Gucci: egy birodalom múltja és jenele

A divatbirodalom története tulajdonképpen Londonban kezdődött, ahová Guccio Gucci szerencsét próbálni indult, mindössze tizennyolc évesen. Londinernek állt a Savoy Hotelben, s a vendégek holmijainak hurcolása közben pattant ki a fejéből későbbi cégének ötlete. Rájött ugyanis, hogy a felsőbb társadalmi rétegbe tartozóknak minden pénzt megér a luxus, az egyediség és a minőség.

Hazatérve Firenzébe üzletet nyitott az egyik mellékutcában, és feleségével – aki varrónő volt – valamint gyermekeivel dolgozni kezdett, s kisvártatva hírnevet szerzett magának bőrtáskáival és bőröndjeivel.

Az 1930-as bőrhiány éppen kapóra jött nekik. Vászonnal helyettesítették a bőrt, s ezzel a fogással új divatot teremtett, és ez az anyagkombináció szinte a védjegyévé vált. 1940 körül Aldo Gucci ötlete nyomán került rá először a híres monogram termékeikre, s ez marketing-fogás csak még nagyobb ismertséget hozott a családnak.

Áraik borsosnak voltak mondhatóak már abban az időben is, ám Gucci úr jelmondata igaznak bizonyult: „Az árat elfelejtik, de a minőségre emlékeznek.”

A vállalkozás 1952-ben az Egyesült Államokat vette célba, ahol a két testvér – Aldo és Rodolfo – apjuk tutta nélkül Manhattan híres 5. sugárútján nyitott üzletet. 1953-tól –  Guccio Gucci halála után – a két fiú vette át az irányítást. Az elkövetkező hetven évben az ő, illetve fiaik keze alatt formálódott világhatalommá, teljesedett ki apjuk álma.

A hatvanas évekre státuszszimbólummá nőtte ki magát a márka, s olyan hírességeket tudhattak rajongóik között, mint Gina Lollobrigida, Sophia Loren, Jacky Kennedy vagy éppen Liz Taylor.

Európa és Amerika a lábai előtt hevert a Gucci testvéreknek a nyolcvanas évek elejére, de mindez nem volt elég nekik: Távol-Keletre is terjeszkedtek – természetesen sikerrel. Hong-Kong és Tokio előkelő negyedeiben is kitört a Gucci-láz.

A divatház motorja eddigre már Aldo volt, s fiai segítségével Palm Beachből irányították a világbirodalom terjeszkedését. Rodolfo és Aldo ekkor még bízott abban, hogy fiaik – ugyanúgy, mint ők is – majd vállt vállnak vetve viszik tovább a családi vállalkozást. Ám 1983-ban Rodolfo meghalt, s megkezdődött a családon belüli háború.

Maurizio (Rodolfo fia) 1987-ben úgy döntött, hogy a táskáiról, öveiről és cipőiről elhíresült márkát megjelenteti a kifutón is, ezért szerződtette főtervezőnek Tom Fordot. A fiatal designer ötvözte a hagyományokat a modern világgal, s így kisvártatva díjnyertes divatházzá tette a Guccit; ami 1993-ra már a kifutókon is elismert márkanévvé lépett elő.

A családi perpatvarnak Maurizio meggyilkolása vetett véget, s a perek által elérték azt, hogy a divatcég igazgatásában ma már nem képviselteti magát a Gucci-család. 

2001-ben a Gucci bekebelezte Stella McCartney haute cotture-részlegét is. Parfümjeik licencjogai a Wella Cosmopolitan Cosmetics-hez tartoznak. A vállalat – adózási okokból – Hollandiába tette át a székhelyét 2000-ben.

Tom Ford egészen 2003-ig vezette a művészeti részleget, majd Frida Giannini vette át a helyét. Mindkét tervező megtartotta a tradicionális alapokat, ám folyamatosan újítottak, ahogy az a cég szellemiségéhez illik.

A 2010/11-es őszi-téli kollekciójuknak is olaszos jellegű, hagyományos szabásvonalak az alapjai, de színeikben, összeállításaikban abszolút a (többi divatház által is favorizált) színvilágot alkalmazták. Mind a férfi, mind a női kollekcióra jellemző a test formáinak erőteljes kiemelése.