Nincs esély a visszatérésre: Vavra derékbántalmai nem múlnak

Vavra Péter kálváriája derék- és térdbántalmakkal a 2007/2008-as bajnokságban kezdődött, majd a következő idényben már olyan súlyossá vált a probléma, hogy pár hónap eltelte után nem tudta tovább folytatni a profi pályafutását. Több kezeléssel próbálkozott, térdműtéten is átesett, de igazából semmi sem segített - egyedül az derült ki, hogy kezdeti gerincsérv okozhatja a problémát. Aztán 2009-ben két NB I/B-s csapatnál megpróbálkozott a visszatéréssel. Tavasszal a SMAFC-nál az edzéseken kiújult a sérülése, majd ősszel Sárváron sem kísérte több szerencse a játékát, csak négy meccsen tudott pályára lépni. Idén tavasszal a B33 (három a három elleni játék egy palánkra teremben) Tour körmendi selejtezőjében csapatával jól szerepelt, de utána az országos döntőben már nem jutott a legjobbak közé.

- Az utolsó mérkőzésen, alig másfél perc játék után lekéredzkedtem a pályáról, mert a derekam megfájdult. Nem esett jól a mozgás, ezért jobbnak láttam, ha abbahagyom Sárváron is a játékot - mondta a még csak 31 éves Vavra Péter. - Folyamatosan kerestem a megoldást, hogy rendbe jöjjön az egészségem, de ezután más úton kellett elindulni. Egy újfajta gyógytornát kezdtem el, amitől kicsit javult a helyzet, de messze vagyok attól, hogy heti rendszerességgel amatőr szinten játszhassak. A B33-on ugyan szerepeltem, de a döntőre csak azért mentem el, mert a társakat nem akartam cserben hagyni. Jó volt újra kosaras közegben szerepelni, de nem tudtam önfeledten játszani. Istenigazából nem tudni, hogy mi okozza a problémát, csak az biztos, hogy gerinccel összefüggő dologról van szó, ami a hétköznapokban is zavar.

- Már leszámoltam azzal, hogy újra profi kosaras leszek, nincs esély a visszatérésre - folytatta az egykori center. - Egy barátommal saját vállalkozást működtettek itt helyben, ez leköti a mindennapjaimat. A soproni főiskolán 2003-ban faipari-mérnökként végeztem, ami mint kiderült, nem volt hiábavaló - a kosárlabda, a sport nélkül is tovább tudtam lépni. Persze, ha lehetne, szívesen játszanék, olykor hiányzik a meccshangulat, az adrenalin. A hazai mérkőzéseken azért igyekszem ott lenni, és próbálok akkor gyógytornázni, amikor edzés van, mert jól esik újra "beleszippantani" a légkörbe. A körmendiekkel össze is szoktam járni, ha úgy alakul Gerivel, Fepuval, Rudival, Kutasival megiszunk egy-egy sört. Egyébként még éreznék erőt és motivációt, hogy egy aranyérem reményében visszatérjek, de az egészség fontosabb. Nem vagyok csalódott, hogy így alakult a pályafutásom. A kosárlabda örök szerelmem marad, hiszen abban nőttem fel.