Kukucskáló délutánok Velemben - Szent Vid és az édes gesztenye tiszteletére, a virágzás hetében

A tavasz egyik csodája, amikor kigyulladnak a vadgesztenyék virággyertyái. A szelídgesztenye, esetleg édes gesztenye kicsit később virágzik (és a virágzata sem gyertyához, hanem inkább borzas pamacshoz hasonlít), a lehetséges tavaszi fagyokat kiküszöbölendő. De a velemi Gesztenyevirágzás Hetének első napjáról azért nem hiányzott a gyertya sem: vasárnap a Velemi Stúdió odaadó mesterei közül néhányan kiültek az eresz alá alkotni, a Szent Vid-búcsú kedvéért. Itt találkoztunk a kőszegi Asztalos Istvánnéval, aki nem önti, hanem mártogatja a gyertyát: körülbelül hatvanszor kell beleengednie egy-egy rudacskát a melegen tartott paraffinba, hogy elnyerje végső alakját. A gyertyamártogató pedig, mint valami mitológiai Párka, ezúttal nem vagdossa a sors fonalát, hanem inkább forgatja a sors kerekét, amelyen vidáman himbálóznak az egyre formásabb gyertyák. A délelőtti termés őrzi a szél nyomait: nem tükörsima, hanem göcsörtös, hullámos felületek maradtak utána. Tökéletes és természetes dizájn.

Vértes Ernőt, a megyei önkormányzat nyugalmazott főtanácsosát a derékfájása tartja távol a kovácsműhelytől, most inkább a fafaragást választotta. Kénytelen volt azt választani, de le se tagadhatná, hogy öröme telik benne. Nem is tagadja: 46 éve jár ide rendszeresen, pontosan tudja, hogy 1980. augusztus 20-án csatlakozott a stúdióhoz. És senki nem akadályozhatja meg benne, hogy „leüljön és kopácsoljon". A nagy múltú Velemi Stúdió és a hozzá kapcsolódó híres velemi műhelyrendszer egykor a megyei művelődési központ virágzó színtere volt. Most állami kézben, gyakorlatilag gazdátlanul várja sorsát. Időközben legalább a megrongált kis hidat újraépítették, csak hát ez a könnyű faszerkezet bizonyára nem bírja olyan sokáig, mint az előző; ráadásul a teteje is hiányzik. (A régi kapun napszimbólum és dátum adózott az időnek meg a mostanában olyan sokat emlegetett hagyománynak.) Tető híján nem csak üldögélni nem lehet alatta: megbillent az udvar belsejéig elvezető, gondosan megtervezett faragott jelképek sora is. Na de az a legfontosabb - amint azt Vértes Ernő nagypapája szokta mondogatni -, hogy „a levegővételt nem szabad abbahagyni".

Ennél jobb tanács nem létezik a zarándokok számára sem. Mi egy vidám kis kőszegi csapattal találkozunk, jönnek a Szent Vid-kápolnától, ahol német és magyar nyelvű misén vettek részt a búcsú alkalmából. Szent Vitus vagy Szent Vid vértanú a 3. században született, kis szerencsével akár Szent Mártonnal is találkozhatott volna. Ő a gyógyszerészek, vendéglősök, sörfőzők, vincellérek, rézművesek, táncosok és színészek, fiatalok (stb.) védőszentje; a tizennégy segítőszent egyike. És talán segíti a Kőszegi-hegység kirándulóit is. A sárvári, illetve tiszafüredi Magyar és Koroknai családdal egy festői kanyarban találkozunk, az Írottkőt célozták meg. Aki pedig péntekig Velemben jár, akár velemi magánportákra is benézhet, ez a Kukucskáló délutánok-sorozat a Gesztenyevirágzás Hetén, naponta 14-tól 18 óráig. Esténként előadások várják a közönséget a kultúrházban. Hétfőn 19 órától például Fűzfa Balázs irodalomtörténész idézi a Velemhez szorosan kötődő Pilinszky Jánost.