„Barátaim, van remény!” - Mozgás: megnyílt a büszke és bátor Boomerang az Irokéz Galériában

Rég nem látott ismerősök, friss munkák a Csipkerózsika-álomból fölébresztett fantasztikus padlástérben. A hívószó: Szombathely – akkor is, ha a „vasiság" továbbra sem művészeti kategória.

Már a Fő térről a Thököly utcára nyíló szűk kis átjáróból látni (és milyen jó látni), hogy a túloldalon nyitva van az Irokéz Galéria. Keljünk át, másszuk meg a fölfelé vezető lépcsőket – és egy másik világban találjuk magunkat. Megint sokan vagyunk, mint 2003-tól 2011-ig mindig az Irokéz Galéria eseményein. A Boomerang azokat a fiatal (20-30-as) alkotókat gyűjti össze, akik valami módon kötődnek a megyéhez, Szombathelyhez – itt születtek, ide jártak iskolába –, de a helybeli képzőművészeti életben valahogy „nem látszanak". Hát tessék!

Élet a burka mögött

Itt van Sztranyák Zsófi grafikus, aki most már Budapestről látogatott haza Szombathelyre. És rögtön meglepetést szerez: a Theremin című installáció – amelyet Tesch Katalin videoművésszel és Harsányi Réka intermédia-művésszel közösen valósított meg - mindenekelőtt azt üzeni, hogy „a burka mögött is van élet". A sejtelmes fekete tüllel határolt fülke körül mind a négy oldalon keleties szőnyegek: belépni tilos, de a szőnyegre lépni nem. Sőt: a szőnyegre lépés hozzátartozik az installáció létmódjához, mert abban pillanatban keleties dallamok hangzanak föl. Zsófi azt mondja, szándékosan disszonáns az összhatás, hogy a befogadónak kissé „kényelmetlen érzés legyen". Az utóbbi hónapok egyik legfontosabb felismerése számára, hogy bármerre nézünk, technológiába ütközünk. „Ha már vannak, lelket kell önteni beléjük."

Transzparens emlékezet, folyamatos jelen

Természetesen meghívást kapott a Boomerangra Soós Nóra festőművész, aki máig Vépre jár haza, közben pedig ott van a képzőművészeti színtér sűrűjében. Egy nappal a szombathelyi tárlatnyitó előtt épp egy jelentős budapesti galériában nyílt kiállítása Transzparens emlékezet: folyamatos jelen címmel, György Péter ajánlásával. A szombathelyi bemutatóra olyan – a rá jellemző módon egyszerre áttetsző és többrétegű - festményt hozott, amelyet eredetileg friss önálló kiállítására szánt, de a kép időközben elkelt, magángyűjteménybe került. A tulajdonos azonban volt olyan olyan kedves, és kölcsönadta „transzparens emlékezet"-sorozat egyik jellegzetes darabját a Boomerangra. (Nem mellesleg épp Pados Gábor és az Irokéz a bizalom garanciája.) Úgyhogy most fotózkodhatunk akár Leninnel is. És itt van például Tóth Eszter, aki most szintén Budapesten él, sokan a gencsapáti Vasi Népdalstúdió szép hangú énekeseként emlékezhetnek rá – még szép, hogy Tanai Erzsi és Németh Tamás is eljött a megnyitóra.

Csomagodat ne bontsd ki!

És mint örök fiatal, itt van az alkotásai által Najmányi László is: az asztalon három bontatlan csomag kötet, A blum-ház rejtélye. Istenem, azok az idők, amikor Najmányi László (akár thereminnel) kergette Virág Lipótot Szombathelyen, és James Joyce drukkolt neki!

Országos összművészet

Juhász Anna kurátor a budapesti különítménnyel érkezett a szombathelyi megnyitóra. Örömmel tapasztalja, hogy itt is – mint Budapesten, valamint Pécstől Veszprémen át Szegedig – milyen nagy az érdeklődés a OFF Biennále-programok iránt. Valami történik.

Kitartás, áldozatkészség, büszkeség és bátorság

De hagyjuk abba a fölsorolást: május 24-éig lesz időnk megismerkedni a több mint húsz alkotóval, akik Salamon Júlia kurátor és Surányi Nóra képzőművész (természetesen szombathelyiek) hívó szavára alkotást küldtek – akár Kanadából is – a Boomerangra, amely nem mellesleg belépő nélkül látogatható, a csatolt eseményekkel (tárlatvezetés, performansz, irodalmi est) együtt.

Koncentráljunk inkább az Irokéz-tulajdonos Pados Gábor megnyitójára: „A kiállítás az OFF Biennále keretében jött létre, és hogy létrejött, az két tehetséges fiatal – egy kurátor és egy képzőművész –, Salamon Júlia és Surányi Nóra érdeme." Ez az alapvetés. És az előzmények: „Másfél évvel ezelőtt Somogyi Hajnalka, a Ludwig Múzeum egykori kurátora megelégelte, hogy feketegörgyök és kerényiimrék kisajátítják és az ötvenes évek kultúrpolitikai szintjére süllyesztik a magyar kortárs művészetet. Megosztotta néhány kollégájával az ötletét és hozzáláttak egy megvalósíthatatlannak tűnő álom megvalósításához. Mi is lett az eredmény? Budapesti központtal, de több vidéki helyszínnel – köztük Szombathellyel is –, több mint hetven önkéntes odaadó munkájának köszönhetően megnyílt az OFF Biennále." Mit jelent mindez?

„Megszámlálhatatlanul sok programot és külföldi érdeklődést. Több ezer látogatót. Soha nem látott összefogást a szakmában. Ritkán tapasztalt nemzetközi fókuszt. Magyar és külföldi sztárművészek lelkes részvételét. Beszélgetéseket, workshopokat és folyamatos közös gondolkodást." Pados Gábornak meggyőződése, hogy „a rendszerváltozás utáni egyik legfontosabb kortárs képzőművészeti kezdeményezés jött létre". És az összegzés: „Tehát. Köszönjük Somogyi Hajninak és csapatának, köszönjük az OFF Biennálénak, köszönjük Salamon Júliának és Surányi Nórának, hogy ismét itt találkozhatunk az Irokéz Galériában. Tanuljunk tőlük kitartást, áldozatkészséget, büszkeséget és bátorságot! Tanuljuk meg tőlük, hogy az álmaink minden nehézség ellenére is megvalósíthatók! Barátaim, van remény! Mozduljatok!"