A Savaria Karnevál fokozódik: olyan, mint az olimpia

Hivatalosan csütörtökön este fél 9-kor lobbant föl a karnevál kezdetét jelző láng a Fő téri alkalmi Vesta-templomban (mint az olimpiai, mondta valaki az építmény közelében), de volt már kora este egy megnyitó a Sörtéren is. Sőt, ha a fölvezető programokat, a Karneválszínházat, a római torony avatóját, az iseumi tárlatnyitókat vagy a Császárok napja-előadást is ideszámítjuk, tényleg nehéz megállapítani, mikor is kezdődött meg a XIII. Savaria Történelmi Karnevál, ahol úgyis keverednek idők és korok.

Ráadásul aki pontban fél 9-re érkezett a Fő térre, tulajdonképpen lemaradt a köszöntőről; akadt, aki kérdezősködött is felőle a tömegben. Dr. Puskás Tivadar mindenekelőtt jó szórakozást kívánt: mint mondta, ezekben a napokban ez a közös cél Szombathelyen.

Aranyos nénik meg bácsik, látod?, mondja egy anyuka karonülő kislányának a Fő tér sarkán, ahol pénteken délelőtt, úgy tíz körül, Isis beavatott papja tűnik föl, papnők kíséretében. Az Iseumban mindjárt kezdődik a szertartás.

Tényleg aranyosak: a Napot dicsérik. A római  Isis-szertartásokon is szerepet játszó  sípokat Németh Tamás fújja, aki  azt mondja, hogy a saját, kéznél lévő dudaszerű hangszereit alakította át - autentikus rajzok alapján - olyasforma kettős-hármas sípokká, amelyek a hasonló szertartásokon valaha tényleg megszólaltak. 

A menetet vezető Isis-papban (homlokán Isis jele, szeme egyiptomi módra feketével kihúzva, tar koponyáján hanyattesik Isis áldása, a napfény)   csak sokára ismerjük föl a régész Sosztarits Ottót. Az átalakulás olyan megdöbbentő, hogy bármilyen vonzó a vásár (nyüzsög a Fő téri alkalmi pláza), muszáj az Isis-menet nyomába szegődnünk, és megnézni az Isis-szertartást, amely karneválidőben naponta megismélődik.

A Borostyánkő-út mellett  a II. században megtelepedett Isis beavatott követői minden reggel (délelőtt) a fölkelő nap  fényében ünnepélyesen kihozzák az istennő szobrát a szentélyből (óvatosan, le ne billenjen), köszöntik és ajándékokkal halmozzák el őt. (Alkonyatkor a szobrot újra elnyeli a templom, aztán  kezdődik minden elölről. Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen. A termékeny Isis  a világrend fönntartásáért felelős.)

"Üdvöz légy, szentséges Nap (...), Isis, légy üdvözölve nálunk, savariai házadban", citálja az Isis-pap az Apuleiustól megmaradt szöveget, és a kalász meg a gránátalma mellé "a szent Nílus vizével", termékenysége és jótéteménye jelképével  tiszteli meg az istenséget. Ez itt most persze nem a Nílus vize (legföljebb a színház törvényei szerint elhisszük, hogy az), de azt hallani, hogy volt már itt olyan szertartás, amelyhez az autentikus  víz egyenesen Egyiptomból érkezett.  Most akkor mi ez? Szentély? Múzeum? Illúzió? Díszlet? (Amit egyszer majd kiásnak a jövő régészei, és eredetiként tisztelik; ha megmarad.) Sosztarits Ottó - kisujjában a beavatottak tudománya - azt mondja, elsősorban templom, aztán múzeum ("templom az is"), harmadsorban komplex kulturális tér. Ha minden igaz, még az idén megnyílik benne az állandó kiállítás is.   Isis papjának  mennie kell, mindjárt előadást tart, Élet az Isis-szentélyben címmel:  "Előveszem az autentikus pendrive-omat". 

Úton a Castra Militaria felé konstatáljuk, hogy Isis  örült az ajándékoknak: egyre égetőbb a napfény. (Lehet, hogy  a szent Nílus vize volt az.)