Nagykanizsán rengeteg zenész megfordult, érdemes egyszer körbejárni

Van egy lelkes hölgy, Kocsis Katalin nyugdíjas könyvtáros, aki az ország zenei emlékhelyeit kutatta szabadidejében. Köztük olyanokra koncentrált, ahol Liszt Ferenc egykor megfordult.

- Miközben egyre több anyagom lett, az egyik ismerősöm tanácsára beleástam magam Nagykanizsa zenei történetébe - mesélte Katalin. - Döbbenetes világ tárult fel előttem, soha nem gondoltam volna, hogy ennyi szellemi kincset, családi legendát és történetet találok. Indításként 1862-től a második világháború végig átnéztem a teljes kanizsai sajtót, minden zenei részről szóló anyagot kijegyzeteltem. Elsőre nem voltam eléggé alapos, többször át kellett lapoznom a közel száz év krónikáját, hogy apró finomságokat észrevegyek. Például nem olyan rég egy apróhirdetésre figyeltem fel, melyben a nagykanizsai származású zeneszerző, Sigmund Romberg édesanyja, Rosenberg Ádámné feladott egy hirdetést, hogy varrótanfolyamot indít. Címnek az Eötvös téri Keller házat adta meg, ekkor derült ki, hogy valójában hol is laktak. Azt viszont már nem lehet bizonyítani, mert nincs rá adat, hogy ott született-e Romberg.

Kocsis Katalinnal ekkor már elindultunk a kanizsai zenei emlékhelyeket felkereső túránkra. Első utunk a kanizsai zeneiskolához vezetett. Az intézmény falán kapott helyet az 1887-ben született és az Egyesült Államokban világkarriert befutott Sigmund Romberg, a musical műfaját megteremtő tehetség emléktáblája.

A következő sarkon magasodik egy azóta új színekben pompázó eklektikus stílusú épület, a város egyik legegységesebben fennmaradt palotája. Az építtető Blumensc-hein Vilmosné művészi fokon zongorázott. Arról nem szóltak a források, hogy hol, kinél végezte zenei tanulmányait, de neve férjhezmenetele előtt feltűnt a város zenei életében. Kellemes és kiművelt hangja is lehetett, mert több alkalommal énekelt komoly szólókat zenés istentiszteleteken. Palotájuk az 1930-as évek elejéig élénk és színvonalas zenei élet színhelye volt. Több alkalommal láttak vendégül neves muzsikusokat, olyankor zártkörű házi hangversenyeket tartottak. A család 1932-ig élt a Sugár úti palotában, majd a fővárosba költöztek és ott hunytak el.

A belvárosból rövid sétával elérhető a Batthyány utca 2. szám alatti klasszicista stílusban épült lakóház, melyet dr. Tersánczky József járási tisztiorvos emelt. Ebben a házban élt az európai színpadokon a 19. század második felében nagy karriert befutott Erdősy Eugénia dalmű-énekesnő. Operaénekesnőnek készült, s elvégezte a bécsi zeneakadémiát. Kiváló mestertől tanulta meg a művészet ezen ágát, aki a kor leghíresebb énekeseit oktatta. A legmagasabb fekvésű, legnagyobb virtuozitást igénylő énekhanggal, a koloratúrszopránnal rendelkezett. Az énekesnő egy szerelmi csalódást követően Berlinben nem látott más kiutat, főbe lőtte magát.

Kocsis Katalin mindent tud a zenélő épületekről
Fotó: Gergely Szilárd

Ettől a háztól nem messze a Szent Imre utca 10. számú földszintes, ám mára eléggé elhasználódott városi házban élt családjával Pásztor Miksa, aki 45 éven keresztül volt a zsinagóga orgonistája. - A bécsi zeneakadémia elvégzése után, 1880-ban hazatért, s végleg Kanizsán telepedett le - mesélte Kocsis Katalin. - Keresett magán zenetanár lett, majd 1890-ben választották meg a zsinagóga orgonistájának, de folytatta zenetanári működését. Zongoristaként rendszeresen fellépett világi hangversenyeken is. Orgonista állásából 1937-ben ment nyugdíjba, s egy évvel később 77 éves korában halt meg. Lánya, Pásztor Irma 1910-ben végezte el a Zeneakadémiát a Liszt-növendék, Thomán István tanítványaként, csodagyerekként tekintettek rá. A pályakezdőként jeles sikereket elért fiatal lány szülővárosában telepedett le, a városi zeneiskola tanára lett, onnét kényszerült nyugdíjba 1940-ben. Nemcsak szólistaként, kamarazenészként is nagyszerű volt. Ha nem ragaszkodik szülővárosához, minden bizonnyal közismert zongoraművész lett volna belőle. Nem adatott meg a békés öregség: férjével, húsz év körüli lányával és özvegy édesanyjával együtt a holokauszt áldozata lett.