Legszebb kert Vasban (2.) - Jánosi Csaba és Pásti Rita portája

Az ezer négyzetméteres telken öt éve épült fel a családi ház,  sok saját munkával. Az épület mögött, a délnyugati tájolású védett terasz szinte meghosszabbítása az üveges falú nappalinak. Az oldalfalban régi évszámos, monogramos rumi téglák árulkodnak a Rita szülőfalujában végzett kitartó gyűjtő munkáról.

Amikor a fiatal pár építkezni kezdett, kukoricaföld meg pár elvadult akácfa volt csak a telken. A fákból néhányat meg is hagytak, most ezek árnyékában van a kert végében a másfél éves Misike homokozója. Csaba, aki látványtervező, mindent pontosan eltervezett. A pasztell árnyalatú mészkő burkolat, amellyel már a kapunál találkozunk,  az egész kerten át visszaköszön. Ebből épültek a ház és a terasz melletti óriási virágtartók, ugyanígy burkolták a szivattyús kutat. Az egyes növénycsoportok alatt más-más fajtájú kavicságy.

Mindjárt a bejárat után egy érdekesen formára nyírt tuja,  felhőfa fogadja az érkezőt  árulkodva arról, hogy házigazdáink szívesen veszik körül magukat különlegességekkel.

- Először egzotikus növényeket vásároltunk - mutatja Csaba a teraszt őrző japán fűzfát, a csüngő szilfát, a szivarfákat, a vöröslevelű ujjas juhart, az atlaszcédrust. - Most már inkább a könnyű fenntarthatóságot részesítjük előnyben. A kert váza már megvan, ez után jöhetnek az egynyáriak, a színes foltok. Ez a kert még csak négy éves, ám idővel az ültetett fák megnőnek, jobban lefedik a teret.

A telket egyik oldalról fülkékkel megtört meszelt kőfal, a másik oldalról más-más élősövény szakaszok határolják. Egy kerítésrészt például futórózsával szeretnének befuttatni. Rita ragaszkodott a veteményeshez: az ágyásokat a pihenőkerttől kőfallal és zöld sövénnyel választották le.

A gyepen faházikó, hinta árulkodik róla, hogy a kertnek új lakója van. A békés zöld birodalom egyre inkább Misikéé is lesz, aki nagyon szeret kint játszani, locsolja, szagolgatja a növényeket. Rövidesen medence, kerti sütő is növeli  majd  a kert otthonosságát.