Bridget Bradshow: Hogyan kerülhető el a macsó iránt érzett értelmetlen szerelem?

 Miután tisztáztuk: az „Igazi” olykor mégsem tuti, nem is csoda, hogy nem akarunk többé ilyen pasit. Ám erre a pontra csak azután jutunk, miután eme fickó a szívünkön gyakorolta tánclépéseit.

De hogyan előzzük ezt meg, egyáltalán: ki lehet kerülni az illetéktelen betolakodó iránt érzett „felesleges” szerelmet? Nem. Így utólag már logikus lenne, hogy holmi színésznek, aki a szerelmet csupán: eljátssza: nem dőlünk be. Csupán azért, mert mások felhívták figyelmünket a csalókra, védekezzünk a szerelem ellen? Persze, hogy nem! Hiszen még nem tudjuk: öngyilkosság kikezdeni vele.

Többnyire olyan férfitól esünk hanyatt, aki elérhetetlen, de nekünk kivételesen szerelmet vall. Alig hiszed el, ugye? Hogy egy ilyen neked kijár – micsoda szerencse, hogy éppen téged szeret! A csúcsok csúcsa szóba áll velünk míg valójában ő köszönhetné meg létét nekünk! Hiszen saját egóját építette egészen addig, míg veled nem találkozott, ezzel megnyert téged, majd miután tőled is ilyen visszacsatolást kap, még férfiasabbnak érezheti magát, és még bátrabban válogat. Ha nem vigyázunk, machokból építünk hadsereget, hiszen őket mi: naiv nők képezzük ki. Ha nem lenne rajongótábora ennek a kategóriának, nem lenne hol pusztítania.

De tegyük fel: megettük. Megettük mindazt, amit produkált a színészünk. Már romokban heverünk, önbizalmunkat felfalta, és egészen összetöpörödtünk. Ha belemennék a részletekbe, azt mondanám: leszívta a teljes energia-készletünket. Ekkor jön a mentő ötlet: talán megváltozik. Hú, a szőke mindenit, ennek a nőnek, nem? Az új haditervtől új energiára kapunk, és még mindig nem önmagunkkal foglalkozunk, hanem azzal, hogyan érhetnénk el, hogy ez a férfi, aki egy nő iránt sem érez őszinte szerelmet, most mégis, csak egyszer, csak most – mint egy rendkívüli akció – csak minket szeressen!

És nekiállsz: a tanulmánynak. Kutatod. Keresed. Talán legbelül – a szíve mélyén lakozik benne érzelem. Keresel a múltjában. Faggatod az anyját. Hogy ő elvált szülők gyereke? Hát ez az! Ezért nem tud kötődni és szeretni, mert attól fél, hogy elveszít! Nem szeretné a szülei sorsát örökölni! „Jó, kedves, mellettem biztonságban vagy, majd én megnyitom a szíved” – állítod fel e tételt anélkül, hogy halvány jelét adta volna annak, hogy erre szüksége van.

Miután észreveszed, hogy mégiscsak az vonzza, ha bizonytalanságban van, elkezdesz taktikázni – eljárni otthonról – féltékennyé tenni őt – amivel most már teljesen nevetségessé válsz a számára. Most már végre leeshetne, hogy tovább kellene állni, nem? Nem. A bájos nő a nagy lelkével még mindig nem adja fel. Most abba a hajszálba kapaszkodik, amit a macho nyújt felé: miután a lány taktikázik, a férfi félig bizonytalan – ami szerelmet sugall. És megint saját csapdánkba esünk. Produkálunk egy olyan szituációt, amelyből fals eredményt szűrhetünk – és tévedésből, vagy a félrenevelés okán, de újból tévesen: szeretünk.