Itt járt Zorkóczy Zenóbia erdélyi színésznő

Zorkóczy Zenóbia ritka szép név, azt meséli az erdélyi színésznő, hogy a nemesi eredetű család fáját az 1500-as évekig lehet visszavezetni, és az ágakon sok különleges név van. Ő maga onnan kapta a nevét, hogy édesanyja Jókai Mór: Kelet királynőjét olvasta, mikor vele volt várandós, a könyvben így hívták Palmyra, a szíriai sivatagban fekvő ókori kereskedőváros uralkodónőjét.

- Így lett zengzetes nevem, amelyben a vezetéknév Zorkócra utal, onnan származnak az őseink. A legkülönösebb neve a nagymamának van: Zorkóczyné Laborfalvi Benke Lenke. Zuglóban volt fafeldolgozó üzeme, a székelyföldi erdők fáit Budapesten dolgozták fel, akkor a két országrész még összetartozott. A nagyapám neves statikus mérnök volt. Jókai feleségével, Laborfalvi Rózával úgy vagyunk rokonságban, hogy az édesapja Benke József színházalapító volt, a nagymama abból a családból származik.

Benke József eljött a papi képzőből, hogy a magyar színjátszás ügyét előremozdítsa: 9-10 nyelven beszélt, elment a Burgtheaterbe , és az Európában akkor játszott modern darabokat lefordította németről magyarra. Kolozsváron Patkó József társulata régimódi darabokat játszott, Benke József szándéka az volt, hogy a színjátszást megújítsa. A társulat fiatalabbjaival átjött Magyarországra, ahol előttük nem is volt magyar nyelvű színjátszás, csak német nyelven játszottak. Nem engedte, hogy a lánya, Róza színésznő legyen, olyannyira, hogy mikor mégis színésznő lett, kitagadta, Róza ezért vette fel édesapja szülőfalujának nevét a Benke helyett. Apja Kovászna megyében, Brassó közelében, Laborfalván született.

- Benke József nagyon fontos a magyar színjátszás szempontjából, de ismeretlen név, ezért adtam az alapítványomnak inkább a Laborfalvi Róza nevet, aki ismert Jókai Mór feleségeként és a realista magyar színjátszás úttörőjeként is.

Zorkóczy Zenóbia Kolozsváron végzett színművészeti főiskolát, jelenleg Kovásznán él a 10 éves kisfiával, akire a nagymama vigyáz, ha ő turnézik.

- Tizenöt éve készítek önálló műsorokat, 13 előadásom van, és további kettőn dolgozom. Folyamatosan járom Erdélyt, Magyarországot, voltam Nyugat-Európában, Kanadában. Budapesten találkoztam Gergye Rezsővel, a vasvári művelődési ház igazgatójával, aki megszervezte nekem a Vas megyei turnét. Még nem jártam a Hegyháton, habár Nyugat-Magyarországon már igen, korábban Sopronban és Mosonmagyaróváron játszottam. Csak turnékban gondolkodom, mert különben nem éri meg útnak indulni. Nagyon jó a teherbíró képességem, fél lábon is meg tudom tartani az előadást, csak az zavar, ha visszhangos a terem, mert akkor nem lehet a versekkel dolgozni. Pontosan bemérem, hogy a hallgatóság fülébe mi kell, hogy bejusson, de úgy nem lehet hangszíneket használni, ha üvölteni kell. Versmondásra a puha termek alkalmasak, például az ebédlők vagy tornatermek nem. Nehéz naponta három különböző helyhez alkalmazkodni, ha azok nem színháztermek, és hát ritkán azok, inkább óvodák, iskolák, művelődési házak. De én felvállaltam, hogy elmegyek pici falvakba, ahova más nem megy el, tehát megpróbálok az adódó lehetőségekkel gazdálkodni.

Zenóbia azt meséli, nem könnyű szabadúszónak lenni, de így alakult az élete, és közben rájött, hogy ez a szabadság nagyon megfelel neki.

- Jó, hogy független vagyok, saját ritmusban tudok dolgozni. Megrendelésre semmit nem csinálok. Kérték, hogy hozzak létre zenés gyerekelőadást, mert azt lehet eladni . Ezen nagyon felmérgelődtem, mert szerintem ezt azért gondolják, mert félnek csak versekből építkezni. Pedig a jó gyerekversekkel nagyon lehet játszani. Azok úgy vannak megírva, hogy nem vigyáz állásban kell őket mondani. Követhetném a divatot, hogy énekelgetek, de gyerekműsorban nem teszem. A lalalázás, a bugyuta, leegyszerűsített zene - mert ugye legyen fülbemászó a dallam - gyakran eltakarja a mondandót, nem hagyja lélegezni a verset. Ez a fajta megzenésítés egy szirup, amivel a vers le lenne öntve. Én úgy gondolom, hogy zene nélkül is ki tudom találni, hogyan tartsam fenn az érdeklődést, az izgalmat akár a látszólag unalmas kert témával kapcsolatban is. Mindig témákban gondolkodom. Az az érdekesség, hogy mikor elkészül egy gyerekműsorom, mindig kiderül, hogy egy bibliai motívum is rejlik benne. Hiszek istenben, de nem vagyok vallásgyakorló. Úgy látszik nagyon mélyen gyökereznek ezek a szimbólumok. A Rosszcsont Zénó amit Vas megyében is többször játszottam például a tékozló fiú története, aki elmegy otthonról, semmi sem tetszik neki, aztán végül hazatér a szülői házhoz. A Túl az Óperencián című gyerekműsoromban a bárka motívum szerepel. Készül egy új gyerekszínház, a Zénó, az elképesztő madárijesztő , ami pedig a keresztviselés magyarázata a gyerekek számára.

Zenóbia akár több évet is dolgozik egy-egy előadáson. A kicsiknek szánt figurája azért érdekes, mert egy copfos lányalakot látunk, akit viszont fiúnéven hívnak, azt üzenetezve, hogy a gyerek egy kicsit nemtelen , vagyis a gyermeksége fontosabb, mint hogy fiú-e vagy lány. A felnőtteknek készített előadásai között van például Ady Endre és József Attila műsor is, amelyekben pedig az emberi szálat fogta meg.

- Olyan verseket választottam a műsorba, amiket nő is mondhat, benne van a szerelmi költészete is. Fekete hosszú ruha van rajtam, szoborszerű lény, nő vagyok az előadásban, aki pátosszal, felülről mondja a verseket. József Attilát nem lehet felülről mondani, ő nem elegáns, mint Ady, vele le kell menni a pokolba és fel a mennybe. József Attila tökéletesen egyszerű. Mindenkiben van valamilyen attitűd, van rajta egy smink, József Attila kristálytiszta, nem szerepel, nem játszik. Véresen őszinte, a lényegre tapint. Ady kikacsint a fájdalomból, József Attila nem. Nem tudom, színészként el tudok-e jutni ahhoz az őszinteséghez, amit József Attila képvisel a versírásban.

Arról is kérdeztük az előadóművészt, van-e különbség Magyarország különböző tájegységeinek közönsége között. Azt felelte, nem más erdélyi és nyugat-magyarországi nézőknek játszani.

- Eltérés azokon a helyeken van, ahol nagy a szegénység, mert ott lassabban oldódik fel a közönség, nem mernek reagálni. Vannak olyan helyek, ahol szemtelenebbek vagy felszabadultabbak a nézők, általában figyelmesek, de mindig van, aki mindenbe bele akar szólni. De: aki vállalja, hogy a vizet felkavarja, az le is kell, hogy csillapítsa. Kell kezelni a helyzeteket.