Megkezdődött a pajtaszínházi szezon

Szarvas József, a budapesti Nemzeti Színház színésze a kőszínházi évad végéhez közeledve egyre többet gondol Viszákra, erre a takaros, kicsi és nagyon szép Vas megyei, őrségi településre, ahol a Szarvas-porta ma már kulturális márkanév, logójában a viszáki unikornissal. Helyet talált itt a színház, a képzőművészet, a zene; a Pajtaszínház és Galéria bejáratánál árkádiai hangulatú dombormű emlékeztet a tragikusan fiatalon meghalt színész-kollégára, az örökfiatal örökös holdbeli csónakosra, Kaszás Attilára.

Szezonnyitó a Pajtaszínház és Galériában. A háttérben Alexa Károly, elöl jobbra a házigazda: Szarvas József. A falakon Horváth János és Horváth Nóra képei, balra a viszáki asszonykórus. Fotó: Szendi Péter

De az a legfontosabb, hogy a viszákiak – és a környező településekről a programokra érkezők – magukénak érzik a kezdeményezést; sőt: hozzá is teszik a magukét. Pont ez volt Szarvas József szándéka: véletlenül se akart „megmondóember" lenni Viszákon, sokkal inkább „szervesülni" szeretett volna a tájjal – és felnyitni a helybeliek szemét arra, hogy micsoda értékeknek vannak a birtokában. (Azt, ami túl közel van, sokszor nem vesszük észre.)

A házigazda Alexa Károly irodalomtörténészt, a szombathelyi Életünk folyóirat főszerkesztőjét – nem mellesleg valóságos és többszörös kerttulajdonost – kérte föl a viszáki szezon köszöntésére. Jól tette. Alexa Károly – mintegy visszaigazolásként – a viszáki Pajtaszínház és Galéria közösségépítő, a „vidéket megemelő" funkcióját említi az első helyen: „A viszákiak újra belakják saját környezetüket – mert közük van hozzá. A pajtaszínházi programok alkalmat teremtenek arra is, hogy visszajöjjenek Viszákra azok, akik itt születtek, de ma már máshol élnek. A Tündérkert pedig egyre nagyobb méreteket öltő mozgalmat generált. Fontos, hogy a gyümölcsfák gondozását mindenütt gyerekekre bízzák." A Pajtaszínház és Galéria első kiállítása az őrségi genius lociból táplálkozik: Horváth János és Horváth Nóra képeiből, illetve Horváth Gergely építész munkáiból láthat a közönség válogatást. Akik jártak már a viszáki Szarvas-portán, jól tudják, hogy egy tárlatnyitó délután sosem ér véget a köszöntővel és az ajánlással. Szombaton a Boglya zene kar adott koncertet - meg is énekeltették a közönséget –, föllépett a viszáki asszonykórus, citerakísérettel. És ezúttal sem maradt el a házigazda végszava, amint az oldódó hangulatban jó étvégyat – jó beszélgetést – kíván.

És így lesz ez egész nyáron: érdemes figyelni a viszáki kultúrkínálatot. És találgatni, hogy a múlt évi bürü (a Tündérkerthez vezet kis fahíd) után az idén vajon mit alkotnak az építészhallgató-táborozók. Házi pogácsát, pálinkát kapnak, az biztos.