Legyen a kráter kulturális színtér: megérdemli

A vulkanikus tanúhegyek közé tartozó Ság hegy minden adottsággal rendelkezik ahhoz, hogy idegenforgalmi attrakció legyen. A kőbányászat révén kialakult kráterét körkörös, lépcsőzetes kiképzése a leginkább ókori színházhoz teszi hasonlatossá. Csak a képzelet szab határt a tervezésnek: micsoda fesztiválokat lehetne szervezni itt. (A filmesek már fölfedezték az egyedi természeti környezetet. És bukkanjon föl akár egy pillanatra mondjuk egy indiánfilmben – azonnal ráismer az, aki járt már itt.)

Az utánozhatatlanul szép környezetet – és a környezet színháziasságát – használják ki a kráterhangversenyek, ahol több évtizeden át fúvószenekarokat hallhatott a közönség.

Pálné Horváth Máriával, a Kemenesaljai Művelődési Központ és Könyvtár igazgatójával idézzük föl a koncertek történetét. A Kemenesaljai Napok „csúcseseményeként" 1969-ben rendezték meg először a fúvószenekarok találkozóját Celldömölkön, eleinte a település központjában, aztán a kráterben. Akkoriban a kráterhangverseny országos minősítő hangversenynek számított, neves szakemberek értékelték a zenészek teljesítményét. Nyolc-tíz-tizenkét nagyzenekar (4-500 ember) jött ilyenkor össze – egészen a rendszerváltásig. A 90-es évek elején (1993-ban) a változás szele a Kemenesaljai Napokkal együtt elfújta a fúvóstalálkozót is.

Két év szünet után azonban a közönség visszakérte a fúvósokat, úgyhogy 1995-ben a város újra fölvette a fonalat. A minősítés azonban elmaradt, ahogy a fúvószenekarok élete is alaposan megváltozott – például a gazdasági háttér változásai miatt (iparágak mentek tönkre, a vállalati kulturális élet elapadt, a zenekarok többnyire egyesületté alakultak). Elég, ha annyit mondunk, hogy az ajkai bányász-fúvószenekarnak csak a nevében maradt meg a jelző: „bányász". És persze a művelődési központnak is egyre nagyobb terhet jelentett például az útiköltségek kifizetése. Négy-öt zenekar azért így is minden évben eljött, miközben egyre világosabbá vált: váltani kell. Meghívni mondjuk kisebb szólistákat, kamaraegyütteseket.

Szombaton pedig nem egyszerűen a 2014-es kráterhangversenyt rendezték meg „a gyönyörű Ság hegy még gyönyörűbb kráterében", hanem megnyitották a „Celli Nyarat" is. A cél az, hogy „legyen a kráter kulturális színtér". Fehér László polgármester köszöntötte a közönséget, Németh Tamás (Szombathely) tárogatón játszott, aztán a négytagú rézfúvós formáció, a Fourtissimo (Budapest) adott koncertet. És bár fél 5 tájban nem maradt el a nagy májusi zuhé sem, azok a bátrak, akik maradtak, jól érezték magukat. A tervek szerint a nyáron havonta várható zenés program a kráterben: jönnek a hagyományos fúvósok, „beengedik" a rockot, szerveznek akusztikus koncerteket. (A kőszegi japán dobszínház, az Ataru valószínűleg ennél izgalmasabb helyszínen még nem lépett föl – remélhetőleg még az idén megteszi.)

Ilyenkor természetesen meg kell szerezni az Őrségi Nemzeti Park engedélyét, hiszen a Ság hegy „saját jogán" is kiváló szabadidős célpont: a szépségén túl egyedi flórája, faunája okán.

Úton a kráter felé, a hegy oldalában (Alsóság felé) belebotlunk a Sághegyi Múzeum sárgán virító épületébe. A két éve megújult állandó kiállítás a korszellemnek megfelelően interaktív múzeumlátogatásra csábít. (Lehet sok más mellett kőfejtést, robbantást kipróbálni, borospincét építeni.) A múzeumtól vezet fölfelé a tájékoztatótáblákkal kirakott geológiai ösvény.

A hegy lábánál pedig jövet-menet megállásra kényszerít a titokzatos, erőd- vagy dobozszerű szerű építmény: a Kemenes Vulkánpark a legkorszerűbb technikák, szemléltetőeszközök révén belülről mutatja meg a vulkanikus erők működésének természetét. (De megismerhetjük itt a világ leghíresebb vulkánjait is.)

Ha Kemenesalja, akkor többnyire Berzsenyi Dániel, Weöres Sándor; akkor szőlő, bor, napsütés, szelíd lankák. És az alvó vulkán, amely alig nagyobb, mint a szelíd kis hercegé – vagy éppen akkora; de nincs még egy, amely hozzá fogható. (Saint-Exupery vajon honnan tudta?)

Szombaton tárogatóval és Fourtissimóval megkezdődött a Celli Nyár: legyen a kráter kulturális színtér.