Olvasó

2010.07.31. 09:53

Az IMF és a forradalom (jegyzet)

Rögtön az elején szeretném leszögezni, nem vagyok közgazdász. Nem sokon múlt, de annak idején a matematika felvételi eltántorított ettől a pályától. Mint ez lentebb ki fog derülni, ma már bánom. Talán jobban érteném ezt az egészet. Talán nem.

Halmágyi Miklós

Újságíró vagyok, s az újságírás az újságolvasással kezdődik. Sajnos nem én találtam ki ezt a kétségtelenül szép és igaz aforizmát, de annyi mindent nem én találtam ki, ez a kis szépséghiba szerintem szóra sem érdemes. Tehát olvasok. A magyar sajtót nemigen érdemes böngészni ebben az ügyben, pártállástól függően vagy heroikus hősnek tüntetik fel Orbán Viktort, amiért Thor módjára kalapácsával jól fejbe dobta Fernir farkast, azaz a gonosz IMF-et, vagy erkölcsi hullának, komplett idiótának becézik, amiért nem fordította imaszőnyegét Washington felé és nem borult le hatszor az IMF nagysága előtt. Na jó, mint tudjuk, a magyar sajtó, terjesztési szempontból nemigen indokolt módon országosnak nevezett része, olyannyira függ a pártoktól, mint az a heroinista, akinek már az anyaméhben adagolták az anyagot, de akkor mi van a Washington Posttal? Amely szerint a magyarok óriási hibát követtek el, s ha már belepusztultak hibájukba, akkor az IMF székháza előtt levágott fejük karóra tűzve szolgál majd okulásul boldogabb nemzeteknek.

A The Times viszont az írja, hogy éljenek a magyarok, amiért jól seggbe rúgták az IMF-et, s ezen tettüket az 1956-os forradalom nagyszerűségéhez hasonlítja, amelyről tudjuk, hogy még Amerikában is van renoméja. Az általam nagyra becsült szakközgazdász, akinek szó nélkül kölcsön adnám az autómat, rábíznám a megtakarított pénzemet, tizenhat pontban fejti ki, hogy micsoda halálos vétek az IMF-fel történő tárgyalások megszakadása, s ő személyesen fog hamut hintve a fejére Canossát, azaz Washingtont járni, de különben már beadta a bevándorlási kérelmét az államokba, mert a gyenge szíve nem bírná elviselni, hogy az IMF süllyesztőjében egy nemzet tűnjön el. Az általam ugyancsak nagyra becsült másik közgazdász (lásd, mint fenn: autó, megtakarítás, sőt feleség!) szerint viszont kurvára (szó szerint ezt mondja) nincsen köze az IMF-nek ahhoz, hogy milyen eszközökkel érjük el a kívánt hiánycélt 2011-ben, ha bankadóval, hát bankadóval. Az IMF ukrán származású, mutatós és szingli magyarországi képviselője szerint a szervezet nyitott a tárgyalásokra, a magyaroknak nincsen más választásuk, minthogy folytassák és meghajoljanak az IMF előtt, mert az IMF jót akar nekünk (hányszor hallottam ezt gyerekkoromban!). Közben az IMF nem tudom milyen származású és nemű romániai képviselője bejelenti, hogy az IMF imádja Romániát, ezért nekik nemhogy a három százalékot, de a 3,8- at, az eredetileg kitűzött öt egész valamennyit sem kell tartaniuk, hanem 6,8-at.

A kérdésre, hogy miért, azt válaszolja: mert bízunk bennük! Ja, szóval így? Kisantant, antant, Trianon, már megint? Még nem volt elég? Az utolsó törlesztőrészletüktől is megfosztanák a magyarságot? Itt abba is hagynám, kedves drága jó olvasóm! Te érted ezt az egészet? Vagy az általam egykor matematikai rendszerezettségűnek gondolt közgazdaság tudomány valójában az irracionalitások, a logikátlan abszurdok, a tündérmesék világába tartozik, ahol a gonosz hitelminősítő törpe, függetlenül a tényleges gazdasági helyzettől, a hiánytól, az inflációtól, a valós számoktól beleköp az ország kondérjába, s ettől nálam otthon is megsavanyodik a leves? Egyébként „eddig még egyetlen ország sem hajtott végre sikeres stabilizációt és felzárkózást az IMF tanácsai és felügyelete mellett” – mondja a Századvég tanulmánya. Orbán Viktor pedig legutóbb azt mondta, hogy húsz év múlva jól fogunk élni. Ha az IMF besegít, lesz az negyven is. Ha meg nem, valószínűleg harminckilenc.

Ezek is érdekelhetik