Húsvétra a bolti kalács is megteszi? (Jegyzet)

Szokatlan energiát és lelkesedést érzünk magunkban, soha nem látott magabiztossággal állunk a konyhapult elé: kalácsot fogunk készíteni. Elhanyagolható szempont, hogy nem tudunk sütni, hogy a kelesztés és a dagasztás olyan misztikus tevékenységek, amelyeknek titkát csak nagyanyáink ismerték. A lelkesedésen múlik minden, biztatjuk magunkat. Előássuk a nagymama receptjét, és vele együtt a foszló kalács illatát és ízét is. Nekiesünk a mutatványnak, pillanatok alatt romba döntjük a konyhát. Mindent a leírtak szerint készítünk, az élesztő mégsem fut, a tészta nem kel. Érezzük, valamiféle csodára lenne szükség, hogy ebből kihozzunk valamit. Telefonos segítséget kérünk, elkeseredetten próbálunk a nyomára akadni, mit rontottunk el. Megzavarodunk a kérdésektől, honnan tudhatnánk, hogy az élesztőhöz langyos víz kell, hogy a vajnak és a tejnek is szobahőmérsékletűnek kell lennie? A sütőajtót nem szabad nyitogatni? Sértettséggel vegyes zavartsággal kérdezünk viszsza, miért nincs ez leírva a receptben? Ezt igazán tudhatnánk, érkezik a kimért válasz. Nem, ezt nem tudtuk. Azt viszont igen, hogy húsvétra a boltban fogjuk megvenni a kalácsot, nem állunk neki újra a sziszifuszi munkának. Még ha kicsit szégyelljük is. 

Szabados Judit