Nincs vész, csak nyári fagy

Bevallom, egyre jobban imponál a meteorológusok töretlen optimizmusa, miszerint a faggyal nyitó nyár, az állandóan zuhogó esõ természetes jelenség. Sugárzó arcú szakembereink mindenre találnak adatot, példát. De hát ki tudja bizonyítani azon írások hitelességét, miszerint ez és ez esett meg 1532-ben. De még ha bizonyítaná is az akkor volt. Ma viszont egyre furább dolgok esnek meg. A kilencvenes évek végén egymást érték a 30 fok feletti, aszályos nyarak, az enyhe, szó szerint fügeérlelõ telek (akadt olyan februári nap, amikor plusz 20 fokot (!) mértek Szombathelyen). Aztán vége lett, és jött a hideg szezon e mûfajban már a harmadik nyarunkat koptatjuk. Mellesleg az idei ígérkezik a legkeményebbnek. Mert hát arra tényleg csak az õsidõkben volt példa, hogy a távhõ júniusban befûtsön, hogy sorra omlanak össze a szabadtéri programok, hogy kesz- tyût húz a jó ember...
De hát mindez természetes, nyugtatnak. Olyan, mint a nátha, majd elmúlik. Félõ, nem múlik el. Több neves éghajlatkutató mindazt, ami most van, tíz évvel ezelõtt már leírta, erre figyelmeztetett. Az õ olvasatukban 4-5 évente kileng az idõjárás, így 2-3 év múlva ismét meleg nyaraink lehetnek. A tényállást amúgy sem kell misztifikálni erõsen tönkremenõben az európai klíma (is). A globális szennyezés, meg más okok miatt. Mondjuk, hogy elolvadnak a sarki jégtakarók, több víz kerül az óceánokba, így nagyobb a kipárolgás, több a felhõ. Ez lehûti a légkört, és esik, esik, esik. Így aztán ne csodálkozzunk, ha a Széll Kálmán utcában idõnként feltûnik egy-egy vidra.