20 éve vesztettük el és kaptuk vissza a Napot

Szombathelyen 12 óra 46 perc 22 másodperc és 12 óra 48 perc 44 másodperc között volt a teljes napfogyatkozás. A kedvező időjárási viszonyok miatt jól megfigyelhető volt a Napkorona és az úgynevezett gyémántgyűrű is. Láthatóvá vált a Vénus. Szombathelyen közterületeken, te­reken, udvarokban tízezrek voltak kíváncsiak a rendkívüli fényjelenségekkel kísért természeti jelenségre.

Előre felkészültek

Már az év elején brosúrákat terjesztettek az érintett területeken, városokban és falvakban, hogy mire lehet szá­mítani, mit kell tenni, ha eljön a rövid „naphalál”. A Vas Népe az egyik februári számában Vértes Ernő főtanácsossal, a Gothard egyesület elnökével közölt nagyobb interjút. Az amatőr csillagász elmondta: 120 éve tudtuk, hogy ez az esemény 1999 augusztus 11-én délben bekövetkezik.

– Tizennégyezer kilométeres az árnyék, amely telibe találja majd a megyét és annak székhelyét. Sebessége két és félezer kilométer óránként. Egészen pontosan 2 perc 22 másodpercig tart Szombathelyen a teljes takarás, amire fel kell készülnünk – intett szakember.

Nem véletlenül: már ekkor lefoglalták szinte az összes szálláshelyet az érdeklődők. Becslések jelentek meg arról, hogy akár milliós tömegek mozoghatnak.

Írottkőtől Jánosházáig

A folt az Írottkőnél lépett be, és Jánosházánál hagyta el a megyét. Amikor bekövetkezett a totalitás, akkor szabad szemmel is megcsodálhattuk a látványt. Megyeszerte nagyobb csoportok figyelték a kissé felhős eget, de szerencsére mindenütt látható volt a ritka esemény. Bögöténél egy német turista hajtott le a 8-asról, és nagy meglepetésre egy népünnepélybe csöppent a falu feletti dombon: – Hát, nem is tudom, melyik volt a nagyobb élmény – mondta a gulyásparti után.

A szombathelyi Fő tér már délelőtt megtelt emberekkel. Egy spanyol turista azt fejtegette, hogy pár napja még azt sem tudta, hogy Magyarország létezik: – Vissza fogok ide jönni, ez egy ékszerdoboz! – mondta lelkesen.

Egy százfős japán csoport a tér közepén táborozott le, profi távcsövekkel, fotópuskákkal, az akkor még itthon szinte ismeretlen digitális kütyükkel. Bécsben szálltak le, buszokat béreltek: – Rizikó, hogy látjuk, vagy sem, de úgy tűnik, szerencsénk lesz – mondta egyikük.

A tömeg fegyelmezett volt, a virágokra vigyáztak, az ételt-italt áruló mozgó árusok alig győzték az utánpótlást.

A csoda

Aztán delet ütött az óra, és minden megváltozott. A Hold bekúszott a Nap elé, beállt a totalitás. A tér hangulata leírhatatlan volt: szorongás, öröm, szürkület, bizarr fények, fel­támadó szél, és ami a legijesztőbb, a pár másodperc alatt beálló, teljes csend. Idézet egy helyszíni beszámolóból: „Teljes sötétség állt be…, az emberek felhördültek, amikor a megzavarodott galambok össze-vissza repkedtek, neki a házfalaknak… Örökkévalóságnak tűnt az a két perc, azt hittem, többet már nem lesz világos… Bevallom, félni kezdtem… Ezt fokozta, hogy legalább ötezer ember volt a téren, de csak a fényképezőgépek kattogását lehetett hallani”.

Majd pontosan 2 perc 22 másodperc után újra előbukkant a tüzes korong – eget verő ováció, vagy inkább felszakadó ordítás rázta meg a teret. Egy másik szemtanú így számolt be erről: „Mindenki kiabált, fütyült, éljenzett, sikított, mintha megbolondultak volna. Voltak, akik könnyeztek, sokan pedig sírtak. Talán arra gondoltak e kivételes napon, hogy milyen pici is az ember és milyen múló az élete”. Aztán ahogy múltak a percek, egyre fogyott az árnyék, majd a három óriás, a Nap, a Hold és a Föld visszaadta a fényt.

A fantasztikus természeti jelenség megcsodálása után aztán már mindenki saját anyanyelvén értékelte ki a teljes napfogyatkozás felejthetetlen éléményét.

– Game is over! – kiáltott fel az ELTE Gothárd Asztrofizi­kai Obszervatóriumának udvarán Jankovics István, a csillagvizsgáló igazgatója. A játéknak – egy jó időre – tényleg vége.

Szemüveggel

Sokan a lakásuk erkélyéről, tízemeletes házak tetejéről nézték végig a teljes fogyatkozást. Az előzetes tájékoztató kampány eredményes volt, mert szinte kivétel nélkül mindenki védőszemüveget hasz­nált. A teljes napfogyatkozás perceit a várakozásokkal ellentétben nem kísérte erős szélroham. Az állatok zavartan viselkedtek.

A megfigyelésre Szombathelyre utazók elégedettek lehettek. A napfogyatkozás-imádók központja a Balaton déli partján, Siófokon volt, ahol mintegy 200 ezer turista gyűlt egybe – főleg amerikaiak, dánok, finnek, norvégok és japánok.

Jó üzlet volt

Az égi jelenség igencsak jól jött a szálloda- és vendéglátóiparnak: egyetlen szállodai szoba sem maradt üresen, egymást érték a Balaton partján a partik, napfogyatkozás-lacikonyhák, nap-hold-menük. A Tihanyi-félsziget egy pincéjében 5000 palack szőlőlevet falaztak be. 700 schillingért lehetett egy palackot megvásárolni.

Bár nem volt éppen zavartalan strandidő, ennek ellenére mintegy négyezren látogattak el Bükfürdőre is, hogy onnan szemléljék a napfogyatkozást. Egész napos műsor szórakoztatta a nagyérdeműt, ezért emelt árat kellett fizetni a belépőkért. A vendégek nemcsak a műsorral kaptak pluszt, hanem igénybe vehették a rekreációs park szolgáltatásait is. A részleges napfogyatkozást sokan még a medencékben lubickolva követték nyomon, de a zene hangjai mind több embert csalogattak a szabadtéri színpad közelébe. A teljes napfogyatkozás idejére szinte teljesen kiürültek a medencék, és a közönség nagy ovációval fogadta a déli „éjszaka” beköszöntét, majd a „virradatot”.

MEGÉRHETIK A KÖVETKEZŐT

A „mindenórás” kismamák ugyan lemaradtak az évszázad nagy jelenségéről, vajúdás közben érthetően inkább hamarosan világrajövő magzatukra koncentráltak. 1999. augusztus 11-én hajnaltól kora délutánig négy kisbaba született a szombathelyi Markusovszky kórházban; de Vivien, Réka, Kata és Tamás is a napot látta meg elsőként, s nem az elsötétüléskor jöttek világra. A nagy pocakkal a kórház folyosóján sétálgató leendő anyukák semmi különöset nem érzékeltek, egyikük elmondta, hogy a hirtelen érkező zivatarok sokkal jobban megviselik. Szerencsére a napfogyatkozás okozta időjárásváltozástól senki sem lett rosszul. Az egyik pocakos kismama azt suttogta magzatának: „ne szomorkodj, kicsim, nem maradtál le semmiről, te láthatod a következő napfogyatkozást!”

HARMATos A FŰ

Déli 12 órakor 22,2 fokot mutattak a hőmérők Farkasfán, 13 órakor pedig 19-et. A felszíni (fű magasságában mért) levegő 26,9 fokról 19,2 fokra hűlt le röpke egy óra leforgása alatt, tudta meg a Vas Népe Huszár Józseftől, az Országos Meteorológiai Szolgálat Farkasfai Radarmeteorológiai Obszervatóriumának észlelőjétől.

Hidegfront utáni, kristálytiszta levegő volt, álltunk az erkélyen, és néztük a színek változásait, az érdekes, alkonyatszerű megvilágosodást, ami mégis más volt egy mindennapos alkonynál, aztán a besötétedést fürkésztük – eleveníti fel az élményeket a szakember. A madarak még a napfogyatkozást követő órákban sem énekeltek.

A déli „pirkadatkor”, azaz a Napkorong lassú előbukkanásakor kevéske harmat is kicsapódott a talaj felszínén, ez azért is volt lehetséges, mert az égboltnak csupán a tizenöt százalékát borította felhő, s szinte teljes volt a szélcsend.