Ilyen volt az élet Szombathelyen, a Gyermekek Házában 1990 januárjában

Egy-egy évben 43 szakkörbe csaknem nyolcszázan jártak ide, 1989-ben például százötven nagyrendezvényen húszezer gyermeket fogadott. 1989 decemberében a városi tanács úgy döntött, hogy a jövőben Gyermekek Háza lesz a volt úttörőház.

– Mi változott? – kérdezte az újságíró az igazgatótól 1990 elején, aki éppen az az évi költségvetést készítette elő.

– Lényegében semmi. Mi mindig gyerekcentrikusak voltunk, mindig a gyermeket néztük. Azért örültünk, hogy az úttörőház mint a város egyik alsófokú oktatási intézménye létezett. Jó volt ez, mert így naprakészen, közvetlen kapcsolatot tudtunk tartani az iskolákkal, fi gyelembe tudtuk venni az igényeiket, természetesen ezenkívül az úttörőszövetség elvárásait is. Soha nem néztük azt, hogy ki úttörő, ki nem, bár csaknem minden gyermek a mozgalom tagja volt. Mi eddig is nyitottak voltunk, ezután még inkább várunk mindenkit, személyeket, gyermekközösségeket és gyermekszervezeteket egyaránt.

A még tágabb értelemben vett nyitást már az 1989- es tanév elején megkezdték. Felajánlották az óvodáknak, hogy igényeik szerint játékos foglalkozásokkal várják őket, dalokat, táncokat tanítanak. Decemberben, Luca-nap és karácsony körül zsongott a ház: kicsik és nagyok sütötték a mézeskalácsot, készítették az ajándékokat és díszeket, néphagyományokat újítottak fel. Az iskolanapokon az alsósoknak gondoskodtak színes programról, s meghirdették az ovis napokat, valamint az ovis tárlatot. Ez utóbbin kéthetente, más és más óvodás mutatta be kis alkotását.

– Péntek és szombat a legerősebb napunk, de ha van rá igény, vasárnap is nyitva tartunk – mondta az igazgatónő. – Ma is 25-féle szakkörben 43 csoportban tanulnak, szórakoznak, művelődnek nálunk a gyerekek. Csak a tanfolyamokért kérünk pénzt, ezek közül legnépszerűbb a számítógépes és az idegen nyelvi. A felső tagozatosoknak Tudósklub néven természettudományos sorozatot indítottunk, ez is nagyon látogatott.

A nagyteremben a ház két munkatársa, Gelle Mária és Kovács János a Jászai úti óvoda két kiscsoportjával foglalkozott.

A feladatok egyszerre voltak tréfásak, ugyanakkor gondolkodtatóak. „Távirat” alapján fel kellett ismerni meséket, mesehősöket, például Piroska és a farkast vagy Nielset. Aztán megpendült a gitár, új dal született a kis ajkakon, s hogy az izmok se gémberedjenek el, képzelt szélfúvásra mozdultak el a gyerekek. A földszinti ovis tárlaton Rozmán Enikő nagycsoportos aranyos kis munkáiban lehetett gyönyörködni. A pöttömnyi kis szöszit az óvó néni vette ölbe, hogy megmutathassa:

– Ezt őszi levelekből készítettem, ezt bőrhulladékból, de rajzolni szeretek legjobban. A régi Bagolyvár nevében is azoké lett, akikért eddig is létezett!