Garas Kálmán vasi fotográfusra a "szomszédvárban" is fölfigyeltek a kollégák

A fotóséletnek nagy hagyományai vannak Győrben, az amatőr fotósok első szerveződése (amint arról anno a helyi lap beszámolt) 1909 őszéhez köthető. A Győri Fotóklub – amely ma már egyesületként működik – 1958 januárjában jött létre, a korabeli tudósítás szerint mintegy száz győri fotós részvételével. A klub mindig is nagy figyelmet fordított a tehetséggondozásra, rendszeresen programot kínált tagjainak, akik itt igazi közösségi élményekhez jutottak, és a szakmai fejlődéshez is megkapták a megfelelő motivációt.

A Győri Fotóklub alapvető célkitűzései nem változtak az idők során: „Minél több fotót lássanak, készítsenek és mutassanak be a klubtagok." A „minél több fotót lássanak" kategóriába illik a szombathelyi fotográfus, Garas Kálmán meghívása. Garas Kálmánt – akinek több nagyíváros mellett Budapesten is volt már fotókiállítása, sőt album is jelent meg nevezetes portréiból – dr. Alexay Zoltán, a Győri Fotóklub vezetője mutatta be a győri kollégáknak. Aztán maga Garas Kálmán következett. Mint mondta, nagy örömmel és izgalommal tett eleget a megtisztelő felkérésnek, fekete-fehér fotóiból készített előadással kísért válogatást. Természetesen a bőség zavarával küzdött: majdnem száz Garas-felvételt láthattak a győri fotósok. Garas Kálmán főként portrékból válogatott: képzőművészek, irodalomárok – és főként muzsikusok szerepelnek ezeken a képeken, nyitják meg akaratlanul titkos mélységeiket a közönségnek és az utókornak.

Nem nagyon van (világosabban fogalmazva: nincsen) Szombathelyen olyan kulturális-művészeti esemény, amelyen ne jelenne meg, és ne lenne jelen az első perctől az utolsóig Garas Kálmán a fényképezőgépével. Az örök szerelem azonban mégiscsak a zene. A Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál tényeit és hangulatát a leghívebben egészen biztosan az évtizedek alatt összegyűlt Garas Kálmán-fotók őrzik. Dokumentumértékük felbecsülhetetlen, és ez a dokumentumérték akkor is megmarad, amikor egy váratlan ponton átlendülnek egy másik dimenzióba, összekacsintva a művészettel, vagyis az örökkévalósággal.

Garas Kálmánnak egyébként is fontos, hogy mozgásban, pezsgésben legyen a helyi művészeti élet. A répcelaki Nyitott Térnek ő az egyik „mozgatórugója". Nagy szerepe van abban, hogy a kisváros közönsége rendszeresen hallhat irodalmi előadásokat, láthat kiállításokat. A fotós persze minden alkalommal lesben áll, hogy elcsípje a legjellemzőbb pillanatokat: az ámulatot, a csodálkozást, a kíváncsiságot, az elmélyülést, az átélést. Egyszer a Nyitott Térben is lehetne speciális Garas Kálmán-tárlatot rendezni: a Nyitott Tér-események legfontosabb pillanataiból.