Összeesküvés-elméletek és három gól: Bő-Kenyeri 0:3 (képgalériával)

Csendesülő, bólogató őszi délutánon, az U21-es mérkőzés végére (és egy alapfokú pókertanfolyamra) sikerült betoppanni a bői futballpályára – a játékvezető ugyanis három pirosat osztott ki röpke pár perc alatt a vendégek ifistáinak. Harsogó zöld gyep, kellő magasságúra nyírt fű, dörzsölt szakírók ilyenkor döfik homlokon a gyanútlan felhasználókat verbális szamurájkarddal, miszeint: igazi futballidőben, remek körülmények várták a csapatokat -  amit aztán szabadon lehet értelmezni.

Mindenesetre érdekes találkozónak látszott az összecsapás, mivel a bajnoki címre sandító hazaiak a négy meccsből négyet behúzó és szintén a pole pozícióra pályázó Kenyerit készültek elkapni. Ehhez mérten körülbelül kétszázötven néző várta, hogy mire jutnak egymással a felek, a látogatószám  alulról súrolta egy november végi, gyöngébb NB I-es meccs mutatóit.

A Bő Pikács – Péntek, Klópusz, Bellovics, Balogh  - Baráth (Antal), Bíró Zs., Varga Zs. (Molnár), Vadász T. – Marton (Csay), Vadász P (Horváth). összeállításban veselkedtek neki a Kenyerinek, amely így festett felállásilag: Nagy - Császár, Szántó, Tulok A., Kósa (Csiszár), Tulok J. – Kazári, Varga G., Mogyorossy (Németh) – Pécz (Tőke), Nyári (Szűcs).

A kellő alaphangulatról és a hazai adrenaliszintről Vadász P. gondoskodott a 2. percben, ugyanis a békésen nézelődő vendégek  között,  az ötösről a kapufára fejelt egy beadást, amire 8. percben érkezett válasz: Nyári lövése ment mellé, bár ezt csak azért jegyeztük fel, hogy ne kelljen leírni, hogy tapogatózó játékkal telt a meccs eleje, mert ezen kifejezés még félreértésekre is okot adhat, pedig kifejezetten nem rózsaszín ingben mentünk tudósítani.

A bőiek úgy gondolták, hogy hamar lerendezik a találkozót, erre két lehetőségük is adódott. A 9. percben Vadász P. lépett ki a még mindig csak szemlélődő és tájékozódó védők között, de kisodródott, és ezzel odalett a helyzet, pontosabban egy ártalmatlan szögletté alakult. Egy perc múlva a csatár nem hibázott, Baráth emelt kapura jobbról, a kapufáról lepattanó labdát a támadó annak rendje-módja szerint be is vágta a hálóba, azonban Pénzes játékvezető asszisztense intésére érvénytelenítette a találatot.

A meccs bírájának népszerűségi indexe rögvest az eocén kori szénrétegek mélységeibe zuhant, mert amíg a hazai publikum azt taglalta, hogy valóban off-side volt-e az eset (ezt maximum azok láthattak biztosan, akik a vendégek ötösének magasságában álltak), addig a Kenyeri felfejlődött az ellentámadáshoz. Az attak végén egy jó passzal a vonalban védekező hazaiak mögé került a labda, amire hárman is rástartoltak, végül Varga G. ért oda legelébb, és ha már ott volt, be is lőtte a ziccert mintegy 14-15 méterről (0:1).

Ezúttal a másik partjelzőt készült élve felboncolni a közönség Bőért szorító része (tiszta logikai és filozófiai alapon azt állították, ha a túloldali eset les volt, akkor ez sem lehetett más), a hazai csapatot pedig érthetően visszavetette a találat. Egészen a 16.percig tartott a sokkos állapot, ekkor Marton beívelését az agilis Vadász T. fejelte a kapus kezébe.

Öt perc múlva tovább szomorodtak a hazai hívek, mert Tulok J. balról keresztbe ívelt, Nyári pedig a védők mögött alkotói magányban vehette át a labdát úgy 12 méterre a kaputól. Első próbálkozása még elakadt Pikácsban, azonban a kipattanót szépen emelte a hálóba (0:2).

Érthetően benne ragadt a lélegzet a hazai focistákban, a 25. percben Pikácsnak kellett mentenie a mélységből érkező Kazári elől, majd magasabb fordulatra kapcsolt a  Bő.

Vadász Tibor vitte be a tizenhatosra a védők közé a labdát, bár az alapvonalig szorították ki, lövésébe így is bele kellett lépni (29.perc). A 33-34.percben aztán teljes felvonulást és komoly lőgyakorlatot tartott a vendéglátó a kenyeri tizenhatoson és környékén. Vadász P. ezúttal is pár méterről fejelt mellé, majd többen is orosz tüzérként bombázták a kaput, de a védőkről minden lepattant. A periódus ismét vitatott esettel zárult, Vadász T. újfent elindult a jobb oldalon, megint trükközött a tizenhatoson belül, az egyik cselével nagyon elküldött egy becsúszó védőt, aki – messziről úgy tűnt – estében, kézzel sodorta szögletre a labdát. Pénzes játékvezető takarásban állt, a közelben figyelő asszisztense nem jelzett, amiért többektől verbális feddésben részesült, leginkább az érintett hazai futballista világosította fel a partjelzőt anatómiai és szabályismertekből.

Ekkor komoly összeesküvés-elméletek születettek a pálya körül, miszerint a bőiek a mai napon nem nyerhetnek, ebből leginkább arra lettünk volna kíváncsiak, hogyan zajlik egy ilyen ügylet lezavarása, azonban csalódni kellett, erről senki nem tudott megbízható információkkal szolgálni. Pedig kimondottan örültünk volna egy ürgebőrbe varrt aranyozott féldisznónak, amit jugoszláv békaemberek úsztatnak fel a Répcén egy tajvani mini tengeralattjárón, majd diszkréten belerejtik egy csomagtartóba.

A meccs azért zavartalanul folytatódott, a 35. percben Pécz lépett a jobb oldalon, egyből megjátszotta Nyárit, aki egyedül vihette volna kapura a labdát, azonban az asszisztens les címén véget vetett az előadásnak.  A 42. percben egy jobbról érkező beívelésre rosszul mozdult ki Nagy kapus, a védők azonban kisegítették a kapuvédőt.

A 44. percben az összesküvés-elméletek gyártói igazoltnak látták a fő teóriájukat, ugyanis a partjelző intésére (Pikács kapus a tizenhatoson kívül fogott meg egy átadást) szabadrúgáshoz jutott a Kenyeri. Az esetről vehemens vitafórumot és szemináriumot tartottak pályán kívül is belül, és a hosszas előkészületekhez képest Nyári rövidre zárta az ügyet, a tizenhatosról, kissé balról úgy csavart a kapu bal oldalába a sorfal mellett, hogy a hálóőrnek sansza sem volt a hárításra. (0:3)

Egy perc múlva Baráth hosszan vett egy beívelést, így csak szögletet tudott kihozni a reményteljesnek látszó helyzetből, majd az ellentámadásnál a Kenyeri úgy kipasszolta a hazaiakat, hogy Nyárira már csak egyetlen hátráló védő jutott körülbelül negyven méterre a kaputól, amikor a játékvezető akció közben lefújta az első félidőt a megjelentek őszinte és osztatlan döbbenetére. 

A második játékrész elején úgy tűnt, hogy a hazaiak rákapcsolnak, de aztán mégis a vendégeknek volt lehetőségük: Kósa visszatett labdáját Nyári alig lőtte fölé. A vendégek pár perc után megelégedtek az eredménnyel, nem is nagyon erőltették a támadásokat és nem ügyeltek a labdakihozatalra, így a térfelükön és a tizenhatosukon pattogott a labda. Egy-két lövésen kívül Klópusz fejese volt említésre méltó: hat méterről bólintotta fölé a labdát. Negyedórája gyűrték már egymást a csapatok, a Bő tisztességgel beszorította a vendégeket, de kellő eredmény és hatás nélkül, így az edzők gyors csereberébe kezdtek.

Ez a Kenyeri trénerének sikerült jobban, a két friss támadója Szűcs és Tőke komoly gondokat okozott a rendületlenül előre rukkoló hazaiaknak. Ketten játszottak volna össze a 64. percben, amikor az utolsó átadásba a tizenhatoson hiba csúszott, Szűcs lövése ment mellé a 73.percben, míg a 80.-ban Tőke elől mentett Pikács kapus az utolsó pillanatban.

A Kenyeri ekkor magabiztosan és tudatosan őrizte az előnyt, játékosai rendre megakasztották a hazai kísérleteket, az ellencsapások pedig veszélyesnek bizonyultak. A Bő a 82.percben  jutott legközelebb a gólhoz: Vadász T. lövését blokkolták a védők, majd a szöglet utáni beívelést követő fejest szintén ő nyolc-tíz méterről  a felső lécre ollózta hanyatt vetődve.

Még két említésre méltó momentum maradt a végére: a 89. percben Molnár 22 méteres lövését tornázta a felső kapufára (vagy örökbecsű kritikusunknak engedve: a kapufémre) Nagy kapus. A 90. percben pedig majdnem négy lett a három: a védők mögé mozgó Szűcs kapott jó ütemű indítást, elhúzta a labdát Pikács mellett is, aztán már csak a rutinfeladat maradt hátra, kisodródva, lendületből, öt méterről a kapuba pöckölni – nos, oldalháló lett a meccs vége. (Mindenesetre a fényképezőgépen is visszanéztük a kollégával, hogy tényleg mellé csúszott-e a labda.)

A hazai publikum vérmesebb tagjai még háborogtak egy sort a rendezői falanx közepette öltözőbe vonuló játékvezető hármas ténykedése felett (egy felbőszült polgárt testi kényszerrel kellett odébb tessékelni). Majd szurkoltunk, hogy megpróbál-e valaki behatolni az épületbe a kis méretű ablaknyíláson át bepréselődve, de erre nem, csak egy kis bezörgetős figyelmeztetésre vállalkozott egy hazai drukker.

Összegzés: a vendégcsapat összeszokottabb, gyorsabb gépezetnek tűnt, edzőjük többször is változtatott menet közben, maximálisan kihasználták lehetőségeiket, és ők szerezték a lélektanilag fontos első gólt. A hátrányba kerülő hazaiak becsülettel küzdöttek és hajtottak  – kérdés, hogy mi lett volna, ha ők szerzik az első találatot és nem kell 80 percen át az eredmény után loholniuk.

Akik tetszettek: a hazaiaknál  Bellovics és Baráth mellett a rengeteget futó, küzdő és kapura és veszélyes Vadász Tibort láttuk jónak. A Kenyeri Tulok András mellett  Mogyorossynak, a két gólt szerző Nyárinak, csatártársának Pécznek, valamint a közepén rengeteg labdát szerző és azokat jól megjátszó Varga Gergőnek köszönhet sokat.