Aki megalapozta Gustav Klimt karrierjét – a Tudomány a kocsmában sorozatban

A Ferenc József-korabeli Bécs művészetének szakavatott ismerője Sármány-Parsons Ilona művészettörténész, aki hétfőn este Ludwig Hevesiről és Gustav Klimtről beszélt. Az előbbi kritikus volt, az utóbbi festő, a bécsi szecesszió legfontosabb mestere, akik „csak együtt tudták világhírre vinni a bécsi szecessziót”. Jól felépített, a figyelmet végig fenntartó előadását Pók Attila, az FTI- iASK senior kutatója ajánlotta.

– Hevesi nélkül Klimt nem tudott volna egy éven belül sikerre vinni egy teljesen új stílust – fogalmazta meg a felütésben Sármány-Parsons Ilona. – A szecesszió újat hozott Bécsben. Az ízlés nevelője, az embereket látni tanító művészetkritikus magyar volt, Hevesi Lajosnak hívták (1843–1910). Családja orvosnak szánta, Bécsbe küldték. 1867-ben addigi irodalmi szárnypróbálgatásait Budapesten folytatta a kétnyelvű Hevesi. 1869–1875 között a Pester Lloyd német nyelvű lap újságírója volt, 1875-ben áttelepült Bécsbe, 1885-ben a Fremden-Blatt munkatársa lett – az udvari színházi tudósítások, műkritikák nagy részét ő írta – idézte fel az előadó.

Majd arról beszélt: a képzőművészetben megszületett az utazó képek zsánere. Példája ennek Hans Makart Catherine Cornaro című festménye – Makart Bécs festőfejedelme lett. Viktor Tilgner a kor egyik legvirtuózabb szobrászművésze volt – stílusuk a historizmus csúcsát jelentette. Múltimádat jellemezte a kort, a reneszánszot akarták folytatni ezzel, bár Bécs áthajlott a neobarokk felé. Munkácsy Milton képét és a Krisztus Pilátus előtt címűt is példaként említette. Itt került szóba újra Hevesi, aki „nem horgonyzott le egy stílus mellett, a művészileg hiteles alkotásokat elismerte.”

1889 krízisesztendő volt a monarchiában: öngyilkos lett a trónörökös, Rudolf herceg. A társadalmi fejlődés sok új feszültséget hozott magával. Ebben a helyzetben a Jung-Wien irodalmi kör csillagai a naturalizmus stílusát akarták a realista hagyománnyal szembeállítani. Irodalmi modernizáció indult 1890-ben, melynek meg kellett hódítania a színpadot. A Burgtheater belsejét állami megrendelésre festette meg Gustav Klimt (1889), és virtuóz remekművet alkotott. A képzőművészet fiatal generációja is akkoriban kopogtatott: Európán végigsöpört a türelmetlenség, a pozitivizmus optimista emberképe megingott. Ráeszméltek: az ember nemcsak racionális állampolgár, hanem irracionális indviduum, ösztönlény is – ez érhető tetten a Jugendstilben, a bécsi Art Nouveau-ban is.

A bécsi szecesszió 1897-ben alapult, 49 művész elhagyta a több mint 120 tagú bécsi Künstlerhaust. Az ott maradtakat azzal vádolták: konzervatívok és a közönség ízlését akarják kiszolgálni. 1898 az első szecesszió-kiállítás éve. A bécsi művészetkritikusok – Bahr, Hevesi, Servaes – segítettek a közönségnek megérteni a képeket. 1898 végére készült el a bécsi szecesszió kiállítóterme, a köznyelvben Secession. Kupolája alatt arany betűkkel olvasható mottójuk, Hevesi mondata: „Legyen meg minden korszaknak a művészete, a művészetnek a szabadsága”.

A felpezsdült képzőművészetnek Klimt volt a legünnepeltebb mestere. Az előadó több képét elemezte: A szobrászat allegóriájáról (1890) elmondta: tökéletes aktábrázolás. Klimtről, hogy Klimt nemcsak dekoratív művész volt, hanem érzékeny szimbolista is, aki 1892-ben személyes válságba került. 1898-ban még kedvenc volt, utána botrányok sorozata jellemezte. Egyre szokatlanabb alkotásokkal jelentkezett. Pallas Athénét és egyes biblikus figurákat is femme fatale-ként ábrázolja. Az erotika sok képén negatív színezetet kapott. Judit és Holofernész ábrázolása sokkoló hatású volt a közönségnek. 1894-ben a bécsi egyetem aulamennyezetének freskótervére adott megbízást Klimtnek. Ő új filozófiai tartalommal akarta megtölteni a feladatot: e mögött a schopenhaueri pesszimizmus tetten érhető, miközben azt kellett volna megfestenie, hogy a fény diadalt arat a sötétség felett. A professzorok tiltakoztak az ellen, hogy fantazmagóriái díszítsék az aulát, Hevesi állandóan védte Klimtet. Tabut tört A remény című munkájával (1902) – mezítelen állapotos nőt festett. A klinika bonctermében nyert ihletet A halottak című képhez. Közben a szecesszió barátai újabb feladattal bízták meg: be akarták bizonyítani a társadalomnak, hogy a művészet szabadsága azért is fontos, mert az ember legnemesebb tevékenysége maga a művészet. 1902-ben Beethoven emléke előtt kiállítás tisztelgett Bécsben. Klimt a 9. szimfónia utolsó tételének témáját festette meg a frízen – a Richard Wagner-féle interpretáció ihlette. Max Klinger Beethoven-szobrát mutatta még be az előadó: az e köré csoportosított műalkotásokkal együtt komplex művet hozott létre a tárlat.

Klimt makacs volt, tovább festette az emberiség-képeket. Ilyen A nő három életkora (1905) – a halállal konfrontálta a szerelmet. 1908-ban született A csók, amelyet évekig érlelt. Sikerét jelzi, hogy az állam rögtön megvásárolta. A mű Klimt rejtett önarcképe. Fenyegetettséget és a halál jelenlétét is ábrázolja, miközben a felszínen boldogságot mutat – fogalmazott.

1905-ben a szecesszió szétesett. Hevesi összegyűjtötte kritikáit, amelyeket a szecesszió kiállításairól írt, és kiadta a könyvet Acht Jahre Sezession címmel – krónikájaként a harcnak, ami az elején sikeres volt, majd mégis kudarcot vallott. Klimtet Hevesi tette meg a szecesszió főhősévé, ő pedig belenőtt a szerepbe, amit Hevesi neki szánt, amikor észrevette, hogy több mint nagyszerű festő. Ma is olyannak látja őt a világ, amilyennek Hevesi megrajzolta.(x)

Kiemelt képünkön: Sármány-Parsons Ilona Klimt és Hevesi Lajos kapcsolatáról, a bécsi művészeti világról, művészeti piacról is mesélt