Vajon hogyan teremthetünk mediterrán hangulatot otthon?

A mediterrán otthonok a kilencvenes években kezdtek jobban teret nyerni hazánkban, akkor szivárgott be hozzánk a földrész déli területeit uraló ízlésvilág – már ami a lakberendezést illeti, ebben az anyagban e tekintetben vesszük sorra a stílus jellemzőit, mellőzve a családi házak külső jegyeit. Kevesen tudják, de lakberendezés tekintetében sem egyértelmű, pontosan milyen stílusra gondolunk, amikor azt mondjuk: mediterrán – és nemcsak az ízlésbeli különbségek miatt.

Amikor nyaralásunk idején dél-európai országokban járunk, magunk is észrevehetjük, hogy bár vannak hasonlóságok, nagyban eltérnek a spanyol, az olasz és görög mediterrán otthonok egymástól. Spanyolországi lakásoknál, de akár a hotelek berendezésénél is szembetűnő a temperamentum, amit színekre váltanak: energiát sugárzó árnyalatokkal, mint a sárgákkal, a narancsokkal, a pirosakkal fejezik ki alapszínként, ehhez jöhetnek kiegészítőként bézses-lazacos árnyalatok, néha fehérrel megtörve, amelyek tovább fokozzák a színek dinamizmusát. Bútoroknál a robusztus, tömörfa bőr ülőgarnitúrák az uralkodóak – jellemzően 1-2-3-as felosztásban: egy darab fotel, egy darab kettes kanapé és egy darab három férőhelyes kanapé, a sarokgarnitúra viszonylag ritka ennél a stílusnál. Ez átültetve a mai korra és számunkra, magyarok számára is emészthetővé alakítva a sárgák, narancsok és pirosak visszafogottabb árnyalataival, karamelles vagy barnás színű bútorkárpittal, kovácsoltvas kiegészítőkkel, gyertyákkal, meleg tónusú festményekkel igazi spanyol stílust csempészhetünk lakásunk falai közé. Ha első alkalommal alakítunk ki ilyen lakásbelsőt, kezdjük a falakkal, a bútorokkal a hangulat megalapozását, ügyelve arra, hogy először világosabb árnyalataikat alkalmazzunk, tesztelve azt, hogy egyáltalán tudunk-e hangsúlyosabb színek között élni. A fokozatosság elve legyen mérvadó, amelyet a kiegészítők beszerzésével sem bolygatunk meg. Ez a színpaletta egyébként egészen közel áll az olasz mediterránhoz, amely kevésbé a szenvedélyes színeket, sokkal inkább az eleganciát helyezi a középpontba. A keményfa bútorok mérvadóak: ezek adják a terek szívét-lelkét: központi helyet foglalnak el a helyiségekben, kárpitjainkat és a fatestet is a minőség jellemzi – minden mást ezekhez igazítanak. A nappali mellett a konyha a hatalmas étkezőasztallal a másik fő helyszíne egy olasz mediterrán lakásnak, háznak, amelynek létrehozására időt, energiát és pénzt érdemes áldozni.

A minőségi termékek időtállóak, és nemcsak idézik az olasz családok otthonait, hanem sugározzák is magukból azt. Az otthonok a spanyolhoz hasonlóan színesek, ám kevésbé intenzív árnyalatokkal dolgoznak: több a bézs, a sárga, a drapp, megjelenik a fehér, sőt a világoskék és a világoszöld is a falakon. A padló a spanyol és az olasz esetében is lehet hideg- és melegburkolattal egyaránt fedett, a bútorokkal, falakkal alkotott harmónia a lényeges a megválasztásában.

A görög mediterrán a leghidegebb mind közül: fehér és kék falakkal játszik – nem véletlenül használva a kifejezést: nem marad üres a felület, kövekből, kavicsokból, mozaiklapokból kirakott szegélyek, minták díszíthetik, de túlzásba sosem esik. Fontos jellemző tehát, hogy a „hidegséghez” egyszerűség is társul, amely javarészt a bútorokban ölt testet: nem robusztusak, kárpitozásuk egyszínű; jellemzően, de nem kizárólag hideg árnyalatú, a fa azonban hangsúlyos marad a maga természetességében. Hiába az egyszerűség és a hidegség, nem kopárságról vagy merevségről tanúskodik a stílus, inkább a természetességgel ötvözött nyugalomról.