Emi örökké élni fog - Gyászol a Berzsenyi Dániel Gimnázium

Másnap reggel értesültünk a rossz hírről. Megdöbbentünk. Nem akartuk elhinni, hogy ez éppen vele történhetett meg. Csak bizakodtunk és sírtunk. Bizakodtunk, hogy felépül, hogy nemsokára újra köztünk lesz; és sírtunk, mert féltettük. Féltettük, mert nem tudtuk, hogy van, és mennyire súlyosak a sérülései. Aztán a nővérétől kaptunk információkat. Emerita nincs jól: az agya visszafordíthatatlanul károsodott. Őt már csak a gépek tartják életben. Nem hittünk a fülünknek. Kerestük a miérteket, kerestük a hogyanokat, de mindhiába. Sajnos nem tudtuk visszafordítani az időt.

Mély fájdalom költözött a lelkünkbe. A remény kis sugara még ott volt bennünk, de fel kellett készülnünk a legrosszabbra. Szerdán délután további hírekért érdeklődtünk. Emi agyhalott. Rajta már nem lehet segíteni. Úgy döntöttek a szülei, hogy felajánlják a szerveit más, azokra rászoruló embereknek. Holnap 11 órakor elvégzik a szükséges műtéteket, és lekapcsolják a gépekről. Csütörtök reggel megtörve érkeztünk az iskolába. Nem tudtunk mást csinálni, csak egymásra borultunk és sírtunk. Felfoghatatlan volt ez az egész. Az idő keservesen, lassan telt. Osztályfőnökünk jött be hozzánk, és ő is közölte velünk a borzalmas hírt, amit már mi is tudtunk. Tanárainkat is nagyon megviselte, hogy az egyik kedves tanítványuk már nem köszönti őket reggelente, és nem készül szorgalmasan az óráira, ahogyan azt eddig tette. Tizenegy órakor megemlékezést tartottunk az aulában, az egész gimnázium együtt volt. Emi gyönyörű emlékhelyet kapott: egy fehér abroszos kis asztalon állt a képe, melyről élettel teli, bájos mosolya ragyogott ránk vissza. Mellette fehér virágcsokor és a gyertyák, amik érte égtek. Pár perces csend honolt, amit csak a zokogásunk tört néha félbe.

Emerita értelmetlen és tragikus halála sokakat megérintett. Csodálatos ember volt, tele életerővel, mosollyal, jósággal és szeretettel.

Halála mindig felfoghatatlan marad számunkra, akik olyan sok szeretetet kaptunk tőle. Fotó: Berszenyi gimnázium és SZKI

Az ő élete a motorozás volt, mérhetetlenül szerette a nagy vasakat . Ha tehette, mindennap ment a motorjával egy nagy kört, és utána boldogan újságolta nekünk, hogy feltöltődött energiával, amit a motor szívének dobogása adott neki. Emi hobbija emellett a versírás és a néptánc volt. Versei a motorozásról, csalódásokról, olykor pozitív tapasztalásairól szóltak. De íródtak olyan személyekhez is, akik nem viszonozták az ő önzetlen szeretetét. Nagyon szeretett minket, az osztályát. Minden reggel együtt mentünk a suliba. Boldogan lépett be az osztály ajtaján. A szünetekben kedvelt elfoglaltsága volt a Rubik-kocka kirakása. Nevetése feledhetetlen nyomott hagyott a szívünkben. A szombathelyi motoros egyesület vezetője Gurulás Emi emlékére címmel szervezett számára egy utolsó motoros utat, ahol több száz dübörgő kétkerekű járgány vezetője is lerótta tiszteletét a baleset helyszínén. Emi emlékét ott egy terebélyes, öreg fa őrzi.

Emi tovább él! Hiszen hat ember életét mentette meg: 5, 19, 24, 35, 42, 48 éves embereknek segített egy számukra jobb élet reményét adva meg nekik! Bennük mindenképpen tovább él!

Utolsó útjára április 2-án kísértük. Rengetegen voltak a temetőben. Családtagok, barátok, tanárai, ismerősök.

Halála mindig felfoghatatlan marad számunkra, akik oly sok szeretetet kaptunk tőle. Itt, a mi dimenziónkban, a lelkünkbe zárva visszük tovább emlékét, míg nem találkozunk vele ott fenn, az örökkévalóságban. Mert Te sosem leszel halott, örökké élni fogsz, akár a csillagok.

Horváth Flóra Gabriella

Berzsenyi Dániel Gimnázium és SZKI