"Előbb az együttjátszás, aztán a szerelem" - Kokas Katalin hegedűművész arról, hogy a közös muzsikálásban fürdik az ember

Kelemen Barnabás, Kokas Katalin, Homoki Gábor (hegedű/brácsa), Fenyő László (cselló) – ez ma a világhírű Kelemen Kvartett, amelynek tagjai kiváló, elhivatott, világhírű muzsikusok. Örömük és szenvedélyük, az életük a zene. Ez az öröm és szenvedély – meg a rokonszenves közvetlenség – süt át Kokas Katalin minden mondatán: a kőszegi koncert előtt elöljáróban őt kérdeztük.

Purcell Három fantáziája alapozza meg – mintegy nyitányként – a hangverseny hangulatát, aztán egy kortárs kanadai zeneszerző, Murray Schafer 3. vonósnégyese következik – ennek a műnek a lovagteremben lesz a magyarországi ősbemutatója. Kokas Katalin 16 évesen Kanadában hallotta a Schafer-darab ősbemutatóját (1994-ben ösztöndíjjal került Torontóba), akkor kedvelte meg a zeneszerző világát. Azt mondja, senki ne ijedjen meg attól, hogy kortárs zenéről van szó: a Schafer-vonósnégyes az egész embert belevonja a muzsikába – a kvartett tagjai még énekelnek is! –, mindenestül magával ragadó, szenvedélyes zenére számíthatunk. Ahogy Bartók I. vonósnégyese – amelyet a Kelemen Kvartett most először tűzött műsorra – szintén megcáfolja azokat, akiken esetleg úrrá lenne a „jaj, istenem, mi lesz"-érzés. Ez a vonósnégyes – bár természetesen fölfedezhetők benne a jellegzetes bartóki vonások –, a zeneszerző „romantikus korszakából" való. Joseph Haydn d-moll („Kvinten") vonósnégyese pedig mindenekelőtt azért került bele a programba, mert „Haydn nélkül nincs kvartettkoncert": ő teremtette meg a műfajt, ráadásul Kőszegtől nem messze, Esterházy Miklós szolgálatában. A Haydn-teremtésnek hosszan tartó hatása van. Kokas Katalin azt mondja, ha végignézzük a zeneirodalmat, azt látjuk, hogy a zeneszerzők – köztük Bartók is – a legmélyebb műveiket kvartettre írták. És ezeket a csodálatos zenedarabokat a csodálatos zenészek olyan tökéletes hangszereken szólaltatják meg, amelyek nagyjából éppen Haydn korában készültek.

Miközben telefonon beszélgetünk, Katalin néha odaszól férjének, Kelemen Barnabásnak. Egyébként 11 éves kisgyerekként, a Zeneakadémia „tehetségek osztályában" ismerkedtek meg. Tizenhat-tizenhét éves korukban aztán, abban a bizonyos keszthelyi zenei táborban rájöttek arra is, hogy nem tudnak egymás nélkül élni. Körülöttük a konyhában most ott vannak a gyerekek: Hanna és Gáspár. Ők is zenélnek, nagy sikerrel. Gáspár a napokban nyerte meg élete első nemzetközi versenyét: édesanyja kísérte el Szicíliába.

A kőszegi programot néhány nappal később Gyulán, utána Kölnben – aztán még „pár helyen a világban" hallhatja a közönség. Felkészülési időszakok és koncertkörutak osztják periódusokra az együttes életét. Katalin azt mondja, semmihez nem hasonlítható élmény, amikor az egyéni tanulást követően a négy különböző egyéniség összeül (ehhez komoly szervezőmunka is szükségeltetik): „A próbákon adjuk egymásnak az ötleteket. Nem szavakkal – ilyenkor egészen más csatornákon kommunikálunk. És ebben a közös játékban fürdik az ember."

A  kőszegi várban részünk lehet az örömfürdőben.