Lappangó családi titkok és horror a ház tetején: Erdélyi János szerint erős volt a 3. celli Totál Plán

A kemenesaljai kisváros nemcsak saját, jól felszerelt artmozival büszkélkedhet, hanem bejáratott filmfesztivállal is: a Totál Plán ma már várva várt esemény a független filmesek körében. A harmadik fesztiválra több mint harminc film érkezett, a zsűri Erdélyi János Balázs Béla-díjas dokumentumfilm-rendező vezetésével értékelt. Fődíjas a Tabula rasa: Csoma Sándor diplomamunkája, amelyről Erdélyi János azt mondja: kifejezetten jól megcsinált, akár professzionálisnak nevezhető munka.

A celli artmozit a Kemenesaljai Művelődési Központ és Könyvtár „tetején" rendezték be, amikor fölújították az intézményt. A mozi ma már korszerű digitális technikával is rendelkezik, nem csoda, hogy jó eredményeket produkál, ami a látogatószámot illeti. Persze nem kizárólag művészfilmeket kínál a közönségnek, gyorsan elérhetők itt az új hollywoodi produkciók is. Az igazán ínyenceket pedig várja a Totál Plán. Hömöstrei Pál, a KMKK moziért felelős munkatársa vezetésével az idén harmadszor hirdették meg – országos körben – az amatőr-, pontosabban függetlenfilmesek részvételére számító fesztivált. A jelentkezőket előzetesen ezúttal sem sorolták műfaji kategóriákba, bizonyos technikai feltételeknek viszont meg kellett felelniük (a maximum a „full HD-minőség") azon túl, hogy csakis 2013. január elseje után készült alkotásokkal pályázhattak. Más kérdés, hogy az értékelés során általában óhatatlanul kategóriákba rendeződnek a pályaművek: van köztük játékfilm, animáció, kísérleti film, aztán dokumentumfilm, természetfilm, etűd.

Csoma Sándor: Tabula rasa

Az idén Erdélyi János dokumentumfilm-rendező vezetésével döntött a zsűri. A fesztivál fődíját Csoma Sándor Tabula rasa című játékfilmje nyerte el. A sztori: „Erdély, 1990. Emma és Ábel közt szerelem szövődik. A szülők múltjában azonban sötét titok lappang." Csoma Sándornak egyébként a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen ez a diplomafilmje. Soha rosszabb pályakezdést! Játékfilmes kategóriában Engelmann Péter Help és Sipos Bence Váltás című filmjét díjazta a zsűri. A dokumentumfilm kategória díját a már eddig is többszörösen sikerre ítélt „A Szendiszűcs", Horváth Zoltán és Boros Ferenc alkotása kapta meg. Különdíjat ért ebben a kategóriában a Két életút egy kastélyban című film, amely újabb bizonyítéka annak, hogy a fogyatékkal élők kreativitásának kibontakoztatására mennyire alkalmas eszköz a kamera. Az Életünk Nemeskoltán című film ugyancsak különdíjat kapott (MAD STÚDIÓ), ahogy a Szeptember katonája című Zajti Ferenc-alkotás is. Kőszegi Tamástól és Kocsis Alexandrától a Vihar kísérleti és animációs alapon kapott kategória-elismerést. A zsűri több különdíjat is kiadott. Például annak a Barátok című horrorfilmnek, amelynek rendezője és operatőre Szabó Attila. A filmet az erős képi megfogalmazáson túl azért emeli ki Erdélyi János, mert egy olyan műhely – baráti társaság – áll mögötte, amelyből a dokumentumfilm-rendező szerint sokkal többre volna szükség a függetlenfilmes világban. Pedig ma már akár mobiltelefonnal is lehet HD minőségben filmet készíteni, vagyis az eszköz megvan: „Mint anno a golyóstoll az íráshoz". Erdélyi János föl is vetette a celli artmoziban, hogy talán meg kellene hirdetni a szelfie-filmek fesztiválját: „Hátha ebből a kedves, magamutogató önimádatból még kisül valami."

Ami pedig a harmadszor megrendezett Totál Plán Fesztivált illeti: a Balázs Béla-díjas rendező kifejezetten erősnek értékeli a mezőnyt. „Minden a szokásos mederben zajlott: ez a fesztivál – és a hasonló események – pozitívuma, de negatívuma is egyben. Sajnálom, hogy a helybeli közönség érdeklődését nem sikerült igazán fölkelteni. Mint általában, itt is az alkotók soraiból került ki a közönség.”  Jövőre is lesz Totál Plán, úgyhogy készüljünk: ha celli filmfesztivál, akkor mindjárt jön a tavasz. Elő a mobiltelefonokkal!