A Savaria Hotel egykori munkatársai idézik fel történeteiket

– Mikor kezdtem 1957-ben, a főpincérek frakkot, az éthordók szmokingot viseltek csokornyakkendővel, a tanulók pedig fehér pincér kabátot hosszú fekete nyakkendővel. Azok jártak a Savaria Szállóba, akik megengedhették maguknak, egy ebéd akár két-három órán át tartott. A hivatásom megtisztelt, bizalmi szakma volt, amit a vendégek meséltek, senkinek nem adtuk tovább. Ma már senki nem beszélget, rendel, fizet és elrohan – meséli Koós Antal, aki évtizedeket dolgozott pincérként a Savaria Szállóban. Így fogalmaz: „volt szerencsém" kiszolgálni Latabár Kálmánt, másfél-két órát ült a szimplája mellett, miközben cvikkerrel olvasta az újságot. Volt szerencséje továbbá kiszolgálni Papp Lacit, Szécsi Pált, Dobos Attilát, Mari Zsuzsit és Sinkovits Imrét...

Sokan álmodnak arról, hogy újra megnyit a Savaria Szálló, októberben egy órán át kávét szolgáltak fel a teraszán. A flashmobot Spiegler Tibor helytörténeti gyűjtő (az asztalnál ülő vendég) és barátai szervezték. Az alkalmi pincér Tóth Kálmán, a Vasi Múzeumbarát Egylet titkára. Fotó: Unger Tamás

Koós Antal az egyike a november 5-én a Berzsenyi Dániel Könyvtár és a Vasi Múzeumbarát Egylet által közösen rendezendő kerekasztal beszélgetés résztvevőinek, amelynek meghívottja még Horváth József helytörténész, Sellyei Gábor belsőépítész, Pass Erzsébet egykori recepciós, Kenesei János pincér, Őri Dezső egykori szálloda-igazgató és Kőrössy Tamás zenész, a Szórakoztató Zenészek vasi szervezetének titkára. A moderátor Spiegler Tibor helytörténeti gyűjtő lesz.

A közönség pedig azok közül kerül ki, akik az elmúlt hónapokban „barátként" szerveződtek közösséggé a 2005 óta üresen álló, gazdára váró, romlásában is patinás szépségű Savaria Szálló körül, és nemcsak virtuálisan, hanem a hús-vér valóságban is szeretnék megünnepelni együtt a szálló 100. születésnapját – szerdán 17 órától a könyvtárban.

A város arculatát máig meghatározó, jellegzetes Savaria (egykori Kovács) Szálló építése 1914. április 8-án kezdődött meg Szombathelyen, innen számítják a száz évet. Idén nyáron – július 22-én – a Berzsenyi könyvtár munkatársai közösségi oldalt hoztak létre, hogy a szállodával kapcsolatos emlékek tárháza legyen, az oldalt hamar felfedezték, heteken belül több mint 1100 kedvelője lett.

A fórum Vas Népe cikkeket is idéz, megtudhatjuk például, milyen hírverés vette körül a szálló felújítását, mígnem 1985. május 17-én újra átadták az épületet, és „több évi szünet után ismét fogadta a vendégeket a közkedvelt télikert, az étterem, a kávéház és a 90 megfiatalodott szoba". A Savaria Szálló barátai nemcsak kedvelik az oldalt, hanem maguk is feltöltöttek képeket, írtak rá, és nemcsak múltidézést, hanem megfogalmazták érzéseiket, így visszatérően azt is, hogy de jó volna, ha újra megnyílna. Innen jött az októberi flashmob ötlete: játsszuk el, hogy újra kávét szolgálnak fel a teraszon. Sokan gyűltek össze a hívószóra, és nagyon jól érezték magukat. Azóta végképp nemcsak az interneten él ez a baráti kör, nemcsak digitális, hanem materiális fotók és dokumentumok is érkeztek szép számban. Szalainé Bodor Edit helyismereti könyvtáros rendezi kiállítható tablókká az íróasztalán felgyülemlett halmot. A tárlatot a „Van egy jó sztorim a Savaria Szállóról" címmel kerekasztal-beszélgetés után lehet megtekinteni.