felszabadulás

2018.05.12. 16:00

Nemesmedves egykor és ma

Nemesmedvesen még most is minden 1945 körül forog? Érdemes alaposabban megismerni ezt az apró vasi falut.

ORBÁN RÓBERT

Ha körülnézünk Nemesmedves központjában, gyorsan megállapítjuk, hogy ott minden a felszabadulásról szól. Helyzetértékelésünk kicsit elhamarkodott. A szándék valóban az volt, hogy emléket állítsanak a negyvenöt áprilisi eseményeknek: a faluközpontot 1970 és 1985 között lépésről lépésre emlékparkká alakították át. Ebben a másfél évtizedben újraírták a falu történetét is. A település hét évszázados históriája egyetlen nappá zsugorodott: április negyedikére. Ami korábban történt, nem volt fontos. Nem nagyon kerültek szóba azok az emberek sem, akik valaha itt éltek. A helybeliek közül egyedül Tomasits Rudolf kapott szerepet, ő volt az, aki „a felszabadulás örömére” meghúzta a harangot. A többieket nem nagyon emlegették. Kínos is lett volna, mert 1946-ban kitelepítették őket.

1909-ben készült faragott síremlék a nemesmedvesi temetőben

Nemesmedves az ország utolsónak felszabadult települése.

Voltak olyan évtizedek, amikor a legkisebb lélekszámú falu címet is viselhette. A két világháború között körülbelül négyszázan éltek itt, ez a szám aztán egy-két tucatra csökkent. Tanulságos olvasni a faluról szóló egykori híradásokat. Alkalmanként csak meg kellett magyarázni, hogy hová tűnt el Nemesmedves lakossága. A környéken élőket nem lehetett félrevezetni, de például a kecskeméti Petőfi Népe egyik 1971-es számában az alábbiakat olvashatjuk. „A németajkú lakosság jelentős része nyugatra emigrált és az itthon maradottak is kisebb-nagyobb csoportokban elhagyták a falut, máshol kerestek megélhetést.” Nehéz elhinni, hogy a cikk szerzője ne tudott volna arról, hogy akik elmentek, nem önként hagyták el az otthonukat, de hát kínos lett volna a szabadság jelképének tartott faluról azt írni, hogy elűzték az ott élőket.

Legendagyártás

Vissza-visszatérő téma, hogyan alakult az utolsó nap története Magyarország területén. A legendagyártás 1970 után indult el igazán. Sok füllentéssel, túlzással találkozhatunk. Több helyen is azt olvashatjuk: arról, hogy melyik napon fejeződött be a II. világháború Magyarországon, 1990 előtt „nem volt szabad beszélni”. Ez nem igaz. Markovits Ilona például az Életünk folyóiratban már 1970-ben felhívta a figyelmet a dátummal kapcsolatos ellentmondásokra. Később ő figyelmeztetett arra is, hogy a harangozós sztori esetében nagyon meglódult a fantázia: a történetnek nem sok alapja lehet. Nemesmedvesen meglehetősen későn, 1949-ben emelték a háború utáni korszak első emlékművét. A vörös csillaggal díszített szerény obeliszkre a korabeli híradások szerint Czinkóczi Pál határrendőr tizedes tett javaslatot. „Kicsit nagyobbat szerettünk volna, hogy a határ túloldaláról is lássák” – mondta később egy vele készült interjúban.

Ha a község szóba került, rendre megemlítették róla, hogy ott ért véget a háború. „Országos történelmi emlékhely” kialakítását a felszabadulás 25. évfordulójára készülődve vették tervbe. 1970-ben a lebontott emlékoszlop helyén állították fel a most is ott álló T 34-es tankot. 1985-ben kerültek a helyükre a velemi fafaragók által készített kopjafák. A fejlesztésre további elképzelések is voltak, de azok már nem valósultak meg.

Pieta az örökké hazavárt gyerekek emlékére Fotók: Orbán Róbert

Nemesmedves ma sokkal inkább a ’70-es, ’80-as évek, mint 1945 miliőjére emlékeztet. A központról nem a régi harcok jutnak eszünkbe, hanem az, hogy ideérkeztek annak idején a KISZ-isták (az egykori Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai) hálastafétái, itt koszorúztak a megyébe érkező párt- és állami vezetők.

Maradt-e valami a régi Nemesmedvesből?

Nem sok. Az új faluközpont nem a régi közösségről szól. A harangláb része az emlékparknak, de a régi képeket nézve jól látszik, hogy ez a harangláb nem azonos a régivel, alaposan átalakították. Az emlék-együttes legszínvonalasabb alkotásai a kopjafák, amelyek Budapestet és az ország 19 megyéjét szimbolizálják. Szabolcs-Szatmárt például egy csónak formájú fejfa jelképezi. A parkban viszont semmi nem emlékeztet arra, hogy valaha itt is éltek faművesek. Az ő munkáikért el kell mennünk a temetőbe: bár már csak három keményfából faragott síremléket láthatunk; a múlt századfordulón készültek. A felirat még olvasható rajtuk. Egyedülállóak, de gondolt-e valaki a megőrzésükre?

A régi falu nagy területen elhelyezkedő szórványtelepülés volt. A régi lakók üresen maradt házait lebontották. Az erdőben sétálva az épületek körvonalait, elvadult gyümölcsfákat, magányos itatóvályút látunk – sok helyen felfedezhetjük még a hajdani élet nyomait.

A II. világháborúban meghaltak tiszteletére 2007-ben az egyik innen elszármazott család építtetett emlékkápolnát.

Régi emlék a pieta is: az I. világháború idején készült magánadományból. A kor szokásának megfelelően itt is pieta-állítással emlékeztek meg a családok a háború áldozatává vált, de örökké hazavárt gyermekeikről.

Ezek is érdekelhetik