Fehérné Cséve Erzsébet nyugdíjas, de aktív óvónő: mindenki Erzsi nénije

– Gyerekkorom óta óvónő akartam lenni. Nem játékbabákkal szerettem játszani, hanem igazi gyerekekkel, kocsiban toltam őket, énekeltem, meséltem nekik – mondja Erzsébet. – Állandóan a szomszédban sertepertéltem, örültek nekem, máig emlegetik, hogy „amikor az Imit tologattad!” Ő ma már meglett ember, de az anyukája szívesen emlékszik ezekre az időkre. Óvónőképző középiskolába jártam Szombathelyre, majd Sopronban szereztem felsőfokú oklevelet 1982-ben.

Az óvónői pálya nagyon sokat adott Cséve Erzsébet számára. Azt mondja, annál felemelőbb érzés nincs, mint amikor egy gyerek kesereg, hiányzik az anyukája, és őt szólítja önfeledten anyának. Az évtizedek alatt több mint ezer gyereket nevelt és látott el szeretettel. Férjével 1980-ban esküdtek, húsz év házasság után születtek gyermekeik, egy ikerpár: Sára és Zoltán. Sikernek elsősorban ezt érzi, a családi életük kialakítását, kiteljesedését, és az óvodások szüleitől kapott megbecsülést, elismerést. Sok szép rajzot is kapott a gyerekektől, ezeket otthon mindig félreteszi, ahogy a szülőktől kapott köszönőleveleket is. Ő a kilencszemélyes falubuszt is biztonsággal vezeti, ha az óvodásokat például a sárvári uszodába kell hordani, vagy ha kirándulni mennek. Most voltak Tömördön a madárvártán, de el szoktak menni a győri vagy a veszprémi állatkertbe, a szombathelyi skanzenbe is. Régi vágya volt, hogy legyen a gyerekeknek Mesevár ovis pólója, ezt az úgynevezett Szél nap bevételéből – üdítőt és sütit árusítottak – meg is tudták valósítani…

Nem játékbabákkal szerettem játszani, hanem igazi gyerekekkel, kocsiban toltam őket, énekeltem, meséltem nekik.

Fehérné Cséve Erzsébet 2019-ben a Sárvári Kistérség Oktatásért Díját vehetett át. A férje, Fehér Ferenc tíz éve Ikervár polgármestere. Az asszony számára ez is egy feladat, amiben helyt kell állni. Előnye – ami az ovinak szól –, hogy bizonyos kapuk könnyebben nyílnak, például szelektív hulladékgyűjtőket szerettek volna az óvodaudvarra, és ezt kapcsolatok révén el is tudták intézni. Hátránya, hogy ha egy cégnek gondja van az önkormányzattal, onnan Erzsébet sem tud szívességet kérni.

– Sok jó embert ismertem meg az utóbbi évtizedben a polgármester feleségeként, ott vagyok a férjem mellett a rendezvényeken. Szeretem a szép ruhákat, leginkább a Bocskait, ami mindkettőnknek van, március 15-én és október 6-án szoktuk viselni. Az ünnepekre is elmegyek vele, sőt a falu összes rendezvényére, mert szerintem úgy járja – halljuk Erzsébettől, aki nemrégiben a helyi Vöröskereszt elnöke lett, elsősorban az idősek életét segítik. Szabadidejében szeret olvasni, kertészkedni, füvet nyírni, ez utóbbi különösen kikapcsolja. A gyerekekkel együtt műveli a kertet, van egy kis veteményes, hogy legyen friss zöldség a konyhára, sok évelő növény, muskátlik, krizantémok. Két kutyájuk van, Bodza és Hókuszpók, akiket sétáltatni is szoktak. Bodzát Zoli fiuk kapta ballagásra ajándékba, útlevele is van, hogy ha helyreáll a rend, és a fiú visszamegy az egyetemre, a kutyát is tudják vinni hozzá látogatóba. A család szívesen megy biciklizni: a férjével húsz, Sára lányával tíz kilométeres túrákat szoktak tenni. Az egészség fenntartásához azonban még ez sem elég, ezért Erzsébet gerinctornára is eljár az ikervári művelődési házba, illetve heti egyszer Sárvárra speedfitnessre. „Mindenki óvó nénijének” lenni sok energiát kíván, fel is kell töltődni hozzá rendesen, jó karban kell lenni, hogy a gyerekek és a szerettei is jó karok közt legyenek.