Az egyetlen érem két oldala

A képeket a vasvári Békeház vasi gyűjteménye bocsátotta a répcelaki galéria rendelkezésére. Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművész úgy véli, a tárlat különlegessége elsősorban abban rejlik, hogy a látogató olyan életművel szembesülhetett itt, amely korábban nagyon ritkán volt így együtt látható: a művész életében és a halála után is.

Tóth Csaba éremhez hasonlította a tárlatot, mondván, hogy két oldala van. A nyilvánosságnak szánt régebbi művekkel korábban is találkozhatott a közönség (ez az érem egyik oldala), a másik pedig azoknak az alkotásoknak az összessége, amelyek még soha (vagy legföljebb egyszer) szerepeltek kiállításon. A két oldal olyan, mintha nem is ugyanaz a művész hozta volna létre. Pozsonyi János a pécsi tanárképző főiskolán szerzett művésztanári diplomát. Korai műveit erős konstruktivizmus jellemzi. Idős korszakában olyan festői nyelvet alakít ki, amelynek révén művei mintha nem a földön járnának: Éterien könnyű és líraian szép expresszív alkotások ezek, eltávolodva a földi világ valóságától. Egészen magas szintű gondolati festészetet művel, elsősorban önmagának alkot élete végén. Tóth Csaba személyesen csak néhányszor találkozott a művésszel. Szerinte a háború traumája, az 50-es évek, a pályatársaknak a hűtlensége tették befele forduló, elzárkózó emberré. A 20. századi Vas megyei képzőművészet jelképes múzeumában Bartha Lászlóval, Vértesi Péterrel, Dóczi Lászlóval és Krizsán Jánossal, illetve Scholz Erikkel kell Pozsonyi Jánost egy lapon említeni. Ők a 20. század második felének modern Vas megyei festőművészei. Ne feledkezzünk meg róluk.