Születésnapi műsort adott az Ungaresca

A végtelenül boldog Horváth János Gedi pedig mindössze annyit mondott (az erdélyi polihisztort, Kós Károlyt idézve): „Tettem, amit kellett, ahogy lehetett és ahogy tudtam.”

Az idén 60 éves Ungarescát 48 éven át vezető Gedi gazdag életművéből először olyan műveket láthattunk az „Aki dudás akar lenni” című műsorban, amelyekben nyomon követhető az utódok által is vállalt és követett, az együttes munkájára jellemző művészeti koncepció: a néptánchagyomány korszerű, mai gondolatokat közvetítő újraértelmezése. A háttérben vetített képek közül az első egy régi plakát volt, ahol Gedi lendíti lábát emberfej magasságig egy táncban, 1973-ban, mikor a partnere az időközben elhunyt Szalay Edit Bobi volt. Annak a szilaj erőnek, tüzes léleknek szimbóluma ez a kép, amely a néptáncban alkotó ember életútját végigkísérte, és sokakra kiáradt, százakat sodort, vitt magával a táncba, zenébe, a hagyomány, a népi kultúra megőrzésébe.

A jól ismert koreográfiák közül az első részbe válogatták a Profán siratót, a Bujdosó álmát, Ady verbunkját, a Mire a levelek lehullanak című számot az első világháborúban elesettek emlékére, a rábaközi Dúst és a Korbacsics Tibor vezette körmendi Béri Balogh Ádám Táncegyüttes számára készített (és itt általuk táncolt) Volt nékem szeretőm című táncművet, amely a shakespeare-i Rómeó és Júlia folklór változata. Utóbbit a Sárarany zenekar kísérte, de az est fő muzsikása természetesen – mint mindig – a Boglya zenekar volt Földesiné Baá Rózsa vezetésével. Meglepetésként elhúzták a „Lakócsai (horvát) táncok”-at, amely sokáig Gedi kedvenc száma volt, majd az első félidő a Kalocsai táncokkal zárt, repült a kis piros papucs, felkapta és integetett vele egy fiú, mint egy mai Hamupipőke-mesében.

A második részben a tanítványok „vizsgáztak” koreográfiáikkal, ki hogyan mit visz tovább Gedi félévszázados munkájának örököseként. Horváth Győző és Csollányné Horváth Krisztina (Gedi fia, lánya) az erdélyi Marossárpatak táncaiból hozott egy koreográfiát, Antal László (a barát és alkotótárs) Csallóközi táncok című művét a körmendiek és az ungarescás seniorok közösen mutatták be. Horváth Győző Bonchidai táncok, Csollányné Horváth Krisztina Kerékbe táncolás című műve után Korbacsics Tibor Nap után sétáló című koreográfiáját láthattuk. A zárás egy tánctörténeti dokumentáció teljes idézete volt: Vas vármegye táncai – az elődök fellelhető gyűjtéseit és saját kutatásokat felhasználva Csollányné Horváth Krisztinától és Csollány Csabától.

„Adjon Isten a magyarnak békességes szabadságot, s minden jót/ s legyen úgy mint régen vót!” - így fogta egyetlen dalba Pusztainé Sebők Lívia a megemelkedett hangulatú ünnepet, ahol (József Attilát idézve) a múlt a jelen és a jövendő állt a színpadon, a vastaps nem akart abbamaradni. Gedi „az elődök nyomán jár a tanítványok által”, és az Ungarescának azt a hitvallást, tiszta és egyértelmű feladatot adta: „magyarnak maradni”.

A Gedit köszöntők sorában először dr. Kondora Bálint megyei alelnök adta át a Vas megye közgyűlése emlékplakettjét Majthényi László kézjegyével, majd Parais István Agora-igazgató, és a volt MMIK igazgatók, Zsámboki Árpád, Horváth György köszöntötték a „hetvenkedő” néptáncos-koreográfust.

Antal László, a barát egyszerűen annyit mondott: „Édes-jó Jánosom”. Elmesélte, hogy a hosszú évek során laktak egy szobában, sőt aludtak egy ágyban a külföldi szereplések alkalmával, sok cigarettafüst, kávé és unikum mellett sokat vitatkoztak is. Azt a fogadalmat tette a nyílt színen, hogy „ha fene fenét eszik is”, ott lesz a 80. születésnapon is. Ady-idézetet hozott: „Nem az a fontos, hogy meddig élünk, / Hogy meddig lobog vérünk,/ Hogy csókot meddig kérünk és adunk,/Hanem az, hogy volt egy napunk, / Amiért érdemes volt élni.” Ez a nap ilyen volt.

Aztán sorra léptek elő tovább-tovább a színfalak mögött sorakozó köszöntők: a Boglya, a Béri Balogh táncegyüttes tagjai, Bajó Éva, az egykori MMIK és az Nemzeti Művelődési intézet nevében, a szentpéterfai zenészek, a körmendi seniorok, a 20 éves Ümmögő Répcelakról, a nicki Fergeteg néptáncegyüttes, a gencsi hagyományőrzők nevében Varga Albin és Tanai Erzsébet, az ungaresca seniorok. Vasvárról, Gedi szülővárosából Sejber Mihály alpolgármester és V. Németh Zsolt államtitkár jöttek el köszönteni a „szülőföld szeretetével” díszpolgárukat.

Végül a nagycsalád, maga az Ungaresca köszöntött: betolták az asztalnyi tortát tűzijátékkal – rajta az 1973-as plakát képével, amelyen Gedi lendíti lábát szilajon, lelkesen. „Mindannyiunk apja, nagyapja – szólították meg –, köszönünk mindent, amit tőled kaptunk, és legyünk 10-20-30 év múlva is veled, ugyanitt.”