Autósok rémálma: ónos eső – A sofőröknek sem árt felfrissíteni a tudásukat a télre

Ónos eső, ónos szitálás

November végén, december elején rendszerint párás, ködös idő fogad minket reggelente. Ha ehhez talajmenti fagy is párosul, akkor könnyen jégpáncéllá válhatnak az utak.

A köd már önmagában is veszélyforrás, hiszen minimálisra csökkenti a látási viszonyokat. Ugyan az ónos szitálás nem jelent komoly csapadékmennyiséget, de éppen emiatt számít a legveszélyesebb esőnek. Amennyiben az útburkolat hőmérséklete fagy­pont alatti, akkor a ráhulló vízcseppek az ütközés következtében halmazállapot-változáson mennek keresztül és pillanatok alatt rádermednek, pár milliméter vastag jégpáncéllá változtatva a közutakat. Mit tehetünk az ellen, hogy mi se legyünk áldozatai ennek a veszélyes csapadéknak?

Feltételezve, hogy a téligumi cseréjén már túl vagyunk, az első és legfontosabb teendőnk, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjük a meteorológiai előrejelzéseket. A hatóságok és közútkezelők közleményeit és tájékoztatóit se hagyjuk figyelmen kívül!

Ha elkerülhetetlen, hogy útra keljünk, akkor a bejegesedett szélvédőt az ablakfűtést használva olvasszuk le, az ablaktörlővel ne is próbálkozzunk, hiszen hamar használhatatlanná tehetjük vele a gumilapátokat. A folyamat jégoldó spray-vel felgyorsítható. Akkor járunk a legjobban, ha megelőzzük a lefagyást az éjszakára felállított ablaktörlőkkel, illetve a szélvédőre terített lepedővel.

És ha már úton vagyunk, ilyen körülmények között mindig finom kormánymozdulatokkal kanyarodjunk, forduljunk. A hirtelen kormánymozdulatok kerülendőek. Ellenben, ha megcsúszást tapasztalunk, akkor ellenkormányzással korrigáljunk. A fékezés során is finom lábmozdulatokkal manőverezzünk, ám ha van rá mód és idő, akkor inkább motorfékkel csillapítsuk az autó sebességét. A nyáron, illetve ősszel megszokottnál nagyobb követési távolságot tartsuk.

Kátyúk, úthibák

A talajmenti fagy és a csapadék találkozása nemcsak a vezetési körülményeket lehetetleníthetik el, de rengeteg kátyút is vájhatnak az aszfaltba. Elég egy korábbi apró repedés, a belefolyt víz fagypont alatt dolgozni kezd: repeszti, töredezi, lazítja az útburkolatot. Mivel a vízzel kitöltött úthibák mélységét az autóban ülve nem tudjuk megállapítani, a lehető legjobb módszer, ha elkerüljük azokat. Nem mindig sikerül, de ha a jobban megvilágított sávban haladunk, illetve a nyomvályúk mellé pozícionáljuk a kerekeket, akkor lehetünk a hatékonyabbak a „szlalomozásban”. Itt is a megelőzés lehet a legjobb módszer. Ha szeretnénk előzetes tapasztalatot szerezni, akkor érdemes felkeresni egy vezetéstechnikai tanpályát, ahol nemcsak a gyors és hirtelen kikerülést, de a megcsúszás kontrollálását, a kanyaríven haladást is begya­korolhatjuk. Az sem mellékes, hogy így legalább az ABS és az ESP beavatkozásának mértékét és módját is kitapasztaljuk.

Elindulás előtti kontroll

Az első és legfontosabb, hogy téli abroncsok nélkül nem létezik biztonságos téli közlekedés. Annyi platformon találkozhattunk már téli balesetmegelőzési felhívásokkal, hogy szinte már nincs is olyan autós, aki ne tudná, hogy 7 Celsius-foknál hidegebb aszfalton csak a téli abroncs tud kellő tapadást biztosítani. Ennek ellenére a statisztikák azt mutatják, hogy négy autóból hármat szerelnek fel téligumikkal Magyarországon. Éppen ezért ne vegyük készpénznek, hogy a körülöttünk közlekedők is túl vannak már az abroncscserén: számítsunk arra, hogy nem minden közlekedő tud időben megállni vagy lekanyarodni.

Az autónkon lévő abroncsok nyomását ne csak a felszerelésükkor ellenőrizzük, havonta legalább egyszer végezzünk egy kontrollt. A legpontosabb értékeket a hideg abroncsokon lehet mérni. Egy házi kompresszorral a legjobb reggel, indulás előtt végrehajtani a mérést. És ne négyben, hanem ötben gondolkodjunk! Sokan elfelejtik a csomagtartóban lévő pótkerékben ellenőrizni a nyomást. Ezeket a pótabroncsokat érdemes az előírt legmagasabb abroncsnyomásra felfújni, gondolva az esetleges szivárgásra. Ha pedig bármelyik gumin rendszeres nyomásvesztést tapasztalunk, az kerékszerelési hibára is utalhat.

Tartsuk észben a „látni és látszani” elvét: indulás előtt takarítsuk le a fényszórókat, féklámpákat. Így nemcsak a belátható útszakasz hosszát növeljük meg, de azt is elérjük, hogy minket is könnyebben észrevesznek.