Szombathelyi szólánc macskától Magyarországig

Van abban valami szép és abszurd, hogy évről évre összejövünk – a legkülönbözőbb helyekről, a legkülönbözőbb habitusok és érdeklődések – a Cafe Frei összetolt asztalainál, és Somlósi Márta könyvtáros kedves figyelme mellett, kávégőzben  fölolvasunk. Adjuk egymásnak a szót, mint a labdát. Aki nem olvasni jön, láthatóan meglepődik: vajon mi zajlik itt. Titkos társaság, a nyilvánosság előtt. Meghívásra jöttünk, de beszállhat bárki, most például gimnazista lányok jönnek, olvasnak, aztán mennek is tovább: minden felolvasóponton pecsét jár, a végén nyelvtanfolyam a főnyeremény. Van olvasópont a BDK-ban, a KDG-ben, a Bolyai gimnáziumban, a Siker Könyvtárban, egy nyelviskolában, az oladi szakképzőben, a Smidt Múzeum udvarán álló villamosban és a Weöres Sándor-szobornál: oda lehet ülni a költő mellé, megsimogatni a macskát.

A Cafe Frei-ben Czetter Ibolya tanárnő épp elköszön,  korai Kosztolányi-novellát hozott, a Struccpolitikát. Károly Frigyes tanár úr Görgeyt. (Világos?) Feiszt György levéltáros  (Joyce-kalapban, vagy talán ő maga Joyce?) Bertalan Lajos újságíró plasztikus soraival idézi meg, hogyan darabolták föl 1974-ben a kiszuperált szombathelyi villamoskocsikat. Szabó Csilla tanárnő dermesztően szép Tóth Krisztina-novellát olvas  a Hazaviszlek, jó? című kötetből. Szólánc a frusztrációról, a zsigeri gyűlöletről, a  Balatonról, a hatalomról, az ártatlanság elvesztéséről: „Tűz a nap, várjuk a csatlakozást. Lehetne folytatni a szóláncot, amíg meg nem jön a következő szerelvény: B, mint Balaton, N, mint ne, E, mint egyedül, L, mint lakos, S, mint saját, T, mint takarodj, J, mint jövő, Ő, mint őriz, Z, mint zavar, R, mint remény, Ny, mint nyugalom, vagy nem is, legyen inkább nyelvem – és végül M, mint Magyarország." És jöjjön akkor egy másik női író, Szabó Magda, aki szerint a sorsfordító pillanatot nem lehet kiszámítani, csak fölismerni. Ennek szellemében írta meg a saját, külön bejáratú Aeneis-változatát, A pillanatot, amelyben persze hogy egy erős, önálló, okos – és szép – nő a főszereplő. Újra kellene  olvasni Szabó Magdát, de elejétől a végéig. Sümegi István filozófus saját új könyvét üti föl (Mit jelent kérdezni? – A humántudományok és az értelem keresése). Az alapfölvetés úgy szól, hogy a hatalom szemét vajon miért szúrják mostanában a humántudományok, különben szerte a világon.

Fotó: Németh Richárd

Nagy Ágnes (KDG) és Kocsis Emőke (Premontrei Gimnázium) itt, az olvasóponton ismerkedtek meg, korábban sose találkoztak. De mindketten ugyanazzal a verseskötettel érkeztek (a szerző Szabó P. Szilveszter, költő és színész). Az olvasás, lám, titkos kapukat nyit meg. Kapcsolatot teremt. Szótól szóig. És talán tovább is.