Kultúra

2017.09.04. 17:35

A parkerdei kiskert mesés hely

SZOMBATHELY Apró kerti tavat, hintákat a fák árnyékában, gondosan nyírt gyepet, szépen barázdált veteményeseket, gyömölcstől roskadozó fákat csodálhattunk meg a parkerdei kiskertben.

Pintér Viktória

Voltaire, a felvilágosodás irodalmának egyik legnagyobb alakja a következő mondattal zárja le regényét: Műveljük kertjeinket! Vagyis térjen vissza mindenki a saját kis birtokához, a mindennapi munkához, lelje benne örömét, teljesedjen ki.

A kert egy különleges tér, mert mutatja a természet örökérvényűségét, ugyanakkor az emberi kéz nyomát is magán viseli. Hiszen gondozni, rendezni kell, állandó figyelmet és munkát igényel.

Tudja ezt a Kertbarát Egyesület oszlopos tagja, Rapali Márton is, aki egy baleset miatt döntött úgy harminc éve, hogy lassít, és vesz egy kiskertet, ahová elvonulhat. A "vegyünk a kertet, aztán elleszünk" gondolatból aztán teljes területrendezés és egy különleges életvitel lett.

Rapali Márton kerttulajdonos figyel arra, hogy mindig gondosan megritkítsa a leveleket a termés körül, hogy az több fényhez jusson.

Életforma

A kert teljesen más ritmust kíván. Törődést. Rapali Márton nyáron naponta jár ki a parkerdei kiskertbe. Most már megteheti - mondja -, nyugdíjas.

Volt viszont olyan időszak, amikor több műszakos rendben és másodállásban is dolgozott. Akkor is meg kellett oldani valahogy, hiszen a természet nem tud várni, ezeket a munkákat, ezeket a vállalásokat nem lehet odázni, ott mindennek megvan a maga rendje. Ezt kell összehangolni az élettel.

Az apró kerti tavacskában díszhalak úszkálnak. A tó legmélyebb pontja 1 és fél méteres, a legsekélyebb része 30 centiméteres.

Egyedi elemek

A kertet feleségével ketten alakították ki, jól látható, hogy ki melyik területért felel, kinek mi a feladata, melyik részén dolgozik inkább a kertnek.

A gyönyörű boltíves szőlőlugas és a rá felfuttatott mintegy 30-féle szőlőfajta a terület közepén elválasztó elemként működik. A hangulatos, keskeny alagút jól tagolja a kertet. Egyfelől megteremti a tiszta, harmonikus átmenetet a veteményes és a gyümölcsös között, másfelől átvezeti a szemet a kert közepéből a kert legtávolabbi pontjába. Azt is mondhatnánk, hogy úgy tűnik, mintha ez lenne az egész kert origója, innen indulna a tájolás. Rapali Márton azt szeretné, ha a kertjében olyan dolgok lennének, ami másnak nincs. Arra törekszik, hogy minden egyedi legyen, saját, olyan, amilyet még másnál nem láttak.

Van az udvaron kemence, kiépített kerti tó díszhalakkal, kerekes kút a kerítés mellett, a legkülönfélébb helyeken lehet leülni egy-egy hintába, vagy hintaágyra. A fákról különböző madáretetők lógnak le, hol egy kókuszbábuból kialakítva, hol hagyományos házikó formát alkotó ágacskákból. A sövényt most éppen hullám alakúra nyírta. Szerette volna megidézni a tengert, az egykori nyarakat.

Mikor naivan megkérdeztem, hogy ezt a sok mindent mind ő készítette-e, csodálkozva, kicsit furán nézett rám: - Hát ki? Én nem fizetek másnak olyan dolgokért, amiket józan ésszel meg lehet valósítani.

Ha körbenézünk ebben a kiskertben, apró szigeteket fedezünk fel. Itt minden megtalálta a maga helyét. A tér azonban nemcsak a rendezettségével tűnik ki, hanem a benne elhelyezett tárgyak különös eklektikájával is. Van fémből madárszobor, cserepekből összerakott bábuk, fonott, kutya alakú kaspó, agancsok a falon. Rapali Márton ezeket a kiegészítőket a zsibvásárokról szerzi be.

Igaz - teszi hozzá a kerttulajdonos -, a kezdetekhez képest rengeteg minden változott, hiszen sokan járnak hozzájuk, kellett a hely a vendégeknek.

A kiskerthez tartozik egy takaros házikó is, az ereszen muskátlik lógnak.

Változások

Egyre kevesebben választják ezt a hobbit. Ma már senki nem vesz kertet, ma már mindenki házat vesz. Itt minden változik, csak mi maradtunk, öregek - sóhajt Rapali Márton. Szomorú, hogy végig kell néznie azt, hogy ahol évekig csak kertek voltak, tehát azonos életformában gondolkodó emberek léteztek együtt, ott most az olcsó te-lekárak, a nyugodt környezet miatt egyre inkább kiépülőben van egy másik világ. Vannak, akik alacsony áron megvesznek két, kiskertnek szánt telket, aztán pár év múlva már felhúznak rá egy családi házat. Ezzel együtt megjelentek az autók, a sofőrök pedig nem figyelnek a sebességre, vagy arra, hogy mennyi szennyezést okoz a megnövekedett forgalom.

Hiába van kinn a sebességkorlátozó tábla, a kerttulajdonosok nem jelenthetik be a gyorshajtást, mert nem az ő tulajdonukban vannak az utak.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!