Elvis és a sokkoló rózsaszín fürdőszoba - Maya naplója

Azt nem sikerült azonban megfejteni, hogy abban a pár hétben, amíg szerencsém volt vele utazgatni, miből futotta neki akár csak benzinre is.  Alig három hét telt el, amikor elugrottunk moziba. 

- Nem jössz fel egy pillanatra? - kérdezte, s felbökött tekintetével egy panelrengeteg tetejére. Szóval itt lakik, gondoltam. Még alig ismertem, kíváncsiságom nagyobb volt, mint a veszélyérzetem. De ha előre tudom, hogy ha nem is testi-lelki, de stílusbeli sokkhatás ér a látványtól, valószínűleg lent maradok a kocsiban. Viszont pisilni kellett, nem is kicsit, ezért örültem a meghívásnak. Átlagos kis lakás, szép burkolatokkal, nyüzsgő kilátással, s egy kósza dicséret közepette benyitottam a fürdőszobába.
Nem hittem a szememnek: a macsó amcsinak bugyirózsaszín csempés, pink mosdókagylós, ugyanolyan színű szőnyeges és törölközős fürdőszobája volt. A vécédeszkán rózsaszín plüssbevonat. Aggódni kezdtem. Talán az exed érdeme ez a mosdó? - kérdeztem. - Nem, miért, nem tetszik? - kerekedett ki a szeme ártatlanul.

Túl ártatlanul. Nem volt idő tovább fűzni a fonalat, a plüss deszkára vetettem magam, hogy könnyítsek magamon. Mintha egy kanapéra ültem volna, úgy süppedtem bele. Ültem rajta egy ideig, bámultam a rózsás kiegészítőket.  Én nem tudok fotelba pisilni, nekem ez nem megy! - kiabáltam kifelé, s nevetés volt a válasz. Hogy a rózsaszín sokknak vagy a fotelhatásnak volt köszönhető az akció sikertelensége, máig nem tudom, de arra hamar fény derült: itt valami nincs rendben...

Üdv: maya