A színház csak ürügy

A környező országok magyarlakta területeiről is érkeznek együttesek, Erdélyből, Szerbiából, Szlovákiából, Szlovéniából. 29 csoport 42 előadást tart 12 helyszínen, nem csak Vasváron, hanem a környező településeken is. A produkciók a falakat is kinőtték, tudatosan, tervezetten nem csak színháztermekbe, hanem szabadtérre is kiviszik őket, hogy azok közül is többen kapcsolódhassanak be a fesztiválba, akik nem mentek volna be művelődési házba.

Eplényi színjátszók a kultúrház nemzetközi fesztivált jelentő deszkáin (Fotó: Szendi Péter)

A Vasvári Színjátszó Fesztivál kezdetei 1987-re nyúlnak vissza, Gersekaráttal és Csehimindszenttel karöltve 3 napos országos rendezvény zajlott. Vendégek már az elsőtől kezdve érkeztek határon túli területekről. 1995-től szünetelt a fesztivál, de 2012-ben újraindult, így ez a 20. Gergye Rezső kultúrházigazgató szerint megfordult itt ez idő alatt legalább 400 csoport 5500- 6000 színjátszóval.

- De ami igazán fontos, az számlálhatatlan és láthatatlan - mondja. - Talán ebben van a színház lelke is, a nem elmondhatóban, a nem kézzelfoghatóban A színház mindig túlmutat önmagán, nem csupán alkotásokat közvetítenek valakik valakiknek, hanem a találkozás gyönyörű pillanatában közösség teremtődik. A sepsiszentgyörgyi Osonó színház ezt így írja: A színház csak ürügy... Aki volt színjátszó, vagy éppen műveli e tevékenységet, az képes az élet területein is jobban teljesíteni, minőségibb életet élni és másoknak mintául szolgálni, mert képes a látható világon túl néha a láthatatlant megpillantani. Felvérteződik megtapasztalt tulajdonságokkal.