Kirándult a MozduljunKám Egyesület

A több mint 45 főt számláló „kis” csapat Nagyváradon és a Király-hágón át ellátogatott a kalotaszegi tájegységhez tartozó Körösfőre és Kalotaszentistvánra, ahol az 1. éjszakát is eltöltöttük, majd Erdély „fővárosában” Kolozsváron indultunk őseink nyomába. A nap végére Torda (a Tordai sóbánya) és Torockó érintésével jutottunk el Zetelakára, ami bázisként is szolgált a Székelyföld bejárásához.

Zeteváralján a Küküllő-gátnál álltunk meg egy fotóra, útban a Békás-szoros felé, ahol tettünk egy sétát, majd a Gyilkos-tónál fogyasztottuk el ebédünket, melynek szerves részét képezték a helyi ételek, úgy, mint a „mics” vagy a kürtöskalács.

Sziesztaképpen Székelyudvarhelyen ejtőztünk egyet. Az este folyamán vidám mulatság részesei lehettünk, amit a helyiek műsora is színesített, aztán persze mi is megmutattuk, hogy vigad a magyar, nótáztunk és a kitartóbbak hajnalig ropták a táncot.

Másnap, miután a Homoródfürdőn található borvízforrásnál felfrissítettük magunkat, elmondtunk egy fohászt a csíksomlyói kegytemplomban, felkerestük az ezeréves határt, a közelében található Rákóczi vár maradványait, illetve a szomszédságában felállított kopjafákból álló emlékművet: „A hit kapuja, megmaradásunk oszlopai”.

Fotó: Závecz Eszter

A visszaúton pedig gasztronómiai élményre tettünk szert a csíkszeredai piacon és cukrászdákban. Az este folyamán sem volt alkalmunk unatkozni, a csapat egyik fele helyi hagyományok szerint megrendezett lakodalomnak tanúja lehetett, míg a bátrabbak részt vehettek egy medve lesen és szerencsénkre 3 – nem ránk - európai barnamedve is akadt az utunkba. Felejthetetlen élmény volt ez is, az is. Fájó szívvel mondtunk búcsút szállásadóinknak.

Példaértékű a helyiek vendégszeretete, kedvessége, amivel kint tartózkodásunk alatt körbevettek minket. A reggelinél, illetve vacsoránál roskadozásig terített asztalok vártak minket és amerre jártunk, mindig volt hozzánk egy kedves szava vagy 1 kupica pálinkája Erdélyben élő honfitársainknak. Hazafelé felkerestük Farkaslakán Tamási Áron síremlékét, Korondon Józsa János fazekasmester műhelyét, illetve a népművészeti vásárt, ahol volt minden, mi szem s szájnak ingere és hál Isten, volt egy busz, ami a sok szuvenírt hazafuvarozta.

A vásárlás fáradalmait Szovátán a Mogyorósi-tó vízében megmártózva enyhíthettük. Berettyóújfaluban közös vacsorára ült össze a csapat, majd hajnaltájt érkeztünk haza élményektől feltöltődve.