A feltámadt Führer a médiasztár

Tény, hogy a mű alapötlete eredeti és egyben bizarr. Adolf Hitler birodalmi kancellár 2011. augusztus 30-án feltámad benzinszagú uniformisában egy berlini grundon. Nem sokat töpreng ezen, rá jellemzően azonnal levezeti, hogy csoda ide, csoda oda, őt a sors direkt küldte, hogy végső győzelemre vezesse népét. Innentől első szám első személyében mesél, hátborzongató nevetésre ösztökélve. Régi vita a művészetben, hogy miképpen lehet egy népírtó gonosztevőhöz, mint témához nyúlni – úgy, hogy az ne sértse meg az áldozatok millióit. Vermes végig e kényes hajszálon egyensúlyoz, szenzációsan. Éppen ez sikerének titka.

Az író társadalmi szatírát vázol fel, amelynek alapja, hogy a valódi Hitlert értelemszerűen mindenki hasonmásnak könyveli el. Így nemzetiszocialista szövegén eleinte értetlenkednek, majd azt mondják, hogy de jól betanulta! Amikor a Führer a kor vívmányaival, így az internettel (nála internecc), az okostelefonnal, de mindenekelőtt a mai médiával szembesül, nem állhatjuk meg nevetés nékül. De ez a nevetés mégsem lehet jóízű. Elvégre egy tömeggyilkosról van szó.

De maradjunk a mű szatírás vonulatánál. Hitler bővülő hallgatóságának kifejti, hogy amit leírt a Mein Kampfban (Harcom), azt most úgy kell értelmezni, hogy az országba trójai falóként benyomuló törökök, arabok, meg mindenféle népségek lenyomják az árja német fajt. Küldetéstudata csak erősödik, amikor egy török ruhatisztítóban (igen büdös az a zubbony) a tulaj fia felkiált: – Jé, maga olyan, mint a Chaplin! – és lefotózza. A számára jelentéktelen incidensnek tartott esetből azt szűri le, hogy egy beszélő kis szerkezettel is lehet fotózni és ezt majd dr. Goebbels beépíti a hadrendbe. A feltámadt Hitler nem sértődős, ellenben nagyon tanulékony. Alkalmazkodó. Rájön, hogy a modern média koncepciótlan, haszonelvű, csak a pénz érdekli. Ezt a rést kihasználva szinte azonnal bejut egy valóvilágos show-ba, ahol a szerkesztők, majd a részvényesek annyira eredetinek tartják, hogy önálló műsort kap. Lassan finomodik a retorika: a bolsevizmus elleni küzdelmet felváltja a multinacionalizmus legyűrése, a „dolgos munkásemberek" melletti kiállás. A demagógia ismét hat: egyre többen nézik, a vezető újságokba is bekerül, rekordot ér el egy videómegosztón. Még azt a pert is megnyeri, amelyben nácizmussal vádolják. Megállapítja: ebből is látható, hogy a demokrácia ostobaság. És már várja a pártok jelentkezését. Azok jönnek is: legyen a képviselő jelöltjük. Listán. Kéreti magát és majd törvényszerűnek tudja be, hogy az az alakulat zsidózza le és vereti össze, amely önmagát nemzeti szocialistának tartja. Az egyik fő gondja, hogy mivel személyi igazolványt kell csináltatnia, miként adja el a bunker és a feltámadás közti időszakot. Végül rájön a hahotázva sem vicces megoldásra: tűzszünet.