Aki a régi világhoz jobban tartozik, mint a maihoz

Megőrzött pillanatok címmel mutatta be 19. századi fotó gyűjteményének egy részét Torjay Valter a Berzsenyi Dániel Könyvtár Országos Könyvtári Napokhoz kapcsolódó programjában, és egy jelentős anyagot ott is hagyott a földszinti előadóteremben kiállításként, két hétig látható.

Torjay Valter művészettörténész, gyűjtő a Berzsenyi Dániel Könyvtárban mutatta be 19. századi fotógyűjteményének egy részét "Megőrzött pillanatok" címmel, és hagyott is egy kiállításra valót - két hétig látható.

A könyvtári rendezvény után, másnap beszélgetünk a könyvtári szökőkútnál, süt a nap, rohan a város, Torjay Valter pedig, mint gyakran, most is Pajor bácsitól, a Petőfi utcai műköszörűstől jön, és egy tanítványához siet. Megint régi fotót vett, amivel majd lehet „molyolni", kideríteni ki van a képen, mi az ő története.

Mikor találkozunk, Torjay Valter megint Pajor bácsitól, a műköszörűstől jön, mint gyakran, megint régi fotót vett, lesz vele mit "molyolni", kideríteni a kép és ábrázoltja történetét.

- A 80-as évek végén kezdtem antik fotókat és gramofonlemezeket gyűjteni, mikor az identitásomat tisztáztam, és rájöttem, hogy a régi világhoz jobban tartozom, mint a maihoz. A habitusom is jobban illik oda, mint ide – meséli Torjay Valter. -  Rettenetesen izgat, hogy éltek azok az emberek, milyenek voltak, milyen szabályokat alkottak az élethez, milyen volt a hangjuk, a zenéjük. Még a tekintetük is más. Karakterek voltak, még a kevésbé „egyéni" emberek is határozott személyiségek. Tóth Sándor középkoros művészettörténésszel beszélgettem még az egyik egyetemi vizsgám végén, abban jutottunk közös nevezőre, hogy az emberek öntudata, önbecsülése sokkal nagyobb volt, mint ma. Az utolsó utcakaparó is büszkén áll a fotón, elégedett, míg a mai ember nem tud kibékülni a világgal, az abban betöltött szerepével, helyével.

Gubody Mária Arany János feleségének jó barátnője, a nagy költő személyes ismerőse és rajongója. A felvételt Csonka Simon, korai pesti fényképész készítette 1865-ben. 1900-ban halt meg Cegléden, 57 éves volt.

A Torjay családban sok régi saját fotó fennmaradt, a nemesi felmenők nem szerepelnek a kiállításon, de képmásaik megléte adhatott indíttatást a gyűjtéshez. Azt is megtudjuk: a legvadabb helyeken lehet régi képeket találni, a szemétdombon lomtalanításkor, de az internetes aukciós portálokon is, mert nem mindenki ismeri fel, mit vagy kit ábrázol a 19. kép, ezért fillérekért eladják.

Hegyesi Mari fiatal élete nem volt könnyű. 1861-ben Padovában született.  A gyönyörű színésznő nagyon korán, 17 évesen hozzáment egy akkoriban ünnepelt, vidéki sztárhoz, aki durván bánt vele. Elvált, később Kaffka László államtitkár oldalán megtalálta a boldogságot. 1886-tól a Nemzeti Színház köztiszteletben álló, rajongott művésznője, Szépségéről ódákat zengtek, többek közt Herczeg Ferenc a "Gótikus ház" c. önéletrajzában. A tulajdonomban lévő képek sajátjai voltak, 1893 körül készülhettek.

Így jutott hozzá például egy Szinyei Merse Pált ábrázoló ritka fotóhoz: a festőművész felvidéki kastélya tornácán üldögél 1895-ben a barátaival, más földesurakkal, akik jellegzetesen régi komótos urak. A képet Szinyei fia, Félix fényképezte. De kuriózum értékű Gulácsy Lajos neves magyar festőművész aláírt fotója (ezt is fillérekért vette), vagy a két világháború közti jelentős írónő Gulácsy Irén képe kislány korából, Sissy barátnője az 1860-as évekből, a kortárs Gubody Mária, aki Arany János feleségének barátnéja volt. A tárlaton is szerepel Herczeg Ferenc író fiatalkori képe 1885-ből, épp végzett joghallgatóként, Hegyesi Mária drámai színésznő, a modern magyar színjátszás úttörője, aki teljesen póztalanul játszott, az 1800-as évek végéről – szépségéről épp Herczeg Ferenc zengett ódákat. Itt van Blaha Lujza az 1870-es évekből és Innocent Ferenc, a századforduló ünnepelt festője.

Ezen a képen Szinyei balról a harmadik.

Mégis akad egy családi vonatkozás a tárlaton: egy 1850-es évekből való cromotípia fénykép Torjay Valter szépanyját ábrázolja, Roglatizczai Miskolczy Amáliát, aki nem mellesleg kitűnő lovas volt. A férje, Beölsei Buday Imre vezérkari százados volt, 1848-ban Komárom várában szolgált Klapka György mellett. Részt vett a híres komáromi kirohanásban, ez volt az utolsó győztes csatája a szabadságharcnak. Amália 1903-ban halt meg – és vele kihalt a honfoglalásig visszavezethető magyar család, a Miskolcz nemzetség –, mint katonafeleséget, 1848-as zászlóval temették...