A remény köreiben - Egek és utak dunaszerdahelyi találkozása

Lieb Roland Ferenc, ifj. Szlávics László és Szunyogh László Egek és utak című önálló kiállítása(i)t a szombathelyi irodalomtörténész, Fűzfa Balázs nyitotta meg Dunaszerdahelyen. Ezúttal a megnyitón elhangzott szöveg szerkesztett változatából idézünk: „Három alkotó, három nyelv, háromféle beszédmód – közös kiállításcím. Vajon igaz-e itt is, rájuk és általuk is, hogy a művészet az emberiség (majdnem) egyetlen esélye a megértésre? Mert a művészi alkotás, szóljon bár hozzánk a korhadó fa, a tompa fényű réz, az érdes beton nyelvén, álljon össze hangjegyekből, ecsetvonásokból vagy szó-reményekből, mindig ugyanarról beszél, mindig ugyanazt kérdezi, csak másképp: közelebb hozhatók-e egymáshoz hétfők és keddek, hegyek és völgyek, nappalok és éjszakák, egek és utak? Azok a megejtő égi szférák, amelyekben otthonosan szárnyalni szeretnénk s azok a földi határok, melyek között csoszogni kényszerülünk mindennapjainkban. Amikor jólesően eltűnődünk e három alkotónak a világot egészben szemlélni képes formái fölött, akkor vajon eszünkbe jut-e, hogy az éremművészet, a behatárolt képzelet eme gyönyörű leleménye mennyi-mennyi sziporkázó ötlettel és inspiráló gondolattal segíti egeknek és utaknak a végtelenben való találkozását? A József Attila-i ´határolt végtelen´ megtalálását? Eszünkbe jut-e, hogy a költő, miközben a semmi partján üldögél, a nyelvben éppen úgy talál menedéket, mint ahogyan az itt látható szobrok, érmek, kisplasztikák, képek sűrítenek magukba másképpen megragadhatatlan tartalmakat? (...) Eddig nem mertünk szembenézni 15x15 centiméterbe keretezve – ekkora lehet maximálisan egy érem – önmagunkkal, inkább örökké menekülőutakat kerestünk kétdimenziós dobozainkból kifelé. Talán az volt a baj, hogy a tekintetünket sohasem fölfelé vetettük... Megelégedtünk ósdi magyarázatokkal, szószátyár kifogásokkal, az értelem hiányos érveivel. Pedig Weöres Sándor óta tudhattuk volna: ´Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.´ Csak azt nem találtuk, hol kell eme itteni utakon megállni, s hol, minek kell odafönt nekitámasztani a létrát. Az égboltozat melyik darabkájának. Lieb Roland Ferenc, ifj. Szlávics László és Szunyogh László éppen abban segít nekünk, hogy biztosabban megtaláljuk ama bizonyos, csak a mi tenyerünkbe illeszkedő felhődarabkákat. (...) Lieb Roland Ferenc, ifj. Szlávics László és Szunyogh László kompozíciói esélyt adnak a megértésnek. S ezzel reményt a világnak, mindannyiunknak. (...)"

Szunyogh László (jobbra) Módos Tiborral, a KDG igazgatójával a gimnázium épületénél: fölmérik a Kristóf Ágota-tábla helyét. Fotó: Horváth Csaba

Itt, Szombathelyen mindehhez örömmel tehetjük hozzá: Lieb Roland Ferenc Gazdag Erzsi-emléktáblája a Berzsenyi könyvtár szomszédságában álló lakóház falán látható. Szunyogh László pedig most tervezi azt az emléktáblát, amely hamarosan Agota Kristofot/Kristóf Ágotát idézi a Kanizsai Dorottya Gimnázium falán. Tágulnak a remény körei.