Védőszárnyakat jelentettek a folyóiratok

Sokan, sokan jöttek el, akik nem csak számon tartják, olvassák, de szerzői voltak a lapnak vagy jelenleg is azok. A Magyar Írószövetség törekszik a rangos folyóiratok bemutatására; sorozatában a hónap folyóirata most az Életünk, annak ellenére (vagy azzal együtt), hogy ebben a hónapban nincs lapszám, sőt az is csoda, hogy az elmúlt hónapban volt.

Az 50. jubileumi szám köré nem volt körítve se szavalat, se zongoraszóló, viszont a jelenlévők elmondták rokonszenvező gondolataikat, az Életünkhöz fűződő emlékeiket előbb egymást váltva a pódiumon, majd terített asztal mellett.

Alexa Károly főszerkesztő megfestette a folyóirat jelenlegi, zavarba ejtő helyzetét, és a várakozást, hogy rendeződnek a folyóirat körül a dolgok. Megosztotta élményeit, mi mindent talált egyebek közt saját korai recenzióit , miközben átolvasta az elmúlt ötven év számait, méltatta Pete György egykori főszerkesztő tevékenységét. A hatalmas mennyiség áttekintése egyfelől embert próbáló munka volt, másfelől rálátást adott arra, hogy az Életünk egy olyan folyamat részese és tükrözője, amely az 1956 utáni konszolidációs időktől fut (döcög, vánszorog, araszol, szökdel kinek hogy tetszik) a rendszerváltozás különböző stációin át máig. 2012 legvégéig, 2013 elejéig, amikor az Életünk abban bizakodik, hogy belevág(hat) egy újabb korszakba.

Alexa a szót Életünk-beli egyik elődjének és egyházashetyei szomszédjának, Ambrus Lajosnak adta át (ő viszont Berzsenyi Dániel szomszédságában lakik), aki összefoglalta Életünk-ös pályafutását, és megállapította, hogy a jelenlévők jó része szerző volt akkoriban is. A laptárs Kortárs főszerkesztőjeként azt fűzte a folyóiratok sorsához: Arról van szó, hogy létezünk-e egyáltalán, és ha igen, hogyan élünk. A minimum minimumán vagyunk, ez az időszak legalább nyolc éve tart.

Dr. Kulin Ferenc a rendszerváltás előtti idők nagy neveit és elveit idézte Pándi Páltól Aczél Györgyig és a három T-ig (tűrt, tiltott, támogatott), kiemelve azt a korabeli teóriát, hogy a marxizmus már nem lehet monopol helyzetben, csak hegemón helyzetben lehet.

Ez a hegemónia nekem nagyon tetszett, mert úgy láttam, hogy akkor lehet valamit csinálni mondta a Mozgó Világ egykori főszerkesztője, akit a kultúrpolitika irányítói 1983-ban eltávolítottak a lap éléről, ezért a szerkesztők sem vállaltak a folyóiratnál tovább munkát. 1982-ben született a határozat, hogy a Mozgó Világot meg kell szüntetni. Az volt az elképzelés, hogy vagy a Kulin mondjon le, vagy rúgja ki Alexát, Czakót és a többieket mesélte. Az eredmény ismert, nem folytatta egyikünk sem. Nekünk védőszárnyakat jelentett, hogy voltak ezek a folyóiratok.

Czakó Gábor író arról beszélt, hogy az csak az egyik része a folyóiratok problémájának, hogy nem lesz rájuk pénz. A másik az, hogy az olvasóknak sincs rá pénzük, illetve a pénzüket nem erre szánják. Eltűnt az az ifjúság, amely a hóna alatt Mozgó Világgal, Kortárssal szaladgálna, és vitatkozna a megjelent írásokról. Ez a halála a folyóirat kultúrának. Pénzizmus van, piac, ami elsöpri az emberek agyából a verset, az eszmét; marad, ha marad valami közösségi oldalra való. M. Kiss Sándor történész a gőzkieresztés és a folyóiratok összefüggéseiről beszélt, Tóth Erzsébet költőnő az arctalan nemzedékről, amelyről Zalán Tibor írt anno az Életünkben. A további mondandókat disznótoros uzsonna mellett osztották meg egymással a résztvevők.