Bridget Bradsow: a szingli, mint fogalom (blogbejegyzés)

Egyszer csak arra ébredtem, hogy a körülöttem lévő barátnő-sereg egy pillanat alatt elkelt, és évente új és új lánycsapatot kell keresnem. Még ekkor sem tűnt fel, hogy velem valami baj lenne, így hát bajt észleltem a többieknél: amiért oly hirtelen lepattantak a nyájról, melyért én olykor: a tűzbe mentem. A barátságért, testvériségért, azért az erős szövetségért, amit a pasi-nélküliség és feminizmus, majd férfiutálat, olykor mégis -imádat, végül leginkább: a cinizmus jellemez.

Amikor viszont megkaptam az első intő jelet, miszerint ezt a stílust és életvitelt magamnak választom és köszönhetem, gondolkodtam el erősen. „ Az a baj veled, hogy válogatsz!”- égette belém az éveken át gyötrő mondatot egyik legkedvesebb barátnőm, aki magára úgy emlékszik vissza, hogy húszévesen falta a férfiakat, és ne tudjuk meg, mennyi jóképű hapsija volt, főleg Kőszegen – ugyan, babám, húsz év távlatából, és épp neked, az ős-anyának, ki hiszi ezt el? -, ugyanakkor szintén ennyi idősen megpillantotta álmai hercegét, és 7 évnyi ismerkedés után frigyre lépett vele. Míg szerinte válogattam, én úgy éreztem, engem az igazi szerelem: messziről elkerül, és noha mindennél jobban vágyom rá, soha nem leszek se feleség, se anya. Kislány koromtól menyasszonyi ruhákban jártam - hol álmomban, hol a nagymamám kertjében, a csipkefüggönyéből kialakított fátyollal a fejemen -, így rám aztán senki nem mondhatja, hogy az igazi szerelem ellen én tiltakoztam.

Aztán jött a döfés, ismét az ős-anyától: „találkoztam egy csajjal, ő is ilyen szingli, mint te” – hulltam ettől a strandon rögtön a homokba, hogy azzal a szél most már teljesen takarjon be. Később értettem csak meg, hogy ő nem sérteget, hanem: használja „a szót” – amit az ilyen státuszú nőkre a világ ragasztott. Hajadon – hívtak volna így minket 20-30 éve, amikor ha még 25 évesen sem mentél még mindig (!) férjhez, elkönyveltek „öreglány”-nak. Ehhez képest mégiscsak szebben hangzik az a körülírás, miszerint egyedülálló, független, karrierjét előnyben részesítő, házasodni nem kívánó nőszemély. Jó – gondoltam. Legyek inkább ez, mint valami szerencsétlen.

Az évek pedig teltek – múltak: jött a rokonság, a szomszédok és ismerősök, kezükben az éles késsel: „férjhez mentél már?” Vigaszaim: szingli cikkek. Szingli nők és nagy színészek.

Film a szinglikről, buli a szingliknek. Ott álltam, ahol ezt nem értettem: a nőnek eme státusza, hogy magát, egyedül látja el .Ki az, akinek ez: jól jöhet?

Amikor már rég nem voltam „szingli”, és már nem ezen törtem a fejem, ugrott csak be, hogy e szó, ami egyben jellemvonás, nem más, mint okos emberek részéről egy önző üzleti fogás.

Vannak emberek, akik azért felelősek, hogy a gazdaság egyes iparágait, amelyek nem éppen a legjobban működnek, gatyába rázzák. Nézzük csak meg, mit termeljünk? Kevés itt, és ott. Amit termeltünk, most adjuk el, de kinek, mikor, és hol? – és máris a piachoz érkeztünk. Ezért aztán ők lettek a marketing. Nos, amikor ezek a fickók egy napon arra ébredtek, hogy az élelmiszeren kívül nincs gyorsan pörgő termék a piacon, és nem fogyaszt más, mint a nagy családok, rájöttek: kellene kreálni egy olyan „népet”, amely valami újra érzékeny. Beindult a gépezet: óra, láncok, retikülgyár, és kiemelt helyet kapott kedvencünk: a cipőgyártás. Megjelentek a divatdiktátorok, és magukhoz vonzottak egy jelentős réteget, így vannak, akik ezen emberek nevéért még fizetni is képesek.

Ott álltak a piacon, és körbenéztek, tanácstalanul: kinek gyártottuk ezt a sok holmit? Ki vásárol ennyi szükségtelen dolgot? Á!, legyen, mondjuk, egy nő, mert ő egy fokkal hülyébb, mint a férfi. Közülük is legyen az, amelyik legalább 30 éves, de családja még nincsen. Ő simán behúzható ebbe. Na, fogjuk meg őt, nincs más dolgunk, mint megdicsérni őt szerencsétlen életéért – és máris a tenyerünkből fog enni! Legyen ő az, akinek nem balul sült el a sorsa, hanem: ÍGY AKARTA. Aki nem bolond, vagy céda, akit nem nem vesz el még a szomszéd kutyája sem, hanem egyszerűen: NEM AKAR férjhez menni. Oké. Eddig stimmel. Fogjuk rá, hogy így akarta. Mindjárt máshogy fest a helyzete. Nem szánni való, nem értéktelen, sőt: különleges! Tovább! Legyen, mondjuk: akarata. Akarjon: kitörni, a szürkéből! Akár egy ronggyal, amit magára hány. Akasszunk rá mindent, amit csak lehet!

Hát legyen ő az, aki sorsát maga ásta – így akarta – büszke erre – különleges – és akinek mindent eladhatunk, ami drága, mert éppen divatos – hát legyen ő a SZINGLI! Mondta a marketing és hátradőlt. Néhány évtizedre most van kinek termelnünk.