag ragyog

A szombathelyi „Domusnál" (hol van már a Domus Áruház, már csak a nyelv, vagyis az emlékezet őrzi); szóval a Domusnál a könnyen lélegző reggelben a karácsonyig gyorsan múló perceket számolgatjuk. A Bolyai iskola előtt rögtön fölfedezzük a Soltis színház kisbuszát, amelyben a színészek mellett ezúttal a kellékek is bőven elférnek. Az iskola bejárati ajtajával szemben, benn az épületben, a különleges adventi koszorú mind a négy gyertyája ég. Már csak két nap, és a harmadik napon itt a karácsony. Reméljük.

A Csalóka Péter premierje. Jobbra elöl: Bruckner Roland, a bíró szerepében. Szemben: Pesti Arnold – ő játssza Csalóka Pétert. Fotó: Szendi Péter

A legfelső emeleti díszteremben kisiskolások, több mint kétszázan, a Soltis színház bérletesei. A keskeny, hosszú terem – a végében kis emelkedővel – nem a legalkalmasabb színházi helyszín, de hát innen a legszebb győzni. Elvégre a Csalóka Péter című, minden korosztálynak ajánlott Weöres Sándor-mesejátékot (amely a kerek születésnapoktól függetlenül is népszerű) három évvel ezelőtt eredetileg Celldömölk belvárosában, egy nyári piacnapon mutatta be a társulat, Ecsedi Erzsébet rendezésében, sok dallal, tánccal, a cigány folklór attribútumaival (színes szoknyák, dobnak jó kannák stb.) „megbolondítva". A forró, mezítlábas aszfaltra is jól illett ez a csavaros eszű, majdnem Ludas Matyi-történet, amelyben Csalóka Péter többször túljár a hatalmában pöffeszkedő, viszont lassú észjárású bíró eszén. történet. Ahogy a társulati ajánló mondja: „Falusi forgatagba kalauzoljuk ezúttal az apróságokat. A kapzsi, buta bíró megleckéztetésére egy ágról szakadt szegény ember, mesénk főhőse, Csalóka Péter vállalkozik. A falubeliek Pétert segítik, a bírót csúfolják, vidám színpadi életképeket, dalokat, táncokat varázsolnak a néző elé. Péter fondorlatai során eladja a bíró lovát, annak farkát a mocsárba rejtve bizonyítja, hogy az bizony a mocsárba fulladt. A megdühödött bíró üldözőbe veszi főhősünket, akit a kocsmában lel meg egy csodakalapban. A számlát kalapja földhöz vágásával kiegyenlítő Péter kalapjára szemet vet a bíró, ám a vásárlás után már nem működik a mutatvány. Újabb lecke a vízzel főző bogrács, ami azonban nem főz tuskó nélkül, ez újabb vásárlásra motiválja a bírót. Ám a tuskóval sem készül el a gulyásleves akárhogy is énekel a bíró feleségével és a falubeliekkel. Végső csapás a falu előljárójára: a megbékítő furulya, amely ára már a csillagos eget súrolja. A falu lakói a vagyona gyarapítását egy gonosz rendelettel indítványozó bírót megleckéztetik, elnáspángolják, hiába fújja a békítő furulyát asszonykája."

Amikor pedig ezen a decemberi, épp csak ébredező reggelen megjelenik a Bolyai-díszterem bejárati ajtajában nagy csörömpöléssel, énekszóval a társulat, azonnal eldől, hogy erre a korai órára jobb előadást nem is választhattak volna. „Hajnal hasad, csillag ragyog", fújja teli torokból Pesti Arnold, Hajba Beatrix, Nagy Zsuzsi, Bruckner Roland, Ziembicki Dóra, Marton Márió, Stangl Franciska, Sipos László, Lang Letícia. A sztori szerint a végéhez közeledik a mulatság, pedig dehogy: most kezdődik. A gyerekek azonnal a tánc, a ritmus, a jókedv hullámhosszára kerülnek, és ez a nézőt-játékost egy áramkörbe kapcsoló, megértő és átérző együttműködés meg is marad az előadás végéig.

Amikor kiürül a kicsi játéktér, és a társulat tagjai kimasíroznak a teremből (úgy és ott, ahol bejöttek), látszólag minden ugyanolyan, mint amikor a zenés játék elkezdődött. Pedig nem: közben a falu népe Csalóka Pétert választotta meg bírónak. Aztán már csak az átöltözés, a kellékek összeszedése (dobozba kerül a műanyag csirke, a huszárnak való falovacska, a farkával együtt), a pléhkannák elfoglalják szokott helyüket a Soltis-busz csomagtartójában.

A Domus körül is élénkebb már a forgalom. Itt fagyöngyöt, ott fenyőfát árulnak. A békítő furulya működését kinek-kinek magának kell kitatasztalnia.