Hol rontottam el? - Maya naplója

Csak emlékeztetőül: három napig vártam a hívásra, majd meguntam, s magam tárcsáztam a számát... Jobb ez így, gondoltam magamban, miután letettem a szakítóbeszégletéses telefont. Előtte persze kifejtette, hogy talán majd máskor még randizunk, de most annyi a munkája, hogy ki sem lát belőle... Én pedig erre mit voltam képes mondani? Oké, akkor minden jót. De ha úgy tartja kedved, hívj fel nyugodtan.
Hú, mai fejjel ez nagyon megalázó végszó, de legalább tanultam belőle. És szerencsére nem úgy emlékszik rám, hogy egy hisztigép vagyok, aki kellemetlen érzéseket ébreszt benne. Beszélgetésünk után még hónapokig eszembe jutott és barátnőim segítségével  elemeztem ezt a furcsa helyzetet: vajon hol rontottam el? Túl kedves voltam? Vagy túl titokzatos? Aztán egyszer csak felvillant a lényeg:  nem, egyik sem voltam. Rájöttem, mi hiányzott ahhoz, hogy a szakításunkat valódi kapcsolat előzze meg... E nélkül a valami nélkül pedig minden helyzet csak zsákutca...

Üdv: maya