A városról mesélnek

Polgár Zsolt a Sárvári Városszépítő Egyesület tagja. Munkáját tekintve villanyszerelő, hobbiját illetően pedig szenvedélyes gyűjtő. És hogy mi mindent gyűjt? Mindent, ami sárvári. Könyveket, képeslapokat, szalvétákat, kitüntetéseket, okleveleket, és egyéb dokumentumokat.

Több ezer darabból álló gyűjteményének egy részét 2000-ben mutatta be először, a sárvári könyvtár folyosóján most megnyílt és december 20-áig látogatható kiállítása már a hatodik időutazás . Méghozzá a javából, hiszen a tárlókban vagy a falakon igazi különlegességekre bukkanhatunk. Az én nagy kedvencem Horváth Irén oklevele, aki 1953-ban a baromfiipar legjobb kopasztója lett. (A gyűjtőtől tudom, hogy Irénke néni még él, és szívesen adta át neki az okleveleit.) A Barnevál fénykoráról egyébként több kiállított dokumentum, fotó, újságcikk is mesél, Sztupa Lajos egykori igazgató kitüntetései például külön vitrinben sorakoznak. A másik legendás sárvári üzem, a cukorgyár szép napjairól is több kiállított dokumentum és tárgy mesél.

A másik kedvenc a hajdani sárvári áruház plakátja, amely 490 forintos télikabátokat hirdet. De a kiállítást alaposan szemügyre vevők azt is megtudhatják, hogy 1973-ban a Várkapu vendéglőben 2 forint 90 fillérért adtak egy csontlevest, és 14 forint 40 fillért kértek egy sertéspörköltért, no meg a mellé járó galuskáért.

A tősgyökeres sárvári gyűjtő egyébként egyidős a várossal, ugyanis 1968-ban született, éppen abban az esztendőben, amikor Sárvárt várossá nyilvánították.

Polgár Zsolt hol elszomorkodtató, hol mosolygásra késztető, nagyon is szerethető kiállítása december 20-áig látható a könyvtárban. És reméljük, hogy a gyűjteménye újabb darabokkal gazdagodik, és a folytatásra sem kell majd sokat várni.