Megsemmisül, hogy szárba szökkenhessen: működésben a nemeskocsi Magtár Művésztelep

Fiatal vasi művészek és soproni egyetemi hallgatók vették birtokba két hétre a Magtárt, ahol szárba szökkenhet a képzelet, működésbe léphetnek az alkotói energiák.

A művésztelep házigazdája Illés Erika képzőművész, aki  úgy dolgozik a tapintható, formálható anyaggal, hogy az alkotásaiban mindig érzékelhető valami az anyagon túli világból, a fényekből, az árnyakból, a lélek furcsa-szép rebbenéseiből. A Magtár pedig maga a telített nyugalom:  a szépen megmunkált természetes anyagok, a tágas terek, a fű zöldje, a fák a kék ég előterében – mind együtt sugározzák azt a harmóniát, amire többnyire csak vágyunk, de ritkán vagyunk képesek megteremteni. A mindennapi zizgésből és pörgésből kilépve most fiatal alkotók vették birtokba ezeket a tereket és a rendelkezésükre álló eszközöket, anyagokat: a pályázati támogatás révén megnyílt a Magtár Művésztelep. Az első héten vasi művészek élvezték Nemeskocs ihlető csöndjét -  köztük többen Illés Erika tanítványai –, a második héten soproni egyetemisták csatlakoztak hozzájuk. A művésztelepi létezéshez hozzátartoznak a nagy esti beszélgetések, ezekből sincs hiány Illés Erika portáján. És bár természetesen mindenki a saját elképzeléseit valósíthatja meg,  az első héten a hungarikum volt a művészek számára a hívószó.

Élet a Magtárban: Bárány Anna, Illés Erika, Tóth Roland, Kácsor Andrea. Fotó: Gyuricza Imre

Tóth Roland például már jó előre eldöntötte, hogy portrét készít a művésztelepen.  Szegeden (vagyis egy pörgő nagyvárosban) született, most Sopronban egyetemista, méghozzá úgy, hogy faiparimérnök-hallgatóként tesz szert alapos anyagismeretre, viszont látogatja az alkalmazott művészeti intézet óráit is – a szobrászat, a plasztika érdekli -, a kétféle tapasztalatot pedig igyekszik összehangolni. Azt mondja, ahhoz, hogy elmélyüljön az alkotási folyamatokban, csendre van szüksége, ehhez pedig a nemeskocsi Magtárnál – és „ennél a gyönyörű szép vidéknél" - tökéletesebb helyet nem találhatott volna.  És lám, a portré  elkészült:  a szervezésben is közreműködő formatervező, Bárány Anna – aki itt most a korongozást próbálta ki - vállalta a modellszerepet, az őt ábrázoló vörösagyag-portré pedig olyan jól sikerült, hogy megcsinálták a negatívját:  vagyis ezután, adandó alkalommal  akár bronzból is kiönthetik. Ennek a lépésnek viszont az volt az ára, hogy a vörösagyag-porté megsemmisült. De hát a magnak is el kell aludnia, meg kell semmisülnie, mielőtt megsokszorozva erejét szárba szökken. És maga a  magtár is  elveszítette eredeti funkcióját, hogy most új, tartalmas életre kelhessen: működésben a nemeskocsi Magtár Művésztelep.