85 éve az első magyar nagydíjon a kor sztárversenyzői is részt vettek

Ha minden a tervek szerint alakult volna, akkor a Királyi Magyar Automobil Club, mint rendezői jogot kapó egyesület már május elején vendégül láthatta volna a Grand Prix sorozat résztvevőit. Ugyan már 1935 októberében bizonyossá vált, hogy Magyarország nagydíjat rendezhet autóversenyzők számára, az eredeti dátum a szervezők kérésére júniusra tevődött át.

A magyar autóklub mozgó méhkassá változtatta 1936 tavaszán a Népligetet, miután ott jelölték ki a pálya nyomvonalát. A februári terepbejárást követően négy hónapnál is kevesebb ideje volt az egyesületnek, hogy versenyzésre alkalmassá tegye a kijelölt pályát, és sok ezer néző befogadására annak környékét. Az öt kilométeresre tervezett pálya útburkolatának munkálatai mellett a közönség számára tribünöket építettek.

Az idő rövidsége ellenére egy remekbe szabott „ringgel” rukkoltak elő a kivitelezők. A 11 bal- és 11 jobbkanyarral ellátott pályán 50 kört kellett megtenniük a versenyzőknek, így a versenytáv 250 kilométeres volt. Az alábbi számadatok is arról árulkodnak, hogy grandiózusnak számított az esemény: a háromnapos verseny lebonyolításában 2500 ember működött közre. A pálya fölé öt hidat emeltek, az öt kilométer hosszú aszfaltcsík körül a honvédség 15 km hosszú kerítést állított fel, a pálya biztonságát pedig hatezer homokzsákkal növelték.

A futamra május 22-éig lehetett nevezni, végül tizenhatan jelezték a részvételi szándékukat. A kor sztárversenyzői sem restelltek ellátogatni a budapesti versenyre, még úgy sem, hogy az első magyar nagydíj eredménye nem számított bele az 1936-os bajnokságba. A harmincas éveket uraló német és olasz pilóták közül Tazio Nuvolari, Rudolf Caracciola, Bernd Rosemeyer, Achille Varzi is rajthoz állt, mint ahogy a monacói Louis Chiron és a magyar Hartmann László is.

Ami pedig a csapatokat, autógyárakat illeti: a két leg­esélyesebb csapat a Mercedes, illetve az – Audi elődjének számító – Auto Union volt. Autóikat nagy teljesítményű, négy-öt literes motorokkal látták el, csakúgy, mint az olaszok az Alfa Romeóikat. Hartmann László a dobogóra esélytelen volt a jócskán gyengébbnek számító 1,5 literes Maseratijával.

Már a pénteki edzéseken sejteni lehetett, hogy igazi népünnepély lesz a Népligeti hajsza. A versenyzők pályaismerkedő köreire húszezren voltak kíváncsiak. A másnapi időmérőn Rosemeyer legyőzhetetlennek bizonyult az Auto Unionjával. Hans Stuck, Manfred von Brauchitsch és Tazio Nuvolari volt a további sorrend.

A verseny napján, 1936. június 25-én verőfényes napsütés fogadta a rendezőket. Már a reggeli órákban özönlöttek az emberek a ligetbe, a déli rajtra már csaknem 100 ezer néző gyűlt össze. Minden tizedik fővárosi ott volt, hogy személyesen láthassa Európa legjobbjait.

A pályát egy hatalmas ágyúszóval zárták le a nézők előtt, majd zászlójelre indíthatták be autóikat a pilóták. A rajtjelet az időmérőtorony órájának mutatója adta egy perc alatt körbeérve.

A verseny feléig két német, Rosemeyer és az 5. helyről startoló Caracciola vívott komoly párharcot egymással, majd az utóbbi kiesését követően Nuvolari személyében kapott új kihívót az azévi bajnok. Ám előbb meg kellett előznie egy másik német versenyzőt, Manfred von Brauchitsch-ot, akit végül hibára kényszerített. Az Alfa Romeo pilótája a 35. körben a célegyenesben előzte meg az éllovas Rosemeyert, aki nem sokkal előtte pördült meg. Végül ebben a sorrendben szelték át a célvonalat. Hartmann László a 7. lett 6 kör hátrányban a nemzeti színűre festett Maserati 8CM-jével.

A két és negyed órás futam átlagsebessége 112 km/h volt.

Érdekesség, hogy a futam leggyorsabb köre (Tatzio Nuvolari, 2 perc 35,6 másodperc) gyorsabb volt, mint a szombati pole pozíciót érő kör (Bernd Rosemeyer, 2 perc 38,15 másodperc).

Kiemelt képünkön: Az első magyar nagydíjat ezzel a hivatalos plakáttal népszerűsítette a Grand Prix sorozat 1936-ban